u/karfioleves

Sziasztok!

Kiváncsi vagyok, pontosan kinél, mit jelent az, hogy a gyermeke átalussza az éjszakát és ezt milyen idős korától tapasztaljátok?

Pl.az enyém úgy gondolom, hogy nagyjából 2-2,5 éves kora óta átalussza az éjszakát, ami annyit jelent, hogy egyszer biztosan felkel a helyén és átvándorol hozzánk vagy át kell hozni. Aztán mostanában van, hogy kikéredzkedik pisilni, én meg nyilván megyek utána - de attól még ezt is átaludt éjszakának veszem. Olyan, hogy este elalszik és reggelig nem is látom/fel sem ébred igazából egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt. Most lesz 3 éves.

Nálatok?

Sziasztok! Igazából csak szeretném kiírni magamból a problémáimat, nyilvánvalóan imádom a lassan 3 éves kislányom, egy igazi szeretetgombóc tud lenni, okos és talpraesett már most. DE. Nagyjából 2,5 éves kora utántól napjainkig beütött nála egy olyan mérhetetlenül nehéz időszak, minden dacolással együtt, amiben minden napunk egy harc, minden program egy kihívás és a legnehezebb mindezekben az, hogy fogalmam sincs mi az, ami még normális és “belefér” a viselkedésébe és mi az, ami esetleg hosszútávon is akár aggodalomra adhatna okot.

Most nyáron együtt vagyunk kettesben otthon a legtöbbet, egyébként bölcsibe jár, de én mióta nem dolgozom (pedagógus nyári szünet) nem viszem be, mert így láttam jónak. Viszont kezdem azt érezni, hogy egymás agyára megyünk így lassan, a minőségi időnk mindig veszekedésbe fordul át, valahogy sokkal kiegyensúlyozottabbnak éreztem, amikor én dolgoztam, ő bölcsizett és csak délután volt néhány óránk együtt lenni estig, mégis sokkal jobban esett, mint ez így most hetek óta.

Hogy ilyen meleg van az is biztosan rátesz egy lapáttal, de itt sem tudom, hogy mennyi a normális. Konkrét példák:
- Ha valamit eltervez és azt nem valósíthatja meg, akkor kikészül. Gyakorlatilag teljesen önállóan akar csinálni MINDENT, ha valami veszélyes, az sem érdekli. Próbálom neki magyarázni egyszerűen, az ő szintjén, hogy mit miért nem engedhetek, de kiborul.
- Ha kiborul vagy bedurcizik, akkor képes önveszélyes dolgokat csinálni. Pl.tegnap közöltem vele, hogy ideje hazamenni a mamától medencézés után, ő szó nélkül sarkon fordult, felpattant a medence létrájára gyakorlatilag a másodpercek tört része alatt és majdnem belevetette magát a vízbe karúszó és minden nélkül, épp, hogy az utolsó pillanatban elkaptuk.
- Van egy kis idegrendszeri éretlensége, ebből kifolyólag TSMT tornázunk, viszont azt sem akarja csinálni. Elbohóckodja és nagyon-nagyon nehéz rávenni, hogy minden gyakorlaton menjünk végig, ráadásul még ismételjük is. Úgy érzem, így nem fogjuk semmi hasznát venni a tornának, pedig ebben láttam a legnagyobb reményt.
- Voltunk nyaralni tengerpart mellett és a legelső 2 nap gyakorlatilag ment a kukába. Annyira fel volt pörögve és annyira telítődött az ottani ingerektől, hogy a tengerparton szintén hülyeségeket kezdett el kitalálni, amit már veszélyesnek ítéltünk (mert ugye mindent egyedül) és amikor betelt a pohár és megfogtuk, hogy cuccolunk haza, akkor természetesen kiborult, őrült ordításba kezdett (a többi turista nagy örömére) és még az apját is bántotta.
- Csíp, harap, karmol és rúg, ha erővel próbálunk fellépni ellene (pl.felemeljük és arrébb visszük egy helyzetből). Engem nagyon ritkán, én megállítom a kezeit, letérdelek, a szemébe nézek és határozottan közlöm vele, hogy nem engedem meg, hogy bántson. Ez be szokott válni, viszont ugyanez az apjánál nem használ, apukájára még dühösebb lesz ilyenkor és még inkább bántani szeretné. Ezt sem értjük, hogy pontosan miért.
- Ma reggel kivittem egy messzebbi játszótérre, ott sem engedtem neki valamit, csak úgy, ha ott vagyok és picit fogom - ez neki megint nem volt elég, mérges lett, megrúgott, majd elkezdett durcásan körözni a játszón, egyik anyuka 2x is megállította miatta a hintát, amiben a kisfia ült, mert a lányom olyan közel sétafikált közöttük - ekkor untam meg, felkaptam és hazavittem, de gyakorlatilag 10-15 percet voltunk kint.

Szarul érzem magam, hogy fogalmam sincs, jól kezelem-e ezeket a helyzeteket vagy kezelhetném jobban is. Gyomorgörcsöm van minden programozás előtt, hogy vajon megint mi lesz, mikor mit fog kitalálni és megint rángathatom haza. Tenyleg olyan ő, mint egy kis időzített bomba, sosem tudni előre, hogy mikor telítődik túl és akkor jön a kiborulás. Sok esetben tartom ingerkeresőnek a lányomat (mindent végigtapogat, imád gyurmázni, sarazni, állandóan pörög), vannak dolgok, amikben meg inkább ingerkerülő (pl.befogja a fülét, ha jön a mentő/tűzoltó, nem szeret gyerekkoncertekre menni, mert szerinte az túl hangos) már arra is gondoltam, hogy valamilyen szenzoros problémája lehet.

Mondjátok csak, minden 2 éves ilyen? Vagy vannak a leírásomban olyan részek, viselkedés, amikre jobban kéne figyelnem? Írjatok tapasztalatokat, kérlek!

Sziasztok!

Van egy 2,5 éves lányom, aki nemsokára kinövi a bevásárlókosarak súlykorlátját (15kg). Nem mondom, eddig se nagyon ült meg benne, de az utóbbi időben egészen jó kompromisszumokat kötök vele. Már betartja azt a szabályunkat, hogy benne kell maradnia a kocsiban, amíg vásárolok, cserébe gyorsan igyekszem lerendezni mindent.

Viszont ha már nem fogom tudni beleültetni, úgy érzem nehéz dolgunk lesz 😅 hajlamos elszaladni, mindent összefogdosni. Kis kosarat ha húz/tol, azt úgy, mint egy kis szélvész. Ha ketten vagyunk a férjemmel, akkor általában sétálgatnak, amíg én összevásárolok, ha kell, ki is viszi (ha nem viselkedik a megígértek szerint) vagy el sem viszem magammal, otthon maradnak.

Kérdésem, ti hogyan logisztikáztok, ha kettesben vásároltok a gyerekkel? Mennyi idősen lehet már velük sétálgatva normálisan bevásárolni és hogyan? Ha kisboltba beugrunk pl.tejért gyalog vagy zöldségesbe, pékségbe úgy nincs gond vele, inkább csak ezek a nagyobb bevásárlóközpontok a gond, ahol túl sok az inger neki (szerintem?) és egy idő után kikészül.