r/tanulommagam

Több platformon találom magam szembe azzal, hogy magamutogató képeket raknak fel fiúk / lányok akár a testükről, akár a kocsijukról, órákról, nyaralásukról.

Régen a magamutogatás egy negatív tulajdonság volt de manapság mintha ez még valami furcsa szorongás mellett még éltetve is van. Mintha az irigységükből fakadóan nem mernének felszólalni ellene az emberek.

Azt mondják megdolgozott érte had mutogassa, de nekem ezzel csak azt mutatja mennyire mások elismerésétől függ a saját önbizalma. Aki ebben méri a sikert és az elfogadást az egy kicsi ember szerintem, még is az ilyen embereket tesszük reflektorfénybe? Miért?

Sziasztok! Ornitofóbiás vagyok…
Kíváncsi lennék, hogy van-e itt valaki, aki hasonló helyzetben van, mint én az ornitofóbiával (madárfóbia) kapcsolatban, és esetleg tudna mesélni arról, hogy neki mi segített. Nálam ez nem csak egy sima „nem szeretem a madarakat” szint. Konkrétan odáig fajul néha, hogy félek kimenni az utcára is, főleg most, hogy a varjak költési időszaka van, és ilyenkor agresszívabbak tudnak lenni. XV. kerületi, zöldebb/fás részen, ahol rengeteg varjú és galamb van. Tudom, hogy az önkormányzat is tud a varjúproblémáról, és ilyen esetekben alapvetően nekik kellene kezelni a helyzetet (nem az én fóbiámat nyilván 😅), de ettől még a szorongásom ugyanúgy megmarad. Ami igazán ráerősített erre bennem és azóta szó szerint rettegek az az , hogy múlt hónapban az egyik varjú teljesen a semmiből hátulról belecsípett a fejembe. Konkrétan nem is láttam előtte, hogy ott van. Azóta még rosszabb az egész.
Nem csak a varjaktól félek, a galamboktól is ilyen szintű stresszt váltanak ki. Gyerekkorom óta tart ez nálam. Volt rossz élményem kakassal is, meg kb. 3-4 éves koromban egy galamb beleakadt a hajamba, szóval valószínűleg ezek is hozzátettek. A kisebb madaraktól, például verebektől kevésbé stresszelek, de például egy kisebb papagájtól is irtózom, még akkor is, ha ketrecben van.
Beszéltem már pszichológussal erről, és nyilván az expozíciós terápiát javasolta, de őszintén nekem ez jelenleg akkora no go, hogy egyszerűen nem bírom elképzelni, hogy végigcsináljam. Olvastam arról is, hogy antidepresszánsok vagy szorongásoldók segíthetnek ilyen fóbiáknál, bár én más mentális problémák miatt ezeket egyébként is szedem.
Szóval igazából arra lennék kíváncsi hogy van-e itt valaki hasonló fóbiával és hogy mennyire befolyásolja a mindennapjait? Illetve mi segített bármennyire is kezelni ezt a helyzetet?
Köszi, ha megosztjátok a tapasztalataitokat. 🤍

Holnap fogok biologoabol felelni (9. Osztaly) es az EcoGPT hasznaltam hogy gyujtson ossze nekem dolgolat amirol beszelnem kell. De nem tudom hogy megbizhatok e ebben, es csak azt szeretnem kerdezni hogy ezek valid informaciok e.

"A moszatok a vízi ökoszisztémák fontos részei, és számos különböző formában és méretben léteznek. Íme néhány alapvető információ róluk:

Osztályozás: A moszatokat főként három csoportba sorolják:

Zöld moszatok (Chlorophyta)

Barna moszatok (Phaeophyta)

Vörös moszatok (Rhodophyta)

Élőhely: Legjobb környezetük a víz, és megtalálhatók édesvízben, tengerekben és óceánokban. Nem csak a vízfelszínen, hanem a víz alatti köveken és növényeken is élhetnek.

Fotoszintézis: A moszatok fotoszintetikus organizmusok, ami azt jelenti, hogy napfényt használnak energiájuk előállítására. Klorofillt tartalmaznak, amely zöld színüket adja.

Ökoszisztéma szerepe: Fontos táplálékforrást jelentenek sok vízi élőlény számára, mint például halak és tengeri gerinctelenek. Emellett oxigént is termelnek, ami elengedhetetlen a vízi élet fenntartásához.

