Trópusi vihar
Itt repülök a Duna felett. A víz apad, a reaktorok szomjaznak. Ez az én dzsungelem.
A fotelhuszárok odalent azt mondják, felesleges volt felszállnom. Hogy az adófizetők pénze. Mekkora baromság! A pilótának amúgy is megvoltak a kötelező repülési órái, én meg úgy döntöttem, hogy nem egy kibaszott PowerPoint-prezentációból fogom megmenteni ezt az országot!
Sokan azt hiszik, én csak a csávó vagyok, aki eljátssza a csávót, aki álcázza magát egy másik csávónak. De tévednek. Én nem olvasom a forgatókönyvet... A forgatókönyv olvas engem! Én nem eljátszom a megmentőt. Én VAGYOK a megmentő.
A fotel-szakértők, a nyakkendős aktakukacok odalent azt akarták, hogy egy unalmas, légkondicionált tárgyalóban, PowerPoint diákon nézzem meg a vízállást. Könyörgöm... Hát hülyék ezek? Egy igazi vezető nem meetingel! Egy igazi vezető bevetésre megy. Éreznem kell a G-erőt látnom kell a pusztulást a magasból, hogy megszülessen az a nyers, őszinte és százszázalékosan hiteles teljesítmény, amivel puszta kézzel lököm be a paksi turbinákat, ha kell!
Csak szóljatok a stábnak, hogy a jó profilomat vegyék, amikor kiszállok a gépből.