Hogyan kéne lezárnom magamban?
Sziasztok!
Lassan 3 éve vagyok párkapcsolatban, több mint egy éve együtt élünk. Őszinte leszek, már kb 1-2 hónapja ki szeretnék lépni ebből a kapcsolatból, elköltözni, de NEM MEGY. Mindig amikor elhatározom magamban, hogy leülök vele beszélgetni, hogy sajnos nem szeretném folytatni megváltozik a véleményem. Óráról-órára változik. Néha nagyon szeretem, nincs szívem itt hagyni, néha meg azonnal fognám magam és szólnék apukámnak, hogy jöjjön értem és a cuccaimért.
Nagyon sok szép közös emlékem van vele, viszont sokszor bántott érzelmileg, nem állt ki mellettem amikor ki kellett volna, sokszor próbált érzelmileg zsarolni, manipulálni. Én Őt mindig mindenben támogattam, amikor munkahelyet váltott többször is, amikor kényes anyagi helyzetben volt, amikor kilátástalannak látta a jövőt. Mindig bíztattam, nyugtattam és ott voltam mellette. Viszont fordítva ezt nem tudom elmondani róla.
Példák:
- amikor mondtam neki, hogy angol emelt érettségit szeretnék tenni, hogy nagyobb esélyeim legyenek az egyetemre, egyből kiakadt, és mondta, hogy szerinte NE mert a KAPCSOLATUNK rá fog menni hogy sokat tanulok rá. (Végül elmentem ofc)
- amikor összeköltöztünk nagyon húzós vizsgaidőszakom volt, 4 vizsgám volt egymás utáni napokon. Nem az volt számomra a prioritás, hogy csillogjon-villogjon a ház, hanem a vizsgák. Feljöttek a szülei, én nem voltam akkor itt. Szidtak engem, hogy hogy lehetek ilyen trehány, es ha egy héten belül nem változtatok akkor menjek el innen. A párom nem állt ki mellettem, helyeselt nekik. Tőle tudom.
- amikor az évfordulónkat a barátaival töltötte, és egy közös barátunk szólt neki, hogy miért nem velem van?
- ő hamar szeretne gyereket, családot alapítani. Én viszont nem. Utazni szeretnék, tanulni, élni. Ez most számomra a prioritás. Ő neki a munka-munka-munka. Utazni nem szeretne, mert szerinte felesleges pénzkidobás. 2 hónap múlva megyek nyaralni, és ki van akadva, hogy a megkeresett pénzemet miért erre költöm.
- még gimis voltam amikor összeköltöztünk. Dolgoztam amennyit csak tudtam, fizikai munkát is vállaltam. Az összes pénzemet a háztartásba fektettem, hogy tudjunk mit enni, tudjak takarítani stb. Ő mai napig azt állítja, hogy én nem adok bele semmit. Amikor bizonyítani tudom, hogy havi 120-150 ezret CSAK élelmiszerre költök.
- amikor a nagyszülei betegek lettek én a szabadidőmben jöttem és segítettem nekik, ápoltam Őket, orvoshoz vittem őket, bevásárolni. Látogattam őket, beszélgettem velük. Ha megkértek rá, ha nem. Ő ezt fordítva nem hajlandó megtenni, arra sem hajlandó, hogy egy óránál többet legyen a családommal.
- amikor nagyon beteg voltam, nem tudtam elmenni a nővéremért, jött haza. Megkértem a páromat. Válasza: “nem az én családom, oldd meg. Nekem erre nincs időm és nem is szeretnék erre időt szánni”
- a papájának volt a névnapja. Áthívta hozzánk. Aznap lebetegedtem, de csak reggel tudtam meg, hogy jönnek. Lázasan, nagyon betegen kitakarítottam az egész házat, sütöttem három féle sütit is. Takarítás közben leültem, mert nagyon szédültem. Kiakadt, hogy miért nem csinálom, hiszen egész nap nem csináltam semmit??????
- Hozzám vágta, hogy nekem semmilyen problémám nem lehet az életben, mert miért lenne? Hozzátenném egy hónappal azelőtt volt apukámnak agyvérzése, anyukám mentálisan sérült.
- ő szerinte én nem lehetek fáradt, mert ő keményebben dolgozik, mint én, fárasztóbbak a napjai.
De ezek ellenére is, Ő volt a legelső NAGY szerelmem, borzasztóan tanácstalan vagyok.