Felhasználás: Az emberek is hasznosítják a moszatokat, például élelmiszerként (pl. nori a sushihoz), egészségügyi kiegészítőként és ipari alkalmazásokhoz (pl. alginátok, agar-agar).

Környezetvédelmi jelentőség: A moszatok szerepet játszanak a tápanyagciklusokban és a vízi környezet megtisztításában. Néhány fajt kifejezetten használnak a vízminőség javítására."

"A moszatok szaporodása változatos és érdekes folyamat, amely többféle módon zajlik. A legfontosabb szaporodási formák a következők:

Asekszuális szaporodás:

Hasadással: E folyamat során a moszat sejtjei osztódnak, és két vagy több új sejt keletkezik. Ez a módszer gyakori a zöld moszatok között.

Bimbózással: Egyes moszatok bimbókat képeznek a szülő organizmuson, amelyek később leválnak és önálló egyedekké válnak.

Spóraképzés: Sok moszat képes spórákat termelni, amelyek vízben elúszva új, felnőtt moszatokká fejlődhetnek. A spórák rendkívül ellenállóak és sokáig életképesek maradhatnak.

Szexuális szaporodás:

A zöld, barna és vörös moszatok mind szaporodhatnak szexuálisan is, amely a gaméták (ivarsejtek) egyesülésével történik.

A gaméták lehetnek mobilisak (például spermiumok) vagy nem mobilisak (tojássejtek). A spermiumok általában vízben úsznak, hogy megtermékenyítsék a tojássejteket.

A megtermékenyített tojássejtek új moszat egyedekké fejlődnek, amelyek kezdetben a szülő organizmuson élnek, majd később elszakadnak tőle.

Szezonális szaporodás: Sok moszat fajtája a víz hőmérsékletének és a fényviszonyoknak megfelelően változtatja meg szaporodási stratégiáját. Például bizonyos időszakokban a szaporodás főként a szexuális formákra koncentrálódhat, míg más időszakokban az asekszuális formák dominálhatnak."

"A mohák a növények egyik legősibb és legérdekesebb csoportjába tartoznak. Íme néhány alapvető információ róluk:

Osztályozás: A mohák a Bryophyta (mohák) osztályba tartoznak, és két fő típust szoktak megkülönböztetni:

Szőrös mohák: Ezek a mohák általában vastagabbak, és jól fejlett, szőrös struktúráik vannak.

Lepkés mohák: Ezek vékonyabbak, és laposabb, leppes formákat alkotnak.

Élőhely: A mohák elsősorban nedves környezetben élnek, például árnyékos erdőkben, nedves talajon vagy köveken. Az élőhelyi sokféleségük lehetővé teszi számukra, hogy különböző ökoszisztémákban megtalálhatók legyenek.

Felépítés: A mohák egyszerűbb felépítésűek, mint a magasabb növények. Nincsenek valódi gyökereik, hanem rizoidok segítségével rögzülnek a talajhoz. Száruk és leveleik is egyszerű struktúrákkal rendelkeznek.

Fotoszintézis: A mohák fotoszintetikus organizmusok, tehát napfényt használnak energiájuk előállítására. Leveleik klorofillt tartalmaznak, ami zöld színüket adja.

Szaporodás:

A mohák szaporodása általában szexuális és asekszuális módokon is zajlik. A szexuális szaporodás során gaméták (ivarsejtek) keletkeznek, amelyek megtermékenyítik egymást.

A mohák életciklusa tartalmaz egy sporofita fázist is, amely spórákat termel; ezek a spórák víz segítségével terjednek el.

Ökoszisztéma szerepe: A mohák fontos szerepet játszanak a talaj stabilitásában és vízmegtartásában. Segítenek megakadályozni a talaj erózióját, és gazdagítják a talajt tápanyagokkal.

Felhasználás: Az emberek a mohákat különböző célokra használják, például dekoratív növényként, talajtakaróként vagy akár ökológiai kutatásokban is.

Egyedülálló alkalmazkodás: A mohák képesek extrém környezeti feltételekhez alkalmazkodni, beleértve a szárazságot is; néhány faj képes túlélni hosszú ideig víz nélkül, majd újra aktívvá válni, amikor víz áll rendelkezésre."

Sziasztok!

Mindenkinél jönnek néha rossz időszakok. Egy szar hét, mikor nem úgy jönnek össze a dolgok. Mikor nem megy úgy a munka, nem jössz ki úgy a kollégákkal, csesztet a főnök folyamatosan...
Mikor úgy érzitek minden rossz és ennél már nincs lentebb...

