u/Glittering_Rent9140

"Hihetetlen számomra, de húsz éves az Amon Amarth, With Oden On Our Side albuma, ami szerintem a zenekar legtökéletesebb albuma. Noha ezzel biztos sokan vitáznak, de tipikusan az a lemez, ami a tizenéves énemre nagy hatással volt. A mai napig imádom ezt a lemezt, szóval simogassuk meg!

Az Amon Amarth dalszerzői módszere és a produkciós szemlélete egyszerre itt kezdett profi albumgyártássá válni. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy írtak újabb kilenc Amon Amarth dalt, sokkal több időt tettek a dalok összerakásába, közösen próbálták őket, és először dolgoztak Jens Bogrennel a Fascination Streetben."

"Ezt is megértük hát: hosszú évtizedek után, de végre eljutott Budapestre a Coroner. A svájci trió annak idején bőven megelőzte a korát a munkásságával, és ugyan sosem számítottak felkapott névnek, lemezeik kivételes nívója azért igencsak megalapozta kultuszukat: az Analog Music Hall is szépen megtelt csütörtök este. A két alapember, Ron Broder és Tommy Vetterli mellett ráadásul – az egyik előzenekar révén – itt volt a klasszikus felállás harmadik tagja, Marky Edelmann is, és mivel turnézárás, tartogattak is nekünk némi extrát. De ne szaladjunk ennyire előre!"

"A mosonmagyaróvári melodikus death/thrash metal zenekar, a Casketgarden a Metal.hu Records és a Not-even-music gondozásában különleges újrakiadással ünnepli az Open the Casket, Enter the Garden megjelenésének 20. Évfordulóját."

Mert mittudomén, bezárják, leég, elfújja a szél, akármi - ez csak egy feltevés. Jelenleg ez az egy ilyen méretű koncerthelyszín van Bp-n, ahol metalkoncerteket láthatunk. Persze ott vannak az ennél kisebb helyek, mint a Dürer, az a38 vagy az Analog, de sok zenekar közönsége ide nem férne be, sokan maradnának le jegyekről emiatt. És jönnének-e egyáltalán koncertezni ekkora helyekre a Barbát megtöltő zenekarok?

Illetve lenne-e helyette szerintetek egy idő után más? Most is nagyon sokan panaszkodnak a Barbára, hogy szarul szól meg gány az egész, gyakorlatilag amolyan metalos generációs traumaként tartják sokan számon, de most sincs alternatíva, ez az egy ilyen méretű hely van. Nem nőtt ki mellette más konkurenciaként. Nagyobb kényszerhelyzetben ez máshogy lenne?

Vagy mondjuk már elvből nem is jártok jópáran a problémák miatt és emiatt úgysem éreznétek a hiányát? De pl nem mindenkinek van módja Bécsbe, ide-oda külföldre járni egy-egy koncert miatt, ez a közönség csak egy részének elérhető alternatíva.

Szóval mit gondoltok, hova alakulna a hazai koncerthelyzet metal szempontjából, ha a Barba valamiért tartósan kiesne? Mi történne?

"Az utóbbi évek legizgalmasabb fiatal thrashzenekarai között kétségtelenül előkelő helyet foglal el a denveri Havok. Persze a „fiatal” jelző esetükben is relatív, hiszen két évtizedes alakulatról van szó, amit töretlen lendülettel visz előre a főnök David Sanchez és tíz éve mellette szolgáló gitárostársa, Brett Rechtfertig. Szerencsére sokszor jártak már errefelé, és miután két éve még csak a Dürer kisterméig jutottak, ezúttal már a nagyobbikba tértek vissza, egy négyzenekaros turné headlinereként."

