u/Dakar-Rally

Vagyis régen az volt, hogy nagyon kevesen jártak felsőoktatásba, nagyon erős felvételi kritériumok voltak és így presztízs értékű dolog volt, ha valaki diplomát szerzett. Aztán a rendszerváltás után fokozatosan enyhítették a feltételeket és sokkal könnyebbé vált bekerülni, ellenben a diploma megléte már nem garantálja azt, hogy valaki valóban annak megfelelő pozícióban fog elhelyezkedni. Persze az elég gazdasági konjunktúra függő is, hogy mennyire könnyű éppen munkát találni, főleg kezdőként, de hosszú távú életpályákat nézve lehet most is aránylag csak annyian futják be, amennyien régen végeztek egyetemet?

Tehát, hogy egy felnőtt egyed vállalja egy olyan utód gondozását, ami nem az övé. Sok esetben persze az a helyzet, hogy újszülött egyből életképes, de vannak fajok, ahol ez nem így van és az utódgondozás nagyjából kizárólag a szülők és azon belül is az anya feladata. Csimpánzoknál meg bonoboknál, akik a legközelebbi rokonaink is az van, hogy ha az anya nem gondozza a gyereket pár éves koráig, akkor az elpusztul, nincs esélye a túlélésre. Ezt most termesztés környezetben értem, nem állatkertben, ott más helyzet van.

Az embernél is az van, hogy az újszülött teljesen védtelen, kiszolgáltatott, viszont úgy tűnik, hogy az utódgondozás egy sokkal megosztottabb feladat és a közösség át tudja ezeket venni, életben tudja tartani, fel tudja nevelni a gyereket. Ez természeti népeknél is így van, nemcsak a modern civilizációban. És ez a fajta altruizmus is figyelemreméltó, hogy mennyi áldozatot tudnak hozni emberek egy gyerek felnevelése érdekében, akkor is, ha genetikai szempontból nem származik belőle előnyük.

Olvastam, hogy tulajdonképpen már a 19. században is rengeteg magyar költözött oda elsősorban Székelyföldről. A korabeli beszámolók alapján kifejezetten szorgalmas, jó mesterembereknek tartották ott a magyarokat. Nem hiába vannak templomok, kulturális központ, amik őrzik a magyarok emlékét a város életében.

Visszatérve a jelenben is egyértelmű, hogy a város nagyon erős gazdaságilag, sokkal magasabb fizetéseket lehet kapni, mint azokban a térségekben, ahol a magyarok többsége él és Székelyföld déli része nagyon közel is esik. Meg azt mondják sokan, hogy van egy érdekes hangulata, hogy balkáni, kissé kaotikus, de ugyanakkor kedvesek, közvetlenek is az emberek.

Olvastam, hogy tulajdonképpen már a 19. században is rengeteg magyar költözött oda elsősorban Székelyföldről. A korabeli beszámolók alapján kifejezetten szorgalmas, jó mesterembereknek tartották ott a magyarokat. Nem hiába vannak templomok, kulturális központ, amik őrzik a magyarok emlékét a város életében.

Visszatérve a jelenben is egyértelmű, hogy a város nagyon erős gazdaságilag, sokkal magasabb fizetéseket lehet kapni, mint azokban a térségekben, ahol a magyarok többsége él és Székelyföld déli része nagyon közel is esik. Meg azt mondják sokan, hogy van egy érdekes hangulata, hogy balkáni, kissé kaotikus, de ugyanakkor kedvesek, közvetlenek is az emberek.

Vagyis, hogy teljesen opcionális dolog, aki akarja csinálja, aki nem, nem. Mert mondjuk iskolába járni, dolgozni annak számít.

Mindig ezt mondják és valószínűleg igaz is, hogy tinikorban kell megszerezni a tapasztalatokat, megismerni a határokat, mert ha ez kimarad, akkor utána egy csomó szorongás, frusztráció lesz, hátrányban érzi magát valaki, mert azt feltételezi, hogy 25-30 évesen a nők már elvárnak dolgokat, amiket ő nem tud. Egy csomó kérdés is erre megy ki, hogy elmenjen valaki prostihoz, mert zavarja a tapasztalatlansága. Erre meg persze az a válasz, hogy hiába megy oda, mert azokat a szociális készségeket, amik a nőkkel való ismerkedéshez kellenek úgysem tudja ott megszerezni.

