r/tanulommagam

Párod gatyájának zsebéből mosás előtt kiszedted volna a zsebkendőket, de helyettük kihúztál egy műfogsort?
Netán apád mindenes fiókjában kerestél elemeket a távirányítóhoz, de találtál helyettük egy kitömött hullámos papagájt?
Esetleg dédanyád elment a mennyországba, és a lakásának kiürítésekor derült ki, hogy a kamrájában két baracklekvár között egy Monet lapult?

Szóval találtál-e már olyat ismerősöd/szeretted/akárkid dolgai közt, amire igazán nem számítottál, illetve hogyan reagáltad le :)

https://preview.redd.it/7efir62wjckh1.png?width=952&format=png&auto=webp&s=9a19de0973cc45c2beac9fd15e914d34ecdc66e2

Aki 30 évesen 30 vagy több országba eljutott, mégis hogy a fenébe csinálta?

Eleve, véges a szabi, és a pénz is. Távolabbi helyekre meg nem elég egy hosszúhétvége és akkor el is ment az éves keret.

Vagy akibek gyereke van, ott sem lehet azert figyelmen kívül hagyni a tanévet, mert lemarad.

Ház, autó is drága, tehát arra is kell gyűjteni.

Rengeteget olvasom, hogy irgalmatlan mennyiségű országba eljutnak sokan, de pl ha vki csak görög szigetre megy ide-oda, pl Kreta, Korfu, Zakynthos az gondolom csak 1 országnak számít nem?

Sziasztok!

Kíváncsi lennék, más hogyan élte meg az első saját hibás balesetét, és mennyi idő kellett, hogy lelkileg helyrejöjjön.

A belvárosban egy kereszteződésben nem vettem észre a STOP táblát, és belehajtottam egy másik autóba. Szerencsére személyi sérülés nem történt, pedig ketten ültünk az autóban. A másik autónak kisebb anyagi kára lett, az enyém viszont totálkáros lett, a légzsákok is kinyíltak, megy majd a bontóba.

A másik fél nagyon korrekt volt, kitöltöttük a kéksárgát, a rendőrök is segítőkészek voltak. Az egész intézkedés nagyjából 40 perc alatt lezajlott. A hibámat elismertem, befizettem a bírságot, és kaptam 6 büntetőpontot.

Csak kék-zöld foltjaim lettek és a biztonsági öv nyoma maradt meg, de lelkileg nagyon megviselt az egész. Folyamatosan magamat hibáztatom, pedig minden pillanatok alatt történt. Évek óta vezetek, és eddig soha nem volt balesetem.

Volt valaki hasonló helyzetben? Elmúlik ez az érzés? Most úgy érzem, egy darabig autóba sem merek ülni.

A párommal 7 éve vagyunk együtt, most 22 és 24 évesek vagyunk, tehát ez mindkettőnk első igazán komoly kapcsolata. Az első éveinkben minden csodálatos volt. Nagyon szerelmesek voltunk, minden természetesen jött: bújtunk, öleltük, puszilgattuk egymást, rengeteget beszélgettünk, figyeltünk a másikra, kimutattuk egymás felé, hogy szeretjük egymást. Akkor tényleg azt éreztem, hogy megtaláltam azt az embert, akivel le szeretném élni az életem.

Kb. 2 éve viszont elkezdett megváltozni valami.
Ma már szinte egyáltalán nincs köztünk intimitás a szexen kívül. Nem bújik hozzám, nem ölel meg csak úgy, nem puszil meg, nem kezdeményez csókot, és sokszor még akkor sem igazán viszonozza ezeket, amikor én kezdeményezem. Összebújva sem alszunk már. Azt is ritkán mondja, hogy szeret. Régen ez mind megvolt.

Nem azt várom tőle, hogy olyan legyen, amilyen hét évvel ezelőtt a “rózsaszín köd” elején, de nagyon hiányzik az az érzés, hogy kíván engem, keresi a közelségemet, és természetesen kimutatja, hogy fontos vagyok neki.

Többször beszéltem vele erről. Volt, hogy azt mondta, megpróbál változtatni, és ilyenkor egy ideig tényleg jobb volt, aztán minden visszaállt. Máskor pedig konkrétan azt mondta, hogy ő nem fog megváltozni.