"Bár az Amon Amarth death metal zenekarként indult, mégis azt mondanám, hogy az Iron Maiden volt ránk legnagyobb hatással. Amikor fiatalabbak voltunk, nemcsak felnéztünk rájuk, és tiszteltük őket, hanem csodálattal adóztunk nekik. Remek érzés volt jelen lenni a koncertjeiken, és látni azokat a hatalmas színpadképeket, de nemcsak emiatt csodáltuk őket, az albumaikat is nagyon kedveltük. Tehát az, hogy az Amon Amarth zenéje dallamosabbá vált, szerintem az Iron Maidennek köszönhető. A korai extrém stílusunkat kezdtük el ötvözni a klasszikus heavy metal elemeivel, s így alakult ki az, ami már egy jó ideje az Amon Amarth védjegye. Ezen pedig alapvetően nem akarunk már változtatni. A The Allfather Awakens szerintem jól illik ebbe a sorba, ugyanazt a dallamos irányt viszi tovább, ami már jó ideje jellemez bennünket."

"Három zenekar, háromféle modern progresszív metál, egyetlen közös recepttel: a mélyre hangolt, szaggatott djent témával. Szeptember 29-én az IONS és az IHLO társaságában érkezett a Haken a Dürer Kertbe. Már a merch pult alapján sejthető volt, hogy progresszív közönség gyűlt össze: bakelitből nagyjából annyit hozott a három zenekar, hogy kisebb lemezbörzét is lehetett volna rendezni, a nézőtér pedig életkorban szokatlanul széles spektrumot fogott át az épp nagykorúvá váltaktól a bőven hatvan felettiekig."

"1986 a heavy metal történetének egyik legmozgalmasabb éve volt. Miközben a thrash metal berobbant a „Big Four” – Metallica, Slayer, Megadeth és Anthrax – vezetésével, Amerikában pedig a glam/hair metal élte virágkorát a Mötley Crüe és a Bon Jovi fémjelzésével, Európában a Helloween tette le a power/speed metal egyik fontos alapkövét. Ezek az irányzatok között a NWOBHM (New Wave of British Heavy Metal - a brit heavy metal új hulláma) vezéralakjai – az Iron Maiden, a Judas Priest és a Saxon – még mindig fénykorukat élték, ám már a megújulás útjait keresték: a Maiden a Somewhere in Time, a Priest pedig a Turbo albumán nyúlt a gitárszintetizátorokhoz, újabb dimenziók felé kacsintgatva. Ebbe a pulzáló közegbe érkezett meg az Iron Maiden új anyaga, amelynek megszületését az embert próbáló World Slavery Tour utáni kimerültség is nehezítette, mégis sikertörténet lett a vége."

Ha élőben is haverkodnál más metalosokkal vagy akár csak beugranál egy sörre, miközben valami kellemes darálás üvölt a füledbe, akkor tekintsd magad meghívva.

Időpont: október 24. szombat, 19 óra

Hely: BlastBeat Bar - Budapest, Czuczor u. 1, 1093 (a Bálna mellett)

Lesz asztalunk foglalva, aminek a közepén lesz egy A4-es papír, rajta r/MetalHungary felirattal, így látni fogod, hol kell kikötnöd. De ha nem látnád a papírt, a pultnál is biztosan segítenek.

Korhatár: 18+

Gyerönk!

Ekkorra már jobban megszaporodott az alműfajok száma és két metalos ízlése között egyre markánsabb különbségek tudtak lenni. De izgalmas időszak volt továbbra is, hiszen továbbra is formálódtak új dolgok és adtak ki albumokat akkor még egészen frissnek számító, de nagyhatású szcénák is.

A kérdés a múltkori, 1986-oshoz hasonlóan ismét nem feltétlenül az, hogy objektíven, történelmileg melyik volt a legfontosabb lemez 1996-ban, hanem hogy te melyiket tartod a legtöbbre, melyiket hallgatod a legszívesebben.