Amúgy meg annyiféle ember van, annyiféle habitussal, aki introvertált, visszahúzódó, annak alapból sokkal nehezebb nyitni emberek felé. Sokan mondják, hogy a nőknek erre érzékenyebb receptoraik vannak és megérzik a kommunikációból, hogy valaki nem magabiztos. Szóval ez alapján veszett fejsze nyele az egész. De akkor, ha valaki beletörődik, hogy ő ennyire képes és meg sem próbálja, akkor a szerencse faktort is kizárja teljesen. Lehet mégis kell egyfajta optimizmus, de valami alap visszajelzés is kell, amire lehet építeni. Csak sokan azt gondolják, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Múltkor kint voltam céges ügyben Németországban és az ottani kollégákkal beszélgettünk este ilyen gazdasági témákról, hogy most mi van Európában, mennyire maradunk versenyképesek és valahogy szóba került, hogy mondjak nagy magyar vállalatokat, hátha ismernek egy-kettőt. Hát mondom az OTP a legnagyobb, de az inkább keleten tevékenykedik, legyen a Richter, az gyógyszergyár, hátha ismerik. Nem. Akkor mondom Wizz Air, az egy fapados légitársaság, az sem volt meg. Akkor Zwack Unicum, az egyiknek beugrott, hogy ismeri. Úgyhogy annyira nem ismertek ezek szerint nyugaton, de mondtam nekik, hogy a magyar tőzsde egész jól megy az utóbbi években.

Nagyon sokan mondják azt, hogy vallás térvesztése összefügg a gazdaság fejlettségével és az életszínvonal alakulásával, de ebben a tekintetben az USA nem áll rosszabbul Európánál, sőt a gazdaság, innováció terén pont, hogy erősebb. Ezzel együtt sokkal intenzívebb vallási élet van és főleg a fundamentalista keresztény vonal az erős. Európában a történelmi egyházak óriási mélyrepülésben vannak, az iszlám vagy más vallások követőinek száma növekszik, de az más téma.

Amúgy érdekes kérdés, hogy ez miért alakult így, mert sokszor mondják, hogy Kelet-Európában a szocializmusban üldözték az egyházakat és emiatt távolodtak el az emberek, de nyugaton meg nem volt ilyesmi és ugyanúgy hasonló folyamatok zajlottak le. A fogyasztói társadalom működéséből is következhetne, hogy az emberek figyelme a materiális javak felé fordul, de az USA-ban ez szintén megvan, ott sokkal többet fogyasztanak és mégis erős a kötődés a valláshoz. Az sem igaz, hogy ne lenne összefonódás a politikával, rengeteg lelkész fut be politikai pályát és nyíltan beszélnek istentiszteleteken közéletről. Szóval nem egészen értem, hogy ezek mitől függnek.

Múltkor voltunk egy céges csapatépítőn és direkt mondta a vendéglátós, hogy ezeket a megszólításokat mellőzzük, ha lehet.

Hogy harc nélkül át kellett adjanak több, mint 43 ezer négyzetkilométert rengeteg nyersanyaggal és több, mint egymillió román nemzetiségű lakossal. Magyar oldalon a korabeli beszámolók alapján kitörő örömmel fogadta a lakosság a hírt, viszont fordítva ez bizonyára nem volt így. Valamit ígértek nekik valószínűleg, hogy kapnak helyette, de az kárpótolta volna őket?

Nemrég voltam Norvégiában, ami a világ egyik leggazdagabb országa és látszik, hogy az infrastruktúra nagyon pontra van téve, rengeteg az elektromos autó, minden faluban van gyorstöltő, a házak nagyon korszerűen felszereltek. Viszont egyik nap, pont a focimeccs előtt láttam több helyit, amikor gyülekeztek és ott jó kedvük volt, nevetgéltek, akkor feltűnt, hogy sokaknak hiányoztak fogai. És akkor ugrott be, hogy lehet, hogy jó autóra, háztartási gépekre, utazásra van pénze az átlagembernek, de fogászatra nincs?

