Vers
Írtam egy verset az online intimitásról, a magányról és arról, milyen könnyű félreérteni, mire vágyunk. Szívesen fogadok őszinte visszajelzést eléggé betegre sikereted de manapság mi nem az xdd
főleg arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek működik-e a befejezése.
_____________
Hajnali kettő van.
Az exemmel való régi szexuális élményeimre gondolok.
Merevedésem van.
Tavaly augusztus óta nem értem nőhöz.
Kiverni nem fogom.
Undorodom magamtól.
A falióra szája be nem áll,
pedig neki is aludnia kéne.
Aztán egyszer csak megáll.
Ez is ilyen modern szar,
elem kell bele.
Kakukk helyett
a farkam ugrik ki a nadrágból.
Kezdenem kell vele valamit.
Életemben először felmegyek OnlyFansra.
Bekövetek egy lányt fekete latexruhában van a profil képen
Nagy kerek mellek, már majdnem szétszakad a ruha rajta.
Az arcát nem mutatja.
Szinte titokzatos.
Rám ír.
Különlegesnek érzem magam:
tavaly augusztus óta
végre szóba áll velem egy nő.
A melleit persze nem látom.
Fizetni sem fogok azért hogy lássam .
Undorodom azoktól a férfiaktól,
akik fizetnek.
Hajnali 2 óra 6 perc 17 másodperc.
Megnyitom az első üzenetet.
Kép.
4 dollár 99 cent.
Megnézem a kártyám:
430 forint.
Nincs pénzem kiverni.
Pornót nem nézek,
mert függőséget okoz.
Utána meg amúgyis undorodom magamtól.
Fúj.
Fúj.
Fúj.
Ő közben azt kérdezi,
mennyire merev a farkam,
mintha nem is akarna segíteni.
De persze nem is tudja hogy azért írtam rá hogy lelankadjak
Aznap reggel újranéztem a Mementót.
Megkérdeztem, látta-e.
„Teljesen agyfasz,
ahogy visszafelé történik minden,
de imádom” – írta.
Röhögtem magamban,
Szerintem
Az a jó benne ,hogy olyan érzés ,
Mintha nézés közben
Agyvérzést kapna az ember
Megkérdeztem, hova valósi.
Azt mondta Német és
a tengerparton lakik.
Gondoltam,
biztos kék a szeme.
A tengerparti embereknek
valahogy mindig kék.
Azt mondta, kék.
Én biztos vagyok benne,
hogy OnlyFans-kék színű a szeme
Onlyfans-kék
Nem tudom, létezik-e ilyen szín.
Ha nem,
mostantól igen.
Az ember néha kitalál magának színeket,
aztán komolyan veszi őket.
Mint amikor megfogadja,
hogy ma korán lefekszik,
aztán hajnali háromkor meg mindig
egy német lánnyal beszélget
a tengerről.
Megkérdeztem,
a parton lakik-e,
vagy csak elég közel,
hogy hallja.
Azt írta:
„Majdnem a parton.”
Majdnem.
Érdekes szó.
Majdnem otthon.
Majdnem boldog.
Majdnem lelankadtam már.
Majdnem van pénz a kártyámon.
430 forint.
A modern ember vagyona.
Közben az óra újra elindul.
Tik-tak.
Tik-tak.
Mintha semmi sem történt volna.
Megkérdeztem,
szereti-e a tengert.
Azt írta, igen.
Én is válaszoltam.
Nem azért,
mert különlegesnek tartottam magam.
Hanem mert azon az éjszakán
jólesett,
hogy valaki nem hagyott
teljesen egyedül
a saját fejemben.