Sokszor munka után azt mondja, hogy nagyon fáradt, ezért nincs kedve beszélgetni vagy bármit csinálni. Ezt meg tudom érteni, de az a baj, hogy sokszor a szabadnapjain is ugyanez van. Én próbálok beszélgetni vele, kapcsolódni hozzá, de sokszor azt érzem, mintha egyedül próbálnám fenntartani a kapcsolatot.

Kb. egy éve jutottam el arra a pontra, hogy nagyon magányosnak éreztem magam ebben a kapcsolatban. Akkor fogalmazódott meg bennem először igazán, hogy mennyire hiányzik az, amilyen régen voltunk.

Hiányoznak a hosszú beszélgetések. Az, hogy keressük egymás társaságát. Az ölelések, a bújás, a puszik. Az, hogy figyelünk egymásra, próbálunk örömet okozni a másiknak. Az az érzés, hogy nem csak együtt élünk vagy együtt vagyunk, hanem tényleg szerelmesek vagyunk egymásba.
És közben az a legnehezebb, hogy én még mindig nagyon szeretem őt. Azt érzem el sem tudnám hagyni.

Rengeteg közös emlékünk van, együtt nőttünk fel tulajdonképpen. Ő az első komoly szerelmem, az első ember, akivel ilyen hosszú időt töltöttem. Nagyon nehéz elképzelnem az életemet nélküle.
Viszont azt sem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy jelenleg sokszor boldogtalan és magányos vagyok mellette.

A szexuális életünk sem feltétlenül tökéletes, de mellékes dolognak érzem.

Nem tudom mit tegyek. Mit tanácsoltok? Hogyan tovább? Meg lehet még javítani?

A szüleim nagyon erős tájszólással beszélnek. Apám nem is tud máshogy, nem csak ilyen, hogy a bolt helyett “bót” például. Anyámnak meg a munkahelyén is gond volt belőle, mivel pedagógus. Konkrétan minden egyes szót úgy mondanak.
Nagyon zavar is, de az meg a másik, hogyan lehetett ennyire akaratlanul rád ragad, akármennyite figyelek. Középiskolában párszor ki is nevettek, mikor egy-egy szó becsúszik, pedig én tényleg figyelek rá. Neveket sem mondják rendesen, Gergő az Gergűűű.
Ennyire már senki nem beszél így, hivatalos helyen, munkahelyen meg elvárnák tőlük a rendes beszédet.
Ha többet vagy velük összezárva, meglátszik a beszéden is. Azt sem értem, hogyan tanultam meg rendesen beszélni. Iskola, de ott is néha le tudok írni is érdekességeket…
Egyszer viccből elkezdtem én is így beszélni, hát akkor meg üvöltöttek velem.
Falun lakom, de pár szót eltekintve, bót, máma, meg esetleg a fel-föl szavak, de ez másnak is fura.

Lehet idézet, egy mondat egy könyvből/filmből, vagy akár csak egy saját gondolat. Olyanra gondolok, amire azt mondjátok: „na, ez nagyon betalált, és tényleg így van.” Mi az az egy mondat, amit szerintetek mindenkinek egyszer hallania kellene?

A legjobb barátom évekkel ezelőtt lett öngyilkos és azt hittem már teljesen jól vagyok, ritkábban vannak nehéz napjaim miatta, a hétköznapok könnyebbek sokkal mostmár.
Viszont pár napja az edzőterembe besétált valaki aki egy az egyben úgy nézett ki, mint ő. Be sem tudtam fejezni az edzést hazáig zokogtam és azóta sem vagyok rendben. Visszatért hogy csak az ő pólójában alszom nyugodtan és semmihez nincs kedvem csak feküdni és sírni. Azt hiszem segítségre lenne szükségem, de nem tudom merre induljak el.

Hallgattam egy kiégéssel kapcsolatos előadást, amiben a szakember arról is beszélt, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben csak úgy tudunk könnyíteni magunkon, ha nem görcsölünk olyan dolgokon, amelyekre nincs ráhatásunk.

