u/Outside-Ask-2094

Even My Stomach’s Stomach 

(Foreword:
A little bit bitter

Lately I wake with blood in my mouth,
Being has become frantic flailing on this rusted sea.
Grabbing at every worry only to try shove it beneath me,
Just to stay afloat upon the crimson waves 
that keep rising all around.

After all, this is my task — have to fight.
What else...
What else could I really do?
For if I sink, my mouth will never heal,
My hands will cease to move,
And my eyes will turn to dark,
Losing all what made even blood glow gold.)

It is strange to be trapped inside your own body.
So how does it go: 
The world is prison to the body, while the body is the prison of the soul.
Whether if it’s the truth or not
We are much the same right now,
Stuck within personal circumstances,
Driven against the wall by obligations.

And I'm sorry if my answer is not enough:
But even my the stomach’s stomach is crawling out of me,
Trying to be free.
Then what could my heart desire,
Who long since grown tired from everything else?

Let us sink, let the waves swallow us whole.
Let our lungs fill with viscous blood.
And here, close to death, we should remember:
What it was like before we scratched our itching heads, with a pistol

And only then shall we decide, and begin once more
To claw for air upon the sea of trouble.

(original)

Még tán a gyomromnak is a gyomra 

(Előszó:
Kicsit keserű

Mostanában vérrel a számban kelek
Rozsdás tengerren kapálódzsás lett a létem
Minden gondhoz kapkodok mit majd magam alá nyomok
Hogy fentmaradjak a köröttem egyre nővő vörös hullámokon

Végtére is ez a dolgom küzdenem kell, mást...
Mást tenni nem igen tudok, 
Mert elsűjedve szám nem gyúgyul
Kezem nem mozdul,
És szemem sötétbe fordul
Elveszítve így mindazt mitől még a vér is aranyba borul)

Fura az embernek a saját testében ragadni.
Hogy is van: "A világ a testnek, addig a test a lélek börtöne"
Legyen ez az igazság vagy nem 
Talán mi is valahogy így vagyunk most
Személyes körülmények közt ragadva kötelességek által fal elé állva

És sajnálom ha válaszom nem elég:
De már a gyomromnak a gyomra is ott lent másznak ki, hogy szabad legyen 
Akkor a szívem mi már rég minden másban elfáradt 
Ő mire vágyhat 

Hát sülyedjünk el nyeljenek el a habok
Tüdönk teljen ragadós nyállal
És emlékezünk itt a halálhoz közel:
Milyen volt még azelőtt hogy viszkető fejünket kezünkben pisztojjal vakartuk volna!

És majd csak azután döncsünk,
És kezdjünk újra gondok tengerén levegőért kapálódzdni