u/Ok-Quit6226

Az Átlátszó cikke hosszú és rosszul szerkesztett, de fontos és tanulságos a történet, ezért TLDR:

A Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány 2025 decemberében közbeszerzési eljárást írt ki 116 tonna „adventi tápadomány” beszerzésére, nettó 63,8 millió forint értékben.

Bár a tender nyílt volt, a kutya- és macskatápok összetételét (például a vörösáfonya vagy a kolosztrum pontos arányát) annyira specifikusan határozták meg, hogy mindössze egyetlen márka termékei feleltek meg a kiírásnak.

A pályázatra csak két cég jelentkezett, és a tender mind az 5 részét az az Alphavet Állatgyógyászati Zrt. nyerte meg, amely a kérdéses tápmárkák kizárólagos hazai forgalmazója.

A másik pályázó az alapvető hiánypótlásokat sem nyújtotta be.

Az évi 1,7 milliárd forint állami támogatásból gazdálkodó alapítvány az Élő Környezetért Felelős Minisztérium alá került, az új miniszter, Gajdos László kezdeményezte a szervezet teljes átvizsgálását. Csakhogy idén május 1-ig ő maga is tagja volt az alapítvány kuratóriumának!

A főigazgató asszony máig adós a VIP osztály működésének és Papcsák Ferenc szerepének magyarázatával.

A 24 tonnás busz kiemeléséhez két külső cég nagy teljesítményű daruját is be kellett vonni, mert a járművet 10-15 méteres távolságból kellett megemelni. A mentési munkálatokban összesen 32 tűzoltó vett részt.

Ez már a rendszerváltás?

Hagyjuk a neveket, nézzük a jogköröket! Milyen köztársasági elnök kell Magyarországnak?

Most ugyan mindenki a következő köztársasági elnök személyével van elfoglalva, de van egy sokkal fontosabb kérdés, amit nem feszegetnek a buzgó kormánypárti megmondóemberek: milyen jogköröket szánunk ebben az állítólag ujja épülő demokratikus jogállam van az államfőnek? Másképp fogalmazva, hogyan szabhat gátat a köztársasági elnök a mindenkori kormány és parlament (politikai értelemben ez általában egy csapat) hibáinak vagy bűneinek? Megpróbálom pontokba szedve, röviden megfogalmazni a bennem felmerült legfontosabb kérdéseket:

Kötelessége a köztársasági elnök bárkit kinevezni, akit a kormány felterjeszt valamilyen pozícióra, vagy megtagadhatja azt?
Ez a kérdés felmerült már 2010 előtt is, emlékeim szerint egyedül kitüntetések esetében harcolta ki Sólyom László, hogy megtagadja pl. Horn Gyula elismerését. Jelenleg a különböző pozíciókra történő kinevezés az államfő számára nem jók, csak egy formális feladat. Ha valódi mérlegelési jogköre lenne az jelentősen növelné a mozgásterét, valódi hatalmat gyakorolhatna.
Mi történik, ha az államfő vétót emel és visszaküld egy törvényt parlamentnek?
Jelenleg gyakorlatilag semmit, illetve csak lassíthatja a folyamatot. Az Országgyűlés gond nélkül elfogadhatja újra ugyanazt a jogszabályt, második alkalommal már a köztársasági elnöknek nincs mérlegelési lehetőséget, alá kell írnia. Ebben a kérdésben elég sokféle variációt el tudok képzelni, szélsőséges esetben az államfő a akár be is tehetné a fiókba a kifogásolt törvényt, örökre elfelejtve azt. Ennél életszerűbb lenne, ha az ismételt elfogadást valamilyen minősített többséghez kötnék.
Elnapolhatja az Országgyűlés ülését?
Ez a jelenlegi magyar rendszerben nem létezik, de számos külföldi példa van rá, hogy az államfő meghatározott időre felfüggesztheti a parlament működését (ez általában maximum 30 nap). Ez valójában időhúzás, ha pl. a kormány és a parlament túl gyorsan akar valamilyen nagyhorderejű változást bevezetni, de elvben az elnök gyakorolhatja ezt a kormány védelmében is, pl. ha éppen koalíciós válság miatt a kabinet bukása fenyeget a parlamentben.
Feloszlathatja az Országgyűlést?
Ez lenne a végső fegyver, amivel nyilván csak a legvégső esetben élhet egy államfő. A jelenlegi magyar rendszerben erre egy okból van lehetőség, ha az adott év március 31-ig nem tud a parlament költségvetést elfogadni. 2011-ben, az alkotmányozás során felmerült egy úgynevezett “Őszöd klauzula” beépítése, amely szerint a köztársasági elnök súlyos politikai válság feloldása érdekében is kiírhatná az új választást. Ezt végül a Fidesz sem támogatta.

A kérdésekből nyilván kiderül, hogy nekem világos álláspontom, meg kell erősíteni a köztársasági elnök pozícióját. Ez együtt jár azzal is, hogy be kell vezetni a közvetlen választást. Meggyőződésem szerint meg lehet ezt úgy tenni, hogy a parlamentális rendszer még nem alakul át egy francia típusú félelnöki berendezkedéssé, de azért a mindenkori kormány és parlamenti többség kapna egy valódi ellensúlyt.