Egy ilyen élethelyzetben ti hogy motiváljátok/vígasztaljátok magatokat vagy másokat?
Miből tudtok erőt meríteni, mikor a szabadnapjaitokon se tudjátok igazán kipihenni magatokat? Hogy tudjátok elengedni otthon a munka gondjait?

Nektek mi szokott segíteni?

UI.: Nem én vagyok ebben a helyzetben, hanem egy barátomnak szeretnék segíteni.

Nem azt mondom, hogy mindegyik mellé, de azért valahova jó lenne, hogy ne kelljen a WC fülkében tépni egyet már előre vagy papírzsebkendőt használni ahhoz, hogy meg tudja törölni az ember dolga végeztével. Márpedig szerintem ez az alap higiénia része.

Sziasztok.

Szegeden, Pécsen vagy Budapesten keresek pszichológust, vagy bármilyen terápiás módszert ami segíthet (pl.: Buda László féle). Leírom röviden, hogy mire keresem a megoldást. Gyermekkorban mindkét szülőmet elveszítettem, ami most gyermekvállalást követően okozott elakadásokat. Illetve a fő probléma, hogy kialakult egy irritábilis bél szindrómám, ami hozta magával a magas pulzust meg még az összes vele járó tünetet. Ez jelenleg kezelés alatt van, azonban szeretném mentális oldalról is megtámogatni a gyógyulást.

Előre is köszönöm, ha tudsz segíteni.☺️

Szerintetek első randi után mennyire “normális”, ha csak pár naponta beszéltek? Nekem néha nehéz belőni, hogy ez érdektelenség-e, vagy egyszerűen vannak emberek, akik nem szeretnek sokat chatelni.

Ti ezt hogy látjátok? Mire figyelnétek inkább?

Párommal most állunk (használt) autóvásárlás előtt és egyszerűen nem tudunk egy dologban dűlőre jutni. Én nőként mondtam neki, hogy teljesen ráhagyom a dolgot, az egyetlen kérésem, hogy automata legyen. Mivel jogsi megszerzése után külföldre költöztem nagyvárosba, sose volt lehetőségem vezetni, és sajna a pár alkalommal amikor vezettem kézi váltósat, iszonyatosan nehéz és rossz élmény volt, azóta is szorongok a kézi váltós kocsiktól (nagyon rossz oktatóm volt, nem igazán tanított meg vezetni). Automatára viszont teljesen nyitott vagyok, érzem, hogy az nekem való, így is vennék pár órát oktatótól, de tudom, hogy sokkal könnyebb lenne belerázódni.

Mondtam páromnak, hogy én kifizetem saját zsebből azt az extra költséget, amibe egy automata kocsi kerül, tehát nem felesbe fizetünk, hanem én X %-al többet.

Ennek ellenére párom nem hajlandó belemenni, ő mérnökként csak azt sorolja, mennyi baj lehet egy automata váltós kocsival, milyen sokba kerülhet a javítás. Én ezt megértem, de nem szórakozásból szeretnék automatát, hanem mert teljesen be vagyok feszülve a vezetéstől és szeretnék fokozatosan belerázódni és biztonságosan vezetni. Ő azt mondja, hogy aki nem tud mindenre figyelni vezetés közben, beleértve a váltást, az ne vezessen. Azt is mondta, hogy neki nem probléma, hogy mindig ő vezessen, de én szeretnék megtanulni vezetni, szerintem mindenkinek jobb lenne hosszútávon.

Végső megoldásként mondtam, hogy oké, akkor legyen kézi, de nekem elég sok órát kell vennem azt gyakorolni, ami itt külföldön iszonyat drága, akkor felezzük el annak az árát. Erre azt mondta, hogy én se fizettem az ő jogsiját, ez az én dolgom, nekem kell kifizetni (nem ilyen bunkón mondta, de ez volt a lényeg).

Mit tudunk ezzel a helyzettel kezdeni? Alapvetően tudom, hogy kicsit én bonyolítom túl a dolgot, hiszen rengeteg ember megtanul kézit vezetni, talán én se vagyok annyira béna. Ugyankkor, ha van egy alternatív megoldás és ki tudom fizetni, miért ne élnénk vele? Köszi a tippeket!

