u/CommercialUnhappy189

Úgy jöttem ide 5 éve hogy na egy jó szar hely, egy pocsolya, de nem baj, 1-2 hónapra, max fél évre míg találok mást, jó lesz ez...

Aztán röpködtek a hónapok. újra is és újra neki nekibuzdultam az álláskeresének, de nem jobbat még néha rosszabbat se találtam... maradtam. repültek a hónapok.

és eljött az 5. "születésnap", azon a munkahelyen ahol max pár hónapot akartam maradni mert egy szar pocsolyának gondolTAM és gondolOM most is . Mert az!!

Hogy ünnepeljem? vagy inkább süllyedjek el a föld legmélyére szégyenemben (mert ez a sztori egy hatalmas szégyen)?

Hagyjuk a műmájer dumát hogy ignoráld őket. nem lehet valakit ignoráln ha heti 40 órát vagytok együtt egy lyukban és mozdulni se tudtok úgy hogy ne ütközzetek a másikba.

Megoldás?

Álláskeresés?

Ők nem fognak elmenni ez fix. Pár év van nekik a nyugdíjig