Ha nincsenek barátaim hogyan szocializálódom? És miért csak késő este van kint minden 15-18 éves?
(17, kilencedikes)
Sose volt barátom, mindig mindent egyedül csináltam. Vagy én kedveltem valakit és ő engem nem, vagy ő engem nem kedvelt és énse őt. Ráadásul nem vagyok introvertált, hiába gondolják azt nagyon sokan, mert mindig egyedül vagyok és autista.
Osztályon belülsem tudok beszélni senkivel, mert hülyegyereknek néznek (és annak is kezelnek), de problémák is voltak, mint pl. pofon vágtam egy csajt, kiabáltam, a sáros lett a fehér polón és a patakban próbáltam lemosni, vagy hogy körzővel piszkáltam magam és belevéstem a nevem. Valamiért azonis meglepődtek, hogy nem vagyok buzi (nem értem), pedig utálok minden olyat. Ráadásul mivel relatív jók a jegyeim és néha jól válaszolók tanárok kérdésire, strébernek néznek, aki szeret tanulni és azért is jár iskolába magántanulóként, közbe nagyon nem és azért megyek be, hanem mert olyankor legalább relatív velem egykorúakkal közt lehetek, még akkor is ha nem is beszélnek velem mert valamit meg muszáj.
Szpeciális iskolával meg az a baj, hogy oda egy részt nem vettek fel, másrészt pedig én az utolsó 3 évemet az általánosból olyan iskolában töltöttem, és borzalmasan utáltam, hogy autisták vesznek körül az osztályban és állandóan agyfaszt kaptam tőlűk, míg az évfolyamtársaim osztályában sok olyan ember volt akit én kedveltem, főleg mert ott olyanok voltakmint pl. dikszlexia (értelmileg normális csak tanulásban akadályozott), egyikbe szerelmes is voltam, csak egyirányú volt mind.
Iskolán kívül meg hülyének néznének ha random és ronda (nagyon sokan mondták már hogy ronda vagyok és a csajok az osztályban sokszor 1/10-re értékeltek jó esetben) csávó oda menne egy emberhez. Plussz csak akkor engednének el othonról, ha menne velem valaki. Késő este meg pláne nem fognak elendgedni, amikor minden 15-18 éves kint van. Online meg azért nem akarok barátkozni, mert egyszer találkozunk és elrabolják a szerveim. Meg én amúgyis mássok/máss körül szeretnék lenni. Meg én nem értem hogyan kéne kommunikáljak online.
A problémáimmal az a baj, hogy nem nagyon adnak időpontot sehova. Pedig az öngyilkossági kisérletem után meg is lett sürgetve. Meg ami segített az elmúlt 6 hétben, hogy egy beszélgetős csoportba jártam, ahol más középiskolásokkal voltam, hasonló problémákkal. Csak sajnos véget ért és most nem találok más csoportot ahova elmehetnék.
Sporttal meg klubbokkal meg az a baj, hogy több sportot is csináltam (foci, judo, sakk, úszás, futás, tollas) semmiben sem voltam jó.
Hobbiaim nincsenek. Ülök a szobámban és böngészem a telefont (mémek, miért nem tudok barátkozni, reddit) vagy néha gépezek, sétálok a szobámban és közben gondolkozok. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert nagyon semmi nem tud érdekelni, mert jó formán minden unalmas. Max zenét szeretek halgatni csak én nem azokat a zénéket halgatom, mint mindenki más, mert a "nyávogós diumdisu" zenék nem tudnak érdekdlni.