u/Interesting-Cat1329

Sziasztok!
Apai oldali tapasztalatok érdekelnének hasonló gyámügyi / külföldre költözős helyzetben.

Adott egy elvált pár és egy 5,5 éves kislány. A gyermek az anyukával él, de az apukával rendszeres, jó és aktív kapcsolata van, a kapcsolattartás működik, nagyon aktívan jelen van az életében.

Az anyuka az elmúlt időszakban többször felhozta a külföldre költözést különböző országokba (korábban Kanada, Svájc, most éppen Milánó a terv). Az áll indoka az az, hogy a kislány jobb életet élhessen, más ingerek is érhessék, jó oktatást kapjon. A valódi indok az ennél árnyaltabb.

1. A nő az anyjával nincs jó kapcsolatban és minél messzebb szeretne kerülni tőle (erre itthon is bőven lenne lehetőség, nem kell több száz kilométerre arrébb rángatnia a kislányát és kiszakítani egy stabil, szerető közegből, illetve elszakítania az édesapjától). Egyébként a kislánynak nagyon jó a kapcsolata a nagyival is, itt tényleg csak annyiról van szó, hogy az anya személyes indokok miatt (amit nem hajlandó / tud megbeszélni az anyjával) menne a világ másik végére.

2. A nő új párjának is van két gyereke, akik után évekig nem fizetett gyerektartást. Az apa ellen bírósági végzés is született, visszamenőleg x százezret kell visszafizetni gyerektartásként. Korábban nem akarta vállalni a felelősséget, illetve nem is látogatta a gyerekeit, ez csak az elmúlt 1,5 évben történt meg, hogy rendszeresen találkozik velük. A lényeg, hogy emiatt is mennének ki külföldre, hogy fizetni tudja a tartozást.

Ez mind olyan indok, ami valójában teljesen személyes és máshogyan is megoldható lenne, de az anya úgy gondolja neki ehhez joga van. (Még akkor is, ha a kislány emiatt, akár komoly lelki töréseket is szenvedhet.)

A kislány édesapja ebbe nem szeretne beleegyezni, mert úgy érzi valójában ez elsősorban nem a kislánya jóléte érdekében történne. Valamint egy ilyen költözés nagyon megnehezítené az apa-lánya kapcsolatot. A nő közölte hogy 1-2 havonta jönne haza és akkor hozzná a kislányt is magával, ami már önmagában sérti a bíróság által megszabott kapcsolattartási jogát és kötelezettségét az apának.
A kislánynak jelenleg stabil, szerető közege van itt: család, óvoda, megszokott környezet.

Többször kérte a nőt is, hogy bármilyen külföldre költözéssel kapcsolatos döntés születne, ezt ne egyedül ő hozza meg hanem üljenek le átbeszélni, mert így fair mindenkivel szemben. Ez most sem történt meg.

Az anya szerint gyámügyi úton is engedélyezhető lehet a költözés akkor is, ha az apa nem egyezik bele. Az apa már beszélt ügyvéddel, aki szerint ilyen esetben a gyámhatóság vizsgálja a gyermek érdekét és az apa-gyermek kapcsolatot is.

Megelőzve a kéretlen hozzászólásokat: az apa egy tisztességes, felelősségteljes édesapa. Mindig arra törekedett, hogy a kislányának a lehető legjobb feltételeket tudja biztosítani.

A válás az anya félrelépése miatt történt meg. Hirtelen megint nagyon szerelmes lett abba a férfiba, akibe a férje előtt is szerelmes volt. Évek múltán is megmaradt a vonzalma, ennek ellenére ment hozzá egy másik férfihoz és szült egy gyereket, majd mégis meggondolta magát. (Azzal a férfival van most is együtt.)

A történtek ellenére az apa a legvégsőkig igyekezett a válást elkerülni. Illetve a válás során (a saját jogait sajnos nagy mértékben lekorlátozta)
Sajnos a közös felügyeletről is lemondott, azért hogy a kislányának könnyebb legyen, amit ma már nagyon bán. Ezt a nő minden formában kihasználja és az orra alá is dörgöli az édesapának.

Van egy bíróság által kimondott és írásba foglalt kapcsolattartás az apa felé: két hetente hétvégi (péntek–vasárnap) láthatási jog, illetve a szünetek fele. Ezt idáig rugalmasan tudták kezelni.
Viszont ezzel is gyakran fenyegetőzik, hogy nem viszi el a találkozási pontig a kislányt, ha éppen valami nem tetszik neki.

Az apa Budapestről Kecskemétig utazik vonattal, az anya idáig hozza el a kislányt. Ezt azért így beszélték meg, mert ahol az anya él a kislánnyal, az egy tanya, ahova ritkán jár busz és csak bizonyos óráig. Az anyának van autója, így ezért ő hozza fel a vonatállomásig. Az apának jelenleg nincs jogosítványa, de nyilvánvalóan az elsődleges célok között szerepel, hogy meglegyen. ( amint az anyagi feltételek megengedik ezt)

Eddig az apa mindig igyekezett mindennek ellenére rugalmas, kompromisszumkész és előzékeny lenni. Viszont az anya kész tényként kezeli, hogy mivel ő szülte, neki mindennel több joga van, és az édesapát úgy kezeli, mint valami mellékszereplőt a kislány életében.

Ma reggel közölte, hogy Milánóba költöznek, megvan a jegy, és az apuka jelezzen erre vissza valamit a jövő hétig, hogy a gyámügynél elindíthassa az ügyet. Kész tényként kezeli, hogy mindenféleképpen kiköltözik a kislánnyal és az új párjával.

- volt-e valaki hasonló helyzetben?
- mennyire vették figyelembe az apa-gyerek kapcsolatot?
- mennyire reális egy külföldre költözés engedélyezése ilyen életkorú gyereknél?
- mennyit számított a gyermek stabil környezete és a rendszeres kapcsolattartás?
- végül hogyan alakult az ügy?

Bármilyen egyéb tapasztalatot is szívesen fogadok. Nem vitát szeretnék indítani, csak valódi tapasztalatokat gyűjteni. Előre is köszönöm!