u/Alive_Pineapple6247

Sziasztok!

Közel 7 éves kapcsolatnak vetettünk véget fél éve a párommal (24/L), mert megcsalt az egyik kollégájával. Utólag jöttem rá, hogy teljesen ki voltam használva érzelmileg, és felmerült bennem a gyanú, hogy egy rejtett nárcisztikussal éltem együtt.

​Végig hűséges voltam, és minden támogatást megadtam neki, amit tudtam. Éveken át kezeltem az önbizalomhiányát, az irigységét, a szexuális halogatásait és a folytonos apró drámáit. Ha elértem valamit (pl. saját ház felújítása), sosem mondta hogy büszke rám. Ha én kerültem mélypontra a munka és a karrier miatt, és magamba fordultam, meg sem kérdezte, mi a baj, vagy miben tudna segíteni.

​A megcsalás után először engem hibáztatott, hogy nem foglalkoztam vele eleget, de amikor a békülés jött szóba és határokat akartam húzni, összepakolt és elköltözött. Azóta már keresett, de ignorálom.

​Alapvetően jó a mentálom, de még mindig megkérdőjelezem magam biztos elég jó voltam hozzá?

A bizalmam, az önbizalmam és a férfiasságom romokban van, és félek hogy újra át fognak verni és kihasználni.

​Azt viszont érdekesnek találok, hogy a törés után azt mondtam magamnak: jó, nem hagyom el magam, mert az nem én vagyok. Elkezdtem sokkal elegánsabb ruhákban járni, és teljesen random emberek kezdeményeznek velem beszélgetést a villamoson, a boltokban vagy a benzinkúton. Ez eddig abszolút nem volt jelen az életemben. Mintha a világ is nyitott volna felém. Ez ad egy kis pluszt önbizalmat a számomra. Főleg hogy introvertáltként nehezen nyitok új emberek felé.

​

Aki élt át hasonlót és tud jó tanácsot adni a feldolgozáshoz, megköszönöm! 🖤

​26/F