Pottyondi Edina a cikluskorlátról
Szórakoztató, hogy az a Fidesz kiált önkényt a képviselői ciklusok korlátozása miatt, aminek a vezére a választási vereség után úgy rendelte vissza a 2,4 millió Fidesz-szavazó által megválasztott képviselőket, mint az IKEA a balesetveszélyes szekrényét az üzletek polcairól.
Hol volt ekkor a szent választójog? Hol volt a szent népakarat? Hol volt a szent képviselői megbízatás? Hol volt a nagyon értékes tapasztalat, amely felhalmozódott Kósa Lajosban? Hol volt az az elv, hogy az embereknél kell hagyni a döntést? És hol volt a jogállamiságvédő Áder János, hogy tiltakozzon?
Sehol.
Pedig az exnemzetvezető kivágott egy halom megválasztott képviselőt a parlamentből. Hogy a helyükre berakja Pócs Jánost, akiből nem kértek a körzetében. Meg Vitályos Esztert, akit szintén nem választottak meg. Meg Németh Balázst, akit szintén nem. Meg Radics Bélát. Meg a megafonos gyökeret a lista 218. helyéről.
Milyen elképesztő hatalom van annak az embernek a kezében, aki rá tud kényszeríteni 23 parlamenti képviselőt, hogy eldobják azt a kiváltságot, azt a megtiszteltetést, azt az egzisztenciát, amit a parlamenti képviselőség jelent?
Amit Orbán a képviselőivel művelt, önmagában is elégséges indok arra, hogy miért kell korlátozni a politikai arisztokrácia túlhatalmát.
A népakaratot semmibe veszi a politikai polip, még egy olyan alapvető kérdésben is, hogy az emberek kit választottak meg képviselőnek. Ma az exminiszterelnök szava erősebb, mint 2,4 millió Fidesz-szavazó döntése.
Ezt a hatalomkoncentrációt nem éli túl a demokrácia. És az a paradox igazság, hogy a hatalom demokratikus működéséhez korlátozni kell a hatalomhoz való hozzáférés lehetőségét. Simán lehet, hogy a tizenkét év önmagában nem lesz elég. De ez egy jó lépés a jó irányba.