Elsősorban szeretném megválaszolni azon tanácsadók kommentjét, aki szerint forduljak szakmai segítséghez: küldöm a bankszámla számom, utald át kérlek hetente az árát, aznap menj be helyettem dolgozni, és azonnal oda fordulok 🫶
Év elején meg vert a párom. Én azt hittem, ez örök szerelem, hogy mindent megoldunk együtt stbstbstb.
Persze voltak jelek, utólag már be látom, nem voltam biztonságban soha, de ugye a rózsaszín felhő meg a sok szerelmes szó, nyugodtan lehet okoskodni, tudni fogom, hogy soha nem voltál ebben a szituációban, ha kioktatni fogsz.
Eltelt lassan 4 hónap, és nem tudom feldolgozni. Alig emlékszem valamire, néha azonban jönnek fel emlék képek, fel riadok éjszakánként, feledékeny lettem, és majdnem mindig szomorú vagyok, elveszett a vidám énem.
Hogy lehet ezt feldolgozni? Nem szőnyeg alá seperni, hanem tényleg hosszútávú megoldást keresek.
Dolgozom, edzek, amennyi időt tudok, annyit szánok az testvéreimre ( nekem ők a barátaim), a kutyámra, járom a természetet ha megtehetem, mégis úgy érzem, hogy most vissza estem. Mintha mindent elölről kellene kezdenem.
Tényleg érdekel, hogy van-e ebből kiút?

Sziasztok,

Nem is tudom, hogy kezdjek neki, de honnan tudom, hogy szakítanom kell? És miért ilyen nehéz? Ahogy megfogalmazódik bennem, elkezdem megint szeretni, és nem akarom. Félek, hogy mi lesz utána, hogy vele mi lesz, hogy cserben hagyom, és nem is tud erről. :(

Azt sem tudom, hogy akarom-e. Kb. nem is veszekszünk, mindent meg tudunk beszélni, de valahogy a szex nem megy. Viszont a legjobb barátom, és mindent megtesz értem. Egyszerűen nem tudom, mitévő legyek, teljesen kicsinálom magam.

Félek, hogy sose találok már mást

Szeretnék túltenni a szorongásomon, újabban eljárok edzeni, többet vagyok emberek között és kint a természetben, de hiányzik valami... Elolvasnék egy pszichológiai könyvet, amiben a szorongásról, és az abból való felgyógyulásról beszélnek. Mit ajánlotok?

Kérdés a címben.

Eddig 60 órát vezettem, egy hónap múlva megyek forgalmi vizsgára (első alkalommal). Budapesten tanulok vezetni. Már most rettegek az egésztől, baromira nem érzem magam ügyesnek, alkalmasnak arra, hogy vizsgázzam. Az ettől való szorongás teljesen átszövi az életem, a munkámra sem tudok úgy koncentrálni stb. Minden egyes eddigi vezetési órámra gyomorgörccsel mentem. Az oktatómról annyit írnék, hogy remek szakember, de mintha egy picit tartanék tőle, mivel a hibáimra türelmetlenül, ingerülten reagál. Nem azzal van a baj, hogy kijavít, hogy szól, mivel az is a dolga, hogy felhívja a figyelmet a hibákra. Meg elismerem, nem vagyok egyszerű eset.

De már úgy vagyok vele, hogy szeretném vele végigcsinálni a vezetést, szeretném megszerezni a jogsit, különösképpen azért, mert szeptemberben kicsúszom a két évből.

Ti mit tennétek a helyemben? Plusz forgalmi vizsgára van valami jól bevált stresszcsökkentő praktikátok?

Sziasztok, az lenne a kérdésem, hogy mennyire tudok elhelyezkedni egészségügyben (gondolok itt: ápoló, gyógytornász) ha epilepsziás vagyok?
Ez annyit takar, hogy 3. éve tünetmentes vagyok, 12 óránkénti gyógyszerszedéssel.

Egyáltalán a sulit/egyetemet eltudom kezdeni?
Például egy ismerősöm asthmás és csak úgy tudta elkezdeni az ápolói képzést, hogy mindent tagadott.

Aki hasonló cipőben jár, tapasztalok? Tudnátok esetleg mesélni?

Kiegészítés: 24 éves férfi vagyok, és az epilepsziám egyáltalán nem a súlyos kategória. A legelején este felé lévő kisebb fél perces rohamaim voltak, és egy alkalommal egy ájulásos, de mióta gyógyszert szedek, nincsen semmi. (Főleg gyógytornász érdekelne)

A válaszokat előre is köszönöm.

