Más is van, akinek az egyetemista lét egy szégyenspirál?
Figyelmeztetés: Teljesen jogosan felkavaró lehet a tartalom azok számára, akiknek olyan „klasszikus” problémájuk van elsősorban az egyetemmel, hogy óriásiak a követelmények. Innen is bocsi, és minden tiszteletem! És persze kitartást.
Szóval, röviden:
Igazából csak egy kis „online összeborulást” szeretnék ezen a fórumon. Úgy érzem, segítene kicsit a tudat, hogy nem vagyok egyedül.
Bármilyen okokból jelent vagy jelentett anno szégyent és elsősorban ebből eredően stresszt és mentális leterheltséget az egyetem, ventiláljunk, küldjük egymásnak sorstársi üdvözletünket! És persze a lelkesítő vagy motiváló gondolat sem tilos, ha valakinek van a tarsolyában.
És kifejtve:
Pár példa, hogy mikre gondoltam (bármekkora mértékű egyezés a saját helyzetemmel pusztán a véletlen műve).
-Nem különösebben jó a teljesítményed. Ez lehet bármilyen plusz magánéleti tényező miatt (munka, gyerek, betegség, stb.) vagy személyes jellemhiba miatt is. Vagy adottság miatt pl. rossz memória.
-Tanulmányi ügyintézők rémálma vagy, aki minden félévben talál egy újabb egzotikus hibát, amit elkövethet.
-Valamelyik büfészaknak minősített szakra jársz, és ezek hozadékai (pl. csalódott család, környezet lenéző hozzáállása).
-Pikkel rád egy tanár, vagy csoporttársak megaláznak.
-Idősen ültél vissza a padba első diplomáért, és kellemetlenül érzed magad a többiek között.
-Csúsztál.
stb.
Egyre rosszabb a hangulatom, ahogy közeleg az egyetem. Alig tud vigasztalni, hogy igyekszem, és félévről-félévre fejlődök. Úgy érzem, már egy önmagát rommá égetett pörkölt mogyoró vagyok, és ezt teljesen lemerít. Nekem az újabb és újabb kudarcaimat elviselni a legnehezebb az egyetemben.
Más is van így?