Mivel a múltkor többen írtátok, hogy nem annyira tartjátok számon, melyik album mikor jött ki, így itt van mankónak pl a Wikipedia szócikke, ebben fel van sorolva egy csomó akkori metal album: https://en.wikipedia.org/wiki/1996_in_heavy_metal_music

Van egy nagy, masszív asztalom, fölötte egy mélyen lelógó csillárral. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy a csillárt kirántotta a falból a macska, de még éppen lógott. Hajnali kómás fejjel még nem láttam, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint amit én gondoltam, így felmásztam egy székre, a székről meg kissé rátámaszkodtam az asztalra, hogy jobban lássam, mi van a csillár felső végével. Pici nő vagyok, az asztal jó masszív, elbír. Nem bírt. Én le, velem együtt az új laptop. Az asztalnak kiment a lába, nem lehet visszarakni. A laptop elsőre igencsak kaputtnak tűnt, de aztán feltámadt, viszont elég gáz zajokat ad ki a ventillátor. Szóval nincs csillár, nincs asztal, laptop még éppen van. A térdem egy Cannibal Corpse.

A macska jól van. (Én nem.)

Kérlek, ajánljatok olyan metalzenéket, amik kellően kifejezik az emberi érzéseket az ilyen élethelyzetekben, egyben helyrebillentik a lelki békémet, köszi.

"Irigylésre méltó koncerttel ünnepelte a finn közszolgálati műsorszolgáltató a 100. születésnapját. Összeeresztették az RSO-t (Rádió Szimfonikus Zenekar) és a finn metal elitjét, hogy olyan legendás finn metal klasszikusokat adjanak elő közösen, mint a Hunting High and Low, a Black Winter Day, a Wish I Had an Angel, a Join Me (in Death) vagy a FullMoon."

Nem néztem meg, állítólag volt Needled 24/7 is.

1986 igazi csúcsév volt a metalban, több zenekar is ledobta ránk az atombombát. Ez a mostani kérdés viszont nem annyira arra irányul, hogy ezek közül az alapvetések közül melyik volt objektíven a legjobb vagy legnagyobb hatású, hanem inkább arra, hogy személy szerint ti melyik akkori albumot tartjátok a legtöbbre, melyiket hallgatjátok a legszívesebben. És emiatt akár persze a metaltörténelmi mérföldköveket kikerülő válaszok is jöhetnek.

"Harminc év telt el azóta, hogy 1996-ban megjelent a NEVERGREEN pályafutásának egyik meghatározó albuma, Az éj szeme. A súlyos, sötét hangulatú lemez jubileumát új, digitálisan remaszterelt kiadással ünnepli a zenekar: az album szeptember 11-én vörös-fekete márványozott LP-n és digipak CD-n tér vissza, utóbbi pedig két újra felvett bónuszdallal egészül ki.

A megjelenést másnap nagyszabású koncert követi az A38 Hajón, ahol a huszonöt éves Wall Of Sleeppel közösen ünnepel a NEVERGREEN, az est vendégzenekara pedig a Devil Seed lesz. A jubileum apropóján Matláry Miklóssal idéztük fel az album megszületését és az elmúlt három évtized emlékeit, de szóba került az újrakiadás, a frissen rögzített dalok, a koncert és a zenekar jövője is."

"Az év egyik legnagyobb metalzenei szenzációját a Nevermore visszatérése szolgáltatta. A zenekar 2011-ben személyes és zenei nézeteltérések, egészségügyi problémák, valamint az énekes Warrel Dane egyre súlyosabbá váló alkoholizmusa miatt bomlott fel. Ez utóbbi közvetve a frontember 2017-ben bekövetkezett halálához is hozzájárult. A Nevermore két meghatározó tagja, a gitáros Jeff Loomis és a dobos Van Williams új tagokkal hívta ismét életre a legendás zenekart, amely ez év nyarán többek közt hazánkban is elsöprő energiájú koncertet adott. Gyuricza Tamás Marcell a budapesti fellépésük délutánján ült le beszélgetni a visszatérést kezdeményező két zenésszel."

"Ziskó Olivér negyedik szólóalbuma, a PLAN(e)T-based a progresszív metal és a jazz fusion világát egyesíti poliritmikus groove-okkal és súlyos gitártémákkal. A lemezen többek között Derek Sherinian, Robin Zielhorst és Anthony Crawford is közreműködik, az anyag pedig már Amerikában is elérhető a Laser’s Edge terjesztésében. Olivérrel az album elkészítéséről, a vendégzenészekről, az önerőből megvalósított vinylkiadásról és a folytatásról beszélgettünk."