Edit: ápolóként pl csak nappalosként 8/12 órában?

Nem arra gondolok, hogy véletlen belekönyökölünk egymásba a tömegben, vagy hasonló. Azt is tudom, hogy az utcáta kilépve a személyes tér beszűkül. De a minap történt egy olyan, hogy a vonatról leszálló vonuló tömegben egy nő agresszíven megkopogtatta a vállamat, és közölte, hogy nyitva a táskám. Felkészületlenül ért, és okozott egy mikro szívrohamaot, hogy tudassa velem azt, amivel tisztában vagyok, mert én pakoltam bezárhatatlanul tele azt a táskát. Nem vagyok social fóbiás, de azt gondolom, hogy két teljesen idegen közt ez nem fér bele, ha nem veszélyhezet elhárításáról van szó (pl visszarántani a közeledő jármű elől valakit, vagy leültetni az émelygőt). Ti hogy vagytok ezzel, ha nektek belefér, miért?

Másodlagos dolog, de piszkál ez a csukott táska fétis. Heti rendszerességgel szólnak, de nem tudom becsukni, mert minden vackot beleteszek. Ha valaki el akarja emelni a filléres barkácscuccaimat, lelke rajta, ha meg a kajámat, akkor neki nagyobb szüksége volt rá. Emberek meg azt gondolják, az aranytartalékomat rejtem a lobogó táskafül alá?

Elnézést ha nem ide való a kérdés.

Már megvan a kötelező óraszámom és tudom, hogy még sokat kell gyakorolnom, hogy sikerüljön a vizsga, de úgy gondolom jobbak lennének az esélyeim ha mindig az útvonalakon mennénk meg ‘eljátszanánk’ mi lesz majd. Az oktatóm azt mondja még nem vagyok olyan szinten hogy elengedjen vizsgára, de innen az egész nagyon távolinak tűnik és kezd elfogyni az önbizalmam.

Mi lesz a forgalmi vizsgán? Ti konkrétan arra készültetek vagy ‘csak’ vezettetek? Tudom, hogy van elég tanulója, szóval gondolom nem engem akar lehúzni. Nem tudom eldönteni, hogy én vagyok e ennyire béna vagy ennél lehetne egy fél fokkal gyorsabban is haladni.

Sziasztok! Azon szerencsések közé tartozom, akik ebben az „új” technikusi rendszerben vizsgáznak ez a második évfolyam (ugye 2020-tól van), és lényegében nem tudok semmit. Ebben közrejátszik a duális képzés is, amelynek keretein belül a tananyag 70%-át a gyakorlati helyen kellett volna megtanulni, de a gyakorlatban csak kólát, lisztet stb. pakoltam. Így a suli és a gyakorlat mellett még otthon is le kellett volna ülni tanulni, de nyilván ez az én hibám is, tudom.

Esetleg nincs itt más, aki tavaly vizsgázott ebben az új rendszerben, és esetleg kereskedelmi vagy valami hasonló szakon végzett? Mennyire volt nehéz, és milyen volt a vizsga? Nagyon hálás lennék, ha valaki segítene

IT-sként dolgozom egy alapvetően jó légkörű, hibrid munkahelyen. A munkám fókuszált gondolkodást igényel, ezért inkább írásban kommunikálok, és zavar az irodai zaj meg a felesleges beszélgetés.

A nagyobb gond, hogy a felső légúti betegségek engem nagyon megviselnek (akár hetekre), ezért próbálom kerülni a fertőzésveszélyt.

Most egy kolléga, akivel együtt kell dolgoznom, betegen is bejár, sőt viccelődik is rajta, hogy “terjeszti”. Pedig a munkánk simán végezhető lenne otthonról. Hiába szerveztem online meetinget, odajött személyesen beszélni. Nem akarok konfliktust, de ez így eléggé zavar.

Hogyan lehet ezt normálisan kommunikálni? Inkább neki szóljak, vagy érdemesebb vezetői szinten jelezni?

Mostanában egyre több olyan videó jött velem szembe, ami szerint 25 évesen már késő új dolgokat tanulni, vagy igazából bármit elkezdeni és ha eddig nem sikerült valamit letenni az asztalra akkor már ne is várjuk mert ennyi időnk volt.

Nyilván nem értek egyet ezzel de mégis iszonyatosan rosszul érzem magam ezektől a videóktól és már szorongok a korom miatt pedig tudom hogy ez még fiatalnak számít.