Elmúló házasság, önismeret a tovább lepeshez
Sziasztok.
Tanácsra, segítségre, esetleg online társa lenne szükségem
11 éve vagyok házas.2 gyermekünk van.én F32 feleségem 37N. A testem egyben van, tele vagyok energiával, a házasságomból mégis teljesen kiveszett a szikra meg a szex.
Évekig abban a csapdában éltem, hogy ha „jófiú” vagyok – elmosogatok, átvállalom a terheket, elviszem nyaralni, nem veszekszem, és mindent ráhagyok –, akkor majd cserébe megkapom a vágyat. Belső, csendes elvárásaim voltak, amiket ő pontosan megérzett. Nyomásnak élte meg, én meg közben elfojtottam a frusztrációmat, és szép lassan egy tiszteletreméltó, de szexuálisan teljesen elfelejtett papucs lettem a saját házamban.
Közben éveken át a pornóba menekültem, függő lettem. De idén nyáron döntöttem egyet, és teljesen letettem. Ennek hatására kinyílt a tudatom, tisztán láttam magamat és a helyzetemet, és leálltam az önátveréssel.
Látom, ahogy a feleségem a feszültség és az elvárások elől a TikTokba meg a telefonozásba menekül,én már csak egy lakótárs vagyok aki mindent is megold,. Próbáltam a végtelen türelmet, számláltam a szexmentes napokat,és beszélni vele, de támadásnak éLTE meg, a párterapiát is elutasította. rájöttem, hogy a csendes mártírkodás nem férfias tartás, hanem csak egy fegyelmezett módja a házasságom leépítésének.
A bizalom is megingott, amikor láttam, hogy üzeneteket törölget a telefonján, miközben én kint szakadok meg a ház körül.
Geminis beszélgetésben válasz taglalta nyáron.
De közben házat tervezünk venni..vagyis szerinte..szerintem még így nem kellene bele menni egy közös nagy hitelbe....
Ezen a ponton elég lett: nem vagyok hajlandó tovább a kanapén ülve várakozni a figyelmére vagy kozelségéért kuncsorogni.az is baj ha kívánom..ez egy napi kínzó börtön..látom a feleségem, kívánom őt és testét, és már az érinteseket sem engedi.
Nincsenek olyan nagy barátaim akivel tudnék erről beszélni nap mint nap, és én magam sem tudom hogy kezdjek neki..csak azt érzem gyűlik bennem az egész és félek egyszer akkorát fog robbanni...mert ahogy írtam, én sosem veszekszem vele...
Köszönöm hogy elolvastad!