r/askhungary

És miért? (úgy értem, mert idegesít, vagy szomorú leszel tőle, stb.)

18 éves lány vagyok, Budapestre járok gimibe. A borzasztó családi helyzetem miatt képtelen vagyok tovább itthon élni és szeretnék minél előbb elköltözni.
Jó eséllyel összejöhet, hogy be tudok költözni egy családtagom lakásába és így nem kellene albérletet fizetnem.
Délután, esténként illetve hétvégén tudnék dolgozni
2000es diák órabér mellett ha heti 3x 6 órát dolgozok havi 140ezret tudnék megkeresni ami nyilván nagyon kevés viszont gimi mellett nem tudnék többet megoldani, illetve van egy kb 1 millió megtakarított pénzem állampapírban amihez bármikor hozzá is tudok nyúlni, ha bármi történne.
Hogyha nagyon meghúzom magam és csak az alap dolgokra illetve rezsire költök mennyiből jönnék ki kb havonta?
Tudatosan vásárolok, itthon főzök viszont szeretnék viszonylag minőségi ételeket enni és nem zacskósleveseken élni.
Mi lenne egy reális összeg? Illetve van bàrkinek hasonló helyzetben tapasztalata? Nagyon köszönök minden választ!

Frizura, piercing, hajszín, szakáll, tetoválás, ilyesmi?

Próbanapra megyek, lépcsőház takarító. Közölték, hogy olyan fejjel nem mehetek, csakis minimum baseball sapkában mehetek a próbanapra is.

"Mohawk down" még csak nem is festett volt a frizurám az interjún.

De volt kamionos ismerős akinek a műfogait fizették ki, csak cserébe legyen foga mikor bemegy cégekhez a fuvarlevelekkel.

21 éves vagyok, és most ebben a helyzetben vagyok, együtt is lakunk, fél éve vagyunk együtt. Viszont hiába tudom, hogy jobb lenne nélküle, mégis félek elveszíteni. Én vagyok most a tipikus “megmentő” fél, de már belefáradtam, és nem akarom folytatni. Viszont nagyon félek, hogy hiányozni fog, és mégsem akarom elveszíteni, segíteni akarok neki.Kötődök hozzá, szeretni szeretem mint ember, viszont kapcsolatban csak lehúz engem. Nagyon nehéz egy ilyen döntést meghozni, voltatok hasonló cipőben? Megbántátok, hogy kiléptetek, vagy jó döntés volt?

Akár felnőttként vagy tini korban.

Kérdés a címben.

Egyébként gyűlölöm a kerámia főzőlapot, keresem az indokokat, hogy lecserélhessem már. Minden odakap benne:(

Mivel akkoriban a legtöbb ember az alapvető szükségletein kívül semmit nem tudott megvenni, ilyen 1-2 havi minimálbérbe kerülő dolgokat sem, mint a felsoroltak, nagyon ment, hogy:

- mobilt venni és a buszon ordítva telefonálni, hogy lássák, hogy van

- márkás dzsekit venni, de szigorúan olyat, aminek a hátára hatalmas betűkkel van írva, hogy Replay vagy Diesel, és a 40 fokban a diszkóban abban táncolni, hogy lássák, hogy telik rá

- felfújt aranylánc, belül üres, 30 gramm de 100nak nézett ki

Bevallom, az utolsót én is megcsináltam, mert a családom szerint az arany örök érték, nem kidobott pénz, hanem befektetés. És végül is tényleg abból lett csinálva két jeggyűrű... szóval nem volt kidobott pénz. De elég pronyó dolog volt.

Ma sem tudom megmondani, hogy ez szörnyű volt-e, vagy pedig a mai összelopott kastélyokhoz-luxusautókhoz képest aranyosan ártatlan dolog?

Szóval: van ma ilyen, vagy ma pont az óriási luxusok miatt senki sem villog kis luxusokkal?

Véleményem szerint csak a lehúzásról szól a legtöbb esetben, gyorsabban kapsz időpontot, ez az egyetlen előnye. Legtöbbször ugyan annak az orvosnak van sztk-s rendelése is.

A legtöbb konzultációt lezavarják 5 perc alatt, 40ezer lesz, szia.

Ha késel x percet, sokszor beleírják, hogy " x ezer ft késési díj kerül felszámolásara", nekem volt már olyan, hogy ott ültem 30 percet, de nem kaptam semmilyen kedvezményt, tehát eléggé egyoldalú ez is.

Kedvencem, jó nevű fogorvos, 3 fogat betöm 1 óra alatt, ez volt anno 80ezer, visszahívom, hogy fáj háromból kettő. " kicsit pihennie kell az idegeknek, 1-2 hét és jó lesz", felhívom 3 hét múlva " az időjárásra is érzékeny lehet", 2 hónap múlva nagy nehezen megnézte garanciában " semmi bajuk, jó minden, csak mély a tömés". Elmentem vele sztk-ba, igaz, hogy 1 hónap vott egy beutaló, és 1 ülés alatt 1 fogat megcsináltak, de azt elég korrektül, semmi fájdalom azóta. Lehet, hogy csak szerencsém volt.

Nektek mik a tapasztalatok, vélemények?

Azon a vonalon amin néha utazom pont van büfékocsi. Na ott ugye vannak ülőhelyek.

Mivan ha veszek 2. osztályra jegyet és végig a büfékocsi egyik helyén ülök? Persze úgy, hogy fogyasztok is. Azt szabad?

Edit: Keszthelyi vonal

Mekkora lett a kár? Mi lett a következménye?

Kezdem mindjárt a sajátommal:

Nagyon ritkán utaztunk vonattal. Amikor mégis (még az oldschool személykocsik voltak nulla utastájékoztatással), mindig nagyon be voltam szarva, hogy jó helyen szálljunk le, ki tudjuk-e nyitni az ajtót, nehogy túlmenjünk, pláne, ha még sötét is volt kint.

Aztán pár évvel később elkezdett érdekelni a (közösségi) közlekedés, azóta meg már abban is dolgozom.

Elkezdtem újranézni az Eufóriát és ennek hatására fogalmazódott meg bennem a kérdés. Napjainkban már azért nagyobb a prevenció és lehet tudni, hogy milyen könnyen rá lehet szokni a kábítószerekre. Rossz a fogyasztónak mentálisan, fizikálisan és nyilván anyagilag is. Ennek ellenére mégis előfordul. Azt hiszik, hogy ők lesznek a kivételek, akik néhány alkalom után le tudják majd tenni? Vagy mi vesz rá valakit, hogy elkezdjen drogozni?

(Semmi rosszindulat nincsen a kérdésemben, pusztán kíváncsi vagyok!)

Jelenleg a One-nál van egy FTTB internet szolgáltatásom, ami mögött csücsül egy DDNS és egy wireguard szerver az otthoni dolgaim eléréséhez. Érdeklődnék, hogy hasonló dolgot próbáltatok esetleg a yettel otthonnettel? Adnak publikus IP-t ipv4/v6-on?

Elsősorban egészséges kapcsolatban levőket kérdeznék, de természetesen senkit nem szeretnék kirekeszteni... Főleg ha van rossz tapasztalata valakinek e téren. Nekem van.

Szerintetek mi az egészséges nyíltság egy kapcsolatban? Értem ezalatt: ha valaki valódi nehéz gyerekkorból vagy kapcsolatból került ki, ahol komoly traumák érték, ahol nem arról volt szó hogy nem kapta meg 7 évesen a harmadik plüsst, vagy felnőttként a hetvennegyedik táskát...

El szabad mondani? El kell mondani? El lehet ezt a terhet bírni kapcsolati szinten akár csak hallgatóságként? És itt nem úgy értem, hogy szemetesnek vagy pszichológusnak használom a másikat, hanem hogy őszinte vagyok azzal kapcsolatban, mik a triggereim, mi az amit egyelőre biztosan rosszul fogok lereagálni, mert a múltban annyira sok bántás ért? Elég sok helyen olvasni, tilos ezeket kiteregetni, mert adott pillanatban biztosan fegyverként fog előkerülni. Van még a világban olyan biztonságos kapcsolat, ami elbírja a valódi fájdalmat?

(Természetesen pszichológussal való munka mellett, érdekel.)

Az utóbbi időben borzasztóan romlanak a fogaim a szuper genetikámnak köszönhetően.
Nem szeretnék ilyen nagyon mű héjakat rárakatni, viszont két fogam helyére is implantátumot rakatnék.
Tanácsot nyílván mindenhonnan kap az ember, próbálok olvasgatni, hogy milyen vélemények vannak a két országról, de nyílván vannak jók és rosszak is.
Jelenleg Németországban lakunk, de eszemben sincs itt megcsináltatni, mert kétszer annyiba kerülne, mint az egyik országban az egész procedúra utazással együtt.
Több rendelővel is beszéltem, nyílván mindenhol a legjobb ellátást ígérik, így nehéz elindulni.
Nektek mi a véleményetek? Tudnátok tanácsot adni?

27 vagyok és volt tinikoromban fogszabályzóm, államilag támogatott formában, ami utólag nézve szinte többet ártott, mint javított a fogaimon. Most olyan túlharapásom lett, ami már nem csak esztétikailag, de egészségileg is hátrányt jelent, így szeretném ezt egy megfelelő szakemberrel helyrehozatni.
Felülre invisalign-t szeretnék a kinézete miatt, alulra mindegy, felőlem akár a hagyományos fém is lehet, hogy ha egyáltalán lehetséges így kombinálni.
Budapesten lakok de hajlandó lennék eljárni Fehérvárra vagy Veszprémbe, hogy ha ott egy igazán jó fogszabályzó szakorvos van.
Elsősorban tényleg a hosszútávú minőségi eredmény a cél, még ha kicsit többe is kerül.

Légyszi javasoljatok szakembert, helyszínnel és körülbelüli végösszeggel egybekötve. Egy rövid leírásért a tapasztalatról külön hálás lennék!

Örökbe szeretnék fogadni egy cicust, de lehet többen is jelentkezünk. Azt mondták, hogy egy 10 kérdéses teszt dönt arról, hogy végül kihez kerül. Inkább a cicusra specifikus kérdések lesznek, vagy álatalánosabb állattartási kérdések?

Sziasztok

Tegnapi kérdésem folyamányán írom jelenlegi kérdésem...Történt ugyanis, hogy a gyerek tegnapelőtt sikeresen eláztatta a feleségem Samsung A52-es telefonját. Sajnos az ázás után még próbálgatva lett, illetve töltőre is rákerült.

Tegnap este fogtam magam és szétszedtem. Az alaplapon volt pár fehéres, korróziógyanús folt, amiket alkoholos fülpiszkálóval megtisztítottam, majd kiszárítottam a készüléket. Ezen kívül az egyetlen dolog, ami szemet szúrt, az az alaplapot az alsó daughter boarddal és a kijelzővel összekötő szalagkábel foglalata volt — illetve magán a kábelen is van egy épphogy látható fekete pötty. Ezt fotóztam is.

Ma reggel összeraktam, és szerencsére bekapcsolt hiba nélkül. Viszont ha lezár a képernyő, utána már nem jön vissza sem gombnyomásra, sem semmire. Az egyetlen módja, hogy újra működjön, ha az alaplapról lehúzom az aksi szalagkábelét és visszadugom. Utána ismét be tudom kapcsolni és használni addig, amíg újra le nem zárom.

Kíváncsi lennék, hogy ez javítható probléma lehet-e. Amit én még laikusként meg tudnék tenni, hogy neten néztem: kb. 1500 Ft egy új ilyen szalagkábel, azt ki tudnám cserélni, de nagyon mást nem igazán.

Szerintetek segíthetne a kábelcsere? Volt valakinek hasonló problémája?

Előre is köszönöm a válaszokat!

UI.: Közben lett másik telefon vásárolva, illetve ezzel a módszerrel az adatokat is sikerült lementeni. Szóval most már inkább csak tanulás és kíváncsiság miatt örülnék, ha meg tudnám csinálni, de pl. tízezreket nem nagyon ölnék a projektbe.