Iparág az Anyaság negatív oldalára
Biztosan ismeritek az olyan profilokat, mint a Visnyei Barbi, az Anyaszult, Hoztamevilagra vagy a különféle LLL (La Leche League / szoptatós) és kötődő nevelős körök. Félreértés ne essék: az elején tök jó és hiánypótló kezdeményezésnek tűnt az egész. Jó volt látni, hogy végre nem a tökéletes, beállított, csillámos insta-anyuka képeket kapjuk, hanem valaki kimondja, hogy a gygyereknevelénehéz, a kialvatlanság kikészít, és teljesen normális, ha néha eleged van.
De úgy érzem, mára ez átesett a ló túloldalára, és konkrétan egy külön iparág, egy kőkemény biznisz épült az anyaság negatívumaira és a panaszkodásra.
Akinek traumát okozott az egész helyzet azt nagyon sajnálom és tudom olyankor nagyon jó sorstársakat találni. Nem is ez zavar.
Ami leginkább zavar, az a toxikus pozitivitás ellentéte, a toxikus mártíromság. Azt sugallják, hogy az az igazi, elkötelezett anya, akinek milyen szar, aki belerokkan, és ha te esetleg élvezed az anyaságot, vagy nem hagytad el magad, netán tiszta a lakásod, akkor te már nem is vagy „elég jó” vagy biztosan elnyomod a gyereked igényeit. Ismerős körben is ezt tapasztalom "jajj ugye mekkora szívás?". Hát nem tudom, én féltem tőle de nekem a szülésen kívül más kemény élményem nem volt és az is a fájdalom miatt. És az se volt tragikus pedig állami kórházban szültem bár tudom ezt sem szabad reklámozni mert nem lehet pozitív tapasztalata az embernek.
A „nem vagy egyedül” üzenetből mára egy folyamatos áldozatszerep-hergelés lett. Nem a megoldáskeresésről szól, hanem arról, hogy dagonyázzunk a nehézségekben, mert az hozza a lájkokat és az elérést, abból lesz a biznisz. Ha az anyaság csak szenvedés, sírás és koszos edények, akkor miért csináljuk? Miért lett ciki megmutatni azt, ha valami működik, ha valami szép és harmonikus?
Ti hogy látjátok ezt? Csak engem idegesít ez a generált „jaj de nehéz minden” iparág, vagy más is érzi a kontrasztot a támogató duma és a mögötte lévő marketing között?