u/hardwiredghost

Kedves Idegen,

Nem tudom, hogy téged kereslek-e, de simán lehet, úgyhogy ha úgy érzed hasonulunk, kapcsolódjunk, még ha csak egy pillanatra is.

31 éves vagyok, az életem a felszínen teljesen átlagosnak mondható. Egy unalmas irodai munkám van és otthonról dolgozom. Sosem voltam házas, nincsenek gyerekeim. Párkapcsolatok vannak, voltak, nem vagyok egy elveszett ember – de ahogy az élet többi területén is, valahogy semmiben sem érzem igazán otthon magam.

Nem vagyok depressziós, kissé szorongásos inkább, de nem utálom az életet, még az embereket sem. Igazából hálás is vagyok, hogy egy időben létezhetek mindenkivel, aki itt van, legyen akármilyen.

Személyiségemet illetően inkább egy befelé forduló, nyugodt megfigyelő típus vagyok, de jól alkalmazkodok közösségekhez is. Nem beszélek sokat, de cserébe sokat kattogok dolgokon. Próbálok mindent megérteni, megélni. A saját életemet viszont elég szarul szervezem, legtöbbször nem hozok hosszú távon kifizetődő jó döntéseket. Ha mégis ilyesmi történik, az vak szerencse.

A gondolkodásmódom sztoicizmus alapú, leginkább ezzel tudok (vagy próbálok) azonosulni. Vallást illetően bizonytalan keresztény vagyok. Megszólított már párszor a jóistenke, legyen az bárki vagy bármi, de eddig még nem voltam jó hallgatóság sajnos.

Nagyon családcentrikus vagyok, igyekszem sok időt velük tölteni, amikor csak lehet. Egy-két éve nagy erőkkel dolgozom a fontos pillanatok megörökítésén, így általában vagy egy camcorder, vagy egy fényképezőgép van a kezemben. Próbálom a nyakánál fogva megragadni az időt, persze hasztalanul...

Gyerekkorom óta krónikusan online vagyok. HotDog, MSN, MySpace, volt minden. Sok évnyi videójáték szintén. De azt hiszem, már régóta nincs helyem itt sem. Nagyon igyekszem elszakadni és visszatérni az analóg dolgokhoz, valamihez, ami igazi.

A fene tudja, miért írok ide. Kedvenc filmem a Cinema Paradiso. Most már csapongok...

Ha bármi is ismerős volt abból, amit leírtam, írj. Nem azért, hogy megoldjuk egymás életét, vagy mert mindenáron barátok akarunk lenni. Csak mert néha jó tudni, hogy ugyanabban az időben valaki egészen hasonló dolgokat érez.

Ha nem írsz, akkor is minden jót! Még úgyis találkozunk!