Saját magam történetére kivetítve:
Vendéglátásban dolgozom több mint 10 éve. Nyár elején elértem a kiégés legmagasabb fokát. Iszonyat jól kerestem, és ehhez viszonyítva rendeztem be az életemet. Bereccsentem, és most már egy hónapja munka nélkül vagyok. Közben szakad rám a szar, amit az anyagi problémák okoznak: albérlet, rendszeres fogászati kezelés, ami még évekig eltart, stb.

Muszáj lesz visszamennem a vendéglátóiparba dolgozni, mert más területen jelenleg nem tudok annyi pénzt keresni, amennyiből fenn tudom tartani magam.
Vajon túl lehet élni ezt az időszakot egy ilyen „elengedős” mindsettel? Tényleg nincs ráhatásom a sorsomra?
Nagyon mélyről származom, és a kemény munka emelt ki a szarból. Ezt a munkát mára már abszolút nem élvezem, de jelenleg úgy érzem, csak így tudom túlélni.
Mivel tudom még csökkenteni a kiégést és a szakma iránti utálatot, ha tényleg nincs lehetőségem más irányba mozdulni?

Telefon... jó telóm van, de nem a legjobb... ki se használnam...minek jobb? - ismerős szerint az Apple csak a telefon, a tobbi szar, ezért hitelre megveszi

Ruha.... hát nekem amúgy teljesen elég a fast fashion olcsó, de inkább turi... ott legalább vannak egyedi darabok - barátnőm szemre tudja ki honnan öltözködik, aki nrm drágán, meg megszólja

Utazás...szerintem fontos, de maga a világ felfedezése a lényeg, akkor elég alulértékelt uticél is, semmi kedvem pl caprin veretni 5 csillagos hotelben

Autó... legyen biztonságos, praktikus, legyen magas, márka csak a szervizelés miatt érdekes

Kaja.. teljesen jó a lelkivilágom egészséges és olcsó dolgokkal, kávé meg ébresszen fel

Ház.. kertes hàzat vettünk de régit, nem grafitszurke tető feher vakolat

Na így élunk mi..

Erre sokszor jönnek furcsa mondatok, pl a legjobb barátnőmtől, aki azt nézi kinek milyen órája van, megy a kabátja hány ezer ft. Inkább költ külső dolgokra. És az oviból is listázza, ki milyen cuccban van, hát nem jó az olcsó pepcós felső ahhoz, hogy leegye, kinőjje, szétjatssza 2 hónapon belül?

Ma mar ez a normal?

Az illetőnek ez már szerintem a századik profilja. Én kb. egy-két hónapja vagyok fent, és egy debil folyamatosan megtalál. Csak amióta engem zaklat, volt már vagy 10-15 profilja, de moderátori visszajelzés szerint már régóta ismerik.
Egy posztnál írtam még, hogy voltam már harmadik fél, ez annyira felzaklatta, hogy nem képes békén hagyni.
Engem nem érdekel, hogy nem tetszik ez valakinek, nyugodtan mondja el, azt se bánom, ha neki attól jobb, de ez a nyomorék egyszerűen nem képes leakadni rólam.
Voltam már mindenféle kurva/ribanc. Retkes, aljas, pedofil, vén, rühes akármilyen szemét kurva.

Fenyeget, hogy eltöri a karom, kinyomja a szemem :D
Félni nem félek ettől a nettó örökszűz gyerektől, a címét többször elkértem, persze nem kaptam meg (pedig állítólag ő is meg akar találni...)
Viszont egyrészt baromira unom már, másrészt másokat is zaklat, és nem tudom, hogy ki hogy éli meg, főleg jóval fiatalabb lányok, ha olyanokat ír, hogy megtalálja és bántja őket.

