u/Fancy_Geologist___

36 éves nő vagyok. A történet úgy kezdődik, hogy a családommal élek pontosabban édesanyammal az öcsémmel, és van egy párom is aki szintén nálunk él jelenleg nem tudunk albérletbe költözni anyagi okok miatt. A fiú testvérem nagyon agresszív, arrogáns, flegma, lekezelő pszichopata. Mostanában nagyon sokszor megaláz, és folyamatosan csúnyán beszél velem a páromat elhordja mindennek de én nem akarok konfliktusba keveredni mert folyamatosan azzal terrorizál hogy mehetünk alberletbe stb. Folyamatosan bármit csinálok semmi sem jó, én nem vagyok jó semmire, a parom szinten. Elhord minden hülyének, személyeskedik, fenyeget. Holott 7 eve édesapám halála óta én tartom el őket. A fiú testvérem a 7 év alatt összesen kb 100 ezer forintot adott haza a fűtőanyagba. Az élelmiszert, közüzemi számlákat én fizetem. Az étel sosem jó neki, semmi sem jó. Mindenki pocsék, mindenki hülye. Folyamatosan lelki terrorban tart, és fenyeget terrorizál. Mar nem tudom meddig bírom így. Tud valaki segíteni, ha ez tartósan jelen lesz ez az állapot a rendőrséghez forduljak vagy az önkormányzati jegyzőhöz?

Ezt nem fogom tovább tűrni. Cselekednem kell, mert ez überelhetetlen. Help?

A történetem hétköznapi, a párom barátai felvetették hogy menjünk egy uj helyre dolgozni ami több kérdést is vetett fel bennem, de a legrosszabb az hogy a szállás ami szupernak hanzik az tulajdonképpen egy fa ház lenne amin több ismeretlen (ukrán) emberrel kéne osztozkodnom, a szobában ketten lennénk, a párom ukrán ( de Ő az a nagyon csendes típus ) tulajdonképpen mindketten rendszeretőek vagyunk, normálisak, a házban a wc a konyha és a fürdő is közös lenne... kicsit gyenge idegrendszerrel rendelkezem, sajnos tudom hogy előbb utóbb elmenekülnék onnan ha nem tudnék más emberek miatt normálisan tisztálkodni, enni, aludni.. 37 évesen kinőttem már ebből a sátras életmódból. Akkor inkább fizetek havonta xy összeget egy kis garzonért amiben a párommal elvagyunk nyugodtan. Sajnos tudom, hogy ahol több ember él egy fedél alatt abból jó általában sosem származik. Szóval inkább nemet mondtam a munkára, de bánt a lelkiismeret mert szerintem a párom kicsit úgy érzem belement volna ebbe.. de miattam, az én véleményemnek adott igazat. Mi a véleményetek erről? Valakinek tapasztalat?