Most, hogy súlyok elnök úr távozik (leköszönő videója méltó lezárása volt teljesen súlytalan államfői működésének), jön egy max. 30 napos átmeneti idő, de annak végére új köztársasági elnököt kell választani. A kétharmados többség megvan hozzá, a Tiszának ugyanúgy nem kell egyezkedni a senkivel, ahogy a Fidesznek sem kellett. Ez a teljes döntési szabadság mellett rögtön jelent egyfajta kockázatot: bárki is lesz az új ember a Sándor-palotában, fennáll a veszélye, hogy ugyanolyan pártmegbízottként tekintünk rá néhány év múlva, mint dicstelen elődeire (Schmitt, Áder, Novák, Sulyok - micsoda névsor!).

Igazából nem is a név az érdekes, bár a következő napokban biztos lesz sok találgatás, hanem az, hogy milyen szerepet szánnak az új államfőnek. Szerintem a Tisza saját szempontjából csak két hibát követhet el: ha egy mindent aláíró Bólogató Jánost tesznek oda, vagy ha olyasvalakit, aki elkezd önállóan szerepelni. Utóbbi esetben nem is arra gondolok, hogy nagyon akadályozná az új rendszer kiépítését (legfeljebb lassítani tudná amúgy is), hanem kihasználja pozíció val járó lehetőségeket és elveszi a miniszterelnöktől az őt éltető közfigyelem egy részét.

Szerintem egyébként annyira sérült a köztársasági elnöki pozíció méltósága, hogy azt csak a közvetlen választás adhatná vissza (hiszen bárki lesz a most következő, ő is a kétharmados kormánytöbbség embere lesz). Ezt korábban többen be is lengették, csodálkoztam is, hogy gyorsan kihátráltak belőle.

Nyilván az, hogy ezt így szombat délelőtt sikerült bedobni, az MP-re jellemző “abszolút filmszínház” része. De működik, mi is erről beszélünk. Hadd tegyek hozzá néhány elvi és gyakorlati szempontot:

Az első egy általános, az egész nyugati világra jellemző probléma, a népesség elöregedése. Ez (egyéb jelenségekkel együtt) oda vezet, hogy előbb-utóbb a gazdaságilag inaktívak száma meghaladja az aktívakét, így az inaktívak (közvetve, populista pártokon keresztül) lényegében bármennyi juttatást megszavazhatnak maguknak az aktívak kárára. Nem, nem szeretnék az idősek ellen hergelni, nekem is van nyugdíjas korú anyám és apám, meg egyszer én is leszek öreg. Egyszerűen ez a társadalmak dinamikája.

Ugyanerre a problémára reagált egy korábbi javaslat, amely szerint a kiskorú gyerekek szavazati jogát a szülők gyakorolták volna. Persze, ennek a felvetése Magyarországon azonnal ordenáré cigányozásba fulladt. 2011-ben a Fidesz alkotmányozó konzultációjában ez volt az egyetlen, nem irányított kérdés, 74 százalék el is utasította.

Ausztriában 2007-ben szállították le a választói korhatárt, alig titkoltan azzal a szándékkal, hogy a fiatalok majd a progresszív pártokra szavaznak a szélsőjobboldallal szemben. Nem jött be a számítás: a fiatalok körében az FPÖ a legnépszerűbb, különösen a fiatal fiúk fogékonyak a szélsőséges politikára. Általánosságban is elmondható, hogy a fiatal generációt nagyon könnyen befolyásolja a közösségi média, hiszen nincsenek kialakult politikai preferenciái.

A gyakorlatban mit is jelentene a mai Magyarországon a 16 éves korhatár? Megnéztem a KSH-ban, a két érintett évfolyam (akik 16 vagy 17 évesek lesznek 2030-ban) összesen kb. 180 000 ember. Ha a fele elmegy szavazni, akkor az 90 000 szavazat, ez nem jelent túl sokat az összesítésnél, hiszen ez kb. az idén itthon leadott listás szavazatok kb. 1,4 százaléka. Szóval az egész felvetés sokkal inkább gesztus (vagy ha rosszindulatú vagyok, akkor színház), nem annyira jelentős reform.

A Fidesz túl jelentéktelen már ahhoz, hogy Magyar ennyi energiát fordítson rá.

II. József császár és magyar király egyetlen mondatával adott nevet az Unicumnak, miután dr. Zwack, udvari orvosa egy különleges likőrrel kínálta meg. Legalábbis a Zwack-legendárium szerint. GVH-vizsgálat indult az igazság kiderítésére.

Új befektető érkezéséről beszélt a HVG-nek a Népszava főszerkesztője, miközben a lapot kiadó társaság mögötti tulajdonosi és szerződéses viszonyok alapján azt sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, kik a végső gazdasági jogosultak. A Magyarország leggazdagabb üzletemberei közé tartozó, a Horn-kormány idején baloldali nagyvállalkozóként ismertté vált, majd a NER-ben is prosperáló Leisztinger Tamás hallgat, pedig egy titokzatos vételi opció egészen új irányt adhat az eseményeknek.