Néha 16 évesnek adja ki magát, hogy levelezést kezdeményezzen, akkor mindenféle szexuális, brutál hányás dolgokat ír, mintha tanácsot kérne. Néha csak leírja, hogy takarodjak a picsába, néha rájön, hogy én tulajdonképpen 45 éves nőként biztos azért vagyok itt, hogy megrontsam a 20 éves fiúkat. (ಠಿ_ಠ)

És, mint írtam, nem csak engem zaklat. Ránéztem pár profiljának a kommenjeire. Simán leribancoz és fenyeget bárkit, aki szembejön. Aki ruhát vásárolna, aki a körmét lakkozza.
"Meglátlak itt és itt, nyakadra tekerem a ruhádat" és társai....
Képes volt nemrég a Csakcsajok sub-ra felmenni, csak azért, hogy a körmüket lefényképező szegény lányok és nők képeihez olyanokat írjon, hogy ribanc, gecis kezű, ezzel a kézzel vered... nem is részletezem. Full gyanútlanul lefotózza valaki a kezét, és már írja, hogy oda vitt nyaralni a pasid, ribanc? Vagy pasid autókulcsa ribanc?
És ezek után ír egy önsajnáltató posztot, a társkeresés nehézségeiről.

Szóval nem értem. Mindig bejelentem, mindig tiltják. Őszintén nem értem, hogy a Redditen az ilyet miért nem veszik komolyan?

Miért ad bármiféle teret/lehetőséget egy olyan embernek, akinek már ezer profilja bannolva kb. 5 perc múlva?
A tiltás meg érthető okokból nem megoldás.

Elég erősen kezdek gondolkodni egy rendőrségi feljelentésen, csak kedvem és egyelőre érkezésem nincs vele foglalkozni. De már lassan ott tartok, hogy vagy a hatóságok rángassák meg, vagy én, de történjen valami.

Sziasztok!

Jelenleg vendéglátást tanulok, lesz szakmám belőle, az egész családom vendèglátós. Van saját üzletük is. Nagyon szeretem én is, és ebben képzelem a jövőmet.

Viszont szeretnék megteremeteni magamnak egy B opciót.

Erre több okból is gondoltam, az egyik az a családalapítás. Láttam, hogy milyen nehéz sőt külső segítség nélkül szinte lehetetlen családot alapítani vendéglátás mellett. Én pedig a jövőben szeretnék majd gyerkőcöt. E mellett az is tény hogy elég húzós és lelkileg/testileg is igen nehéz munka tud lenni egy idő után.

Fiatalkènt nagyon-nagyom szívesen dolgozom ebben viszont szeretnék most is felkészülni arra, hogyha esetleg abbahagynám, akkor legyen más végzettségem is.

Érdekel sok minden is, viszont első sorban az lenne a kérdésem a vendéglátásban van egyáltalán olyan munkakör, ami rendes munkarendben van?

Gondolom a szállodaiprarban talán van egy pár, viszont az sajnos nem nagyon mozgatja meg a fantáziám. Illetve a pörgős változatos munkát szeretem.

Ezen felül most egyetemre szeretnék menni, és nyitott vagyok komlpexebb de kifizetòdőbb szak elvégzésére is, amely talán összekapcsolható lehet vègső soron a vendèglátással.

Szeretek emberekkel dolgozni, segíteni nekik. De pl a szociális világ sem éppen a legkifizetődöbb é stresszmentes ág. Így azt nem erőltetem.

Zöld szakmákra is gondoltam, esetleg fenntartahtó világban valamilyen munkakör, az is nagyon érdkel....

Sajnos még bizonytalan vagyok, és még csak informáciòkat gyűjtögetek, köszi ha segítesz☺️

Jaa ès Köszi hogy végig olvastad!

:)

Sziasztok!
Egyre többször megfogalmazódik bennem az igény mostanában arra, hogy étkezést előtt megálljak, ráhangolódjak és áldást kérjek az ételre.
Nem vagyok vallásos, nem kapcsolódom istennel, szóval valamilyen "semleges" áldást keresek.
Létezik ilyen?

Diagnosztizált OCD-s vagyok. Aktívan járok terápiára még mindig. Magyarországon még mindig úgy érzem ez kicsit tabu téma, mint ahogyan az egész mentális egészség is.
Ha van kérdésetek, ne habozzatok. Igyekszem mindenre válaszolni, holnap estig folyamatosan nézem.

