Hogyan lehet valakihez nagyon vonzódni, de közben egyáltalán nem akarni vele kapcsolatot?
Tényleg szeretném megérteni ezt a gondolkodást, mert én teljesen máshogy működöm.
Nálam, ha valaki külsőleg nagyon megfog és erősen vonzódom hozzá, akkor kíváncsi leszek rá emberileg is. Szeretném megismerni, kettesben találkozni vele, beszélgetni, és megnézni, kialakulhat-e valami több. Nálam nagyjából működik a „külső megfog, belső megtart”.
Viszont hogyan működik az, amikor valaki nagyon erősen vonzódik a másikhoz, keresi vele a szexuális közelséget, de közben egyáltalán nem akar kapcsolatot, randizást vagy mélyebb ismerkedést?
Ráadásul alapból is érzelmileg távolságtartó: nem igazán bújós, nem kezdeményez mély beszélgetéseket, ritkán kérdez a másikról vagy arról, mi történik vele, nem nagyon mutat romantikus érzelmeket, és társaságban is képes szinte teljesen úgy viselkedni vele, mintha nem lenne köztük semmi. Közben kettesben viszont nagyon erős lehet a fizikai vonzalom.
Hogyan tud valakinél ennyire különválni a kettő? Mi történik bennetek akkor, amikor azt érzitek, hogy „nagyon vonzódom hozzá és szexuálisan akarom, de nem akarom jobban megismerni vagy megnézni, lehetne-e ebből kapcsolat”?
Nem elítélni szeretném ezt, hanem tényleg megérteni, mert számomra nehezen elképzelhető, hogy ekkora fizikai vonzalom mellett valaki ne legyen kíváncsi a másikra emberileg is.