
Kérem vissza a kétezres évek nyarait
Nyári szünet van, délelőtt 10 óra környékén a készülő ebéd illatára ébredsz, fáradt vagy mert az esti film éjfélig húzódott a reklámok miatt. A mosdóban egymás tetején sorakoznak a Bravo magazinok, Csacska angyal vagy épp Tokio Hotel a címlapon. Bekapcsolod a számítógépet, bejelentkezel MSN-re és várod, hogy a barátaid elérhetők legyenek. Meleg van de nem elviselhetetlenül, alig várod a délutáni esőt, azt a délutáni esőt amikor még nem hűlt vissza a levegő, amikor szét tárt karokkal forogtál a szakadó esőben vagy épp a Balcsi óriási hullámain lebegtél. Hol vannak már a viharok, amikben nem fáztál, nem féltél, hova lett a májusi cserebogár, hova tűntek az ékszakai fürdőzések? Nem szól már a kaputelefon, nem kiabál senki a telepről, hogy “anyaaaa dobd le a labdát”, nincsenek már nyarak csak hetente váltakozó évszakok, csipogó messenger hangok és magányos utcák céltalan rohanókkal…🥺