>Lezárom az AMA-t, már nem igazán érkeznek kérdések. Köszönöm mindenkinek aki itt volt, hasznos információkat tudtunk megosztani egymással. > >Amit fontosnak érzek kiemelni: > >- Sem az OCD sem másmilyen mentális betegség nem szégyen. Kérjetek szakszerű segítséget. > >- Nem minden OCD jellegű tünet OCD, ez ennél árnyaltabb téma. > >- Nem vagytok egyedül. Amire a terápián elsőre rájöttem az az volt, hogy bármilyen idióta kényszered is van, az másnál is előfordul. > >- Az OCD egy nagyon alattomos dolog. Minél korábban érdemes foglalkozni vele. > >- Teljes és jó életet lehet élni, akár gyógyszeres kezeléssel akár terápiával vagy a kettőt ötvözve. Minden esetben szakember dönti el mi a jó mód! > >- Merjetek kérdezni, merjetek szembenézni a betegséggel. Általánosságban elmondható, hogy ez egy támogató közösség. > >- Magyarországon a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet egy remek hely, az OCD részlegükön kiemelkedő szakemberek dolgoznak. > >- Egy mezei pszichológus ehhez nem fog kellően érteni. Teljesen jók az élet más területein, nem leszólni akarom őket. De ide OCD szakember kell, viselkedés terápiával és pszichiáter az esetleges gyógyszeres kezelés miatt. > >- Ne magatokat diagnosztizáljátok és másokat sem. Erre vannak a szakemberek.

Sziasztok,

szenvedek a jogosítvánnyal, valahogy teljesen rá vagyok stresszelve. Az a háttér sztori, hogy évekkel ezelőtt Pécsen 5x meghúztak és közben meg is aláztak a gyakorlati forgalmi vizsgán. Elmentem PÁV-ra, sikerült, majd most újra kezdtem az egészet Sopronban. Valahogy még mindig bennem van az érzés, hogy nekem ez nem megy. Ma voltam harmadszorra KRESZ vizsgán, sajnos nem sikerült. Otthon nyomás nélküli környezetben 1-2 kivétellel minden tesztem sikerült. Már teljesen elvagyok keseredve, hogy ez nekem nem megy, plusz cikinek is érzem, hogy negyedik alkalommal megyek vizsgázni. Volt valaki hasonló helyzetben, hogyan küzdötte le ezt az érzést?

Köszönöm a tippeket!

Sziasztok!

Ismertek bevált szex pszichológust Budapest/ Szentendre környékén? (Ha érdekes: F 38)

Xoxo

én tényleg minden elismerésem, az ember faj intelligens, nem szartok összevissza nem támadjátok meg egymást, és betartjátok az álltalatok megalkotott szabályokat. létrehoztatok magatoknak egy kis rendszert, dolgoztok, fizetőeszközt használtok, gondolkodtok
bár nem a legfelsőbb szint, de mindenképpen elismerésre méltó az ember

Sziasztok! Szeretném folytatni a szlovén nyelv tanulását (A2-B1 szinten vagyok), illetve mivel az olasz határ mellett élünk, így az olaszt is elkezdeném, szimpla szórakozásból jelenleg. A szlovén heti 1-2 alkalom online magántanárral, az olasz heti többször (ha elindul a kezdő tanfolyam) tanfolyam keretében. Mik lehetnek az előnyei illetve hátrányai? Milyen egyszerre többször nyelvet tanulni? Megoldható szerintetek?

Nem találkoztam még a cikkben említett gyümölcsös-zöldséges videókkal, de nagyon ijesztő a jelenség. Ti futottatok már bele ilyen jellegű AI slop tartalmakba?

Ki hogyan áll hozzájuk? Milyen tapasztalatai vannak transznemű egyénekkel?

Mennyire gyakoriak Magyaroszágon? Az elmúlt pár évben eléggé nagy media visszhangot okozott mégis állítólag Magyaroszágon a lakosság 1-2% vallja magát transzneműnek.

Társadalmilag és jogilag mennyire vannak elfogadva jelenleg?
Okoz nekik szociálisan bármilyen problémát az, ha felvállalják nemi hova tartozásukat? Te ismerkednél/ élnél együtt egy transzneművel vagy szerinted túl sok problémát vetne fel ez később az életben?