Múltkor meg egy Pesten dolgozó fogorvossal beszélgettem, aki főként külföldiekkel foglalkozik, elsősorban britek, franciák járnak hozzá és ő is azt mondta, hogy amiket ott látott, nincsenek igazából érdemben jobb állapotban a fogaik, mint a magyaroknak. Meg egy francia ismerősömtől is hallottam, hogy a szegényebb réteget többen illetik azzal a gúnynévvel, hogy a "fogatlanok".

Én viszonylag távolabb élek és heti egyszer szoktam beszélni anyámmal, apám már meghalt. Ez a heti egy olyan videocsevegés szokott lenni és mondjuk egy fél órát tart. A volt barátnőm ezt furcsállotta, ő minden nap beszélt az övéivel, sokkal többet tudtak róla, mint az én esetemben. Meg amúgy sok embert ismerek, aki szintén minden nap, olyan is van, aki mondta, hogy napi egy órát. Ezek mondjuk inkább nők, nem tudom van-e ilyen korreláció. Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy a heti egy mennyire számít kirívónak.

Nem tagadom, hogy most azért jutott eszembe ez a téma, mert egy neves német politikus keveredett egy ilyen ügybe, hogy állítólag egy amerikai béranyától lett gyereke. Ő amúgy melegházasságban él és hivatalosan a pártja álláspontját képviselte mindig, ami tiltja ezt, ennek ellenére külföldön igénybe vette ezt az eljárást. Szóval ebből a szempontból politikailag ez védhetetlen, le is fogják valószínűleg mondatni, de emberileg mindenképp érdekes kérdés. Bizonyos országokban szabad, máshol nem, ezek alapján megosztó téma.

Én igazából olyan sok ilyet ismerek, gyerekkoromban is gyakran előfordult, hogy mentünk valami rokonhoz, baráthoz és az anyuka persze kedvesen fogadott, foglalkozott a vendégekkel, a férje meg max kijött köszönni, utána ment vissza és nézte tovább a tévét. Mondjuk dolgozni biztosan eljárt, de úgy visszahúzódó életet élt, elvolt a maga világában, hagyják békén. Ma meg igazából annyira magas elvárások vannak a társkeresésben, egyébről sem szól a net és akkor itt van ez a másik kép kontrasztban. Hogyan lehet?

Tegnap voltam esküvőn csak sima résztvevőként, de a végére úgyis tökre elfáradtam, alig vártam, hogy beessek az ágyba. Akik meg házasságot kötnek, egy csomó szervezési dolog miatt kell idegeskedjenek, állandóan kell jópofizni a vendégekkel, végig kell maradni, mindenben részt venni. Ha végre letudják az egészet nem hulla fáradtak ők is?

Az ókorban talán még fordítva volt, mert a híres görög, római civilizációk délen alakultak ki, de az iparosodás és Európa gazdasági felemelkedése más kontinensekhez képest inkább északon történt. Arról is olvastam egyszer, hogy a reformációnak is egyik oka volt, hogy az északi területeken már nagyban épültek a gótikus katedrálisok, mert a helyi gazdaság kitudta termelni, míg délen minden pangott és azért is vezették be a bűnbocsátó cédulákat, hogy a római Szent Péter bazilikára előteremtsék a pénzt és megsarcolják a gazdagabb német, holland tartományokat.

Az emberi szexualitás eléggé összetett, mert nagyon sok minden másképp működik, mint a legtöbb emlős állatnál. Ami az egyik legfontosabb különbség, hogy nincs ez az úgynevezett ösztrusz, vagyis hogy nincs egyértelmű jele, hogy mikor van termékeny állapotában valaki. Az állatoknál ez nincs így, ott elszíneződnek az emlők, különböző illatanyagot bocsátanak ki, amiből a hímek tudják, hogy mikor termékenyek a nőstények. Az embernél ez nincs így, a férfiak nem tudják, hogy a nők mikor vannak ebben a szakaszban, gyakran a nők maguk sem, hacsak nem használnak valami spéci módszert erre. De ez mindenesetre egy elég jelentős különbség, evolúciós szempontból valami olyasmit olvastam, hogy fontos a kötődés kialakulása, ez a szerelem is másnéven, ami szintén azért kell, hogy hosszabb ideig tartsa együtt a két embert, mert az utód gondozása nagyon költséges feladat. Tehát annyi energiát kell beletenni, amihez erős motivációt kellett kialakítani. Másrészt meg az ember az egyetlen faj, ami képes szégyent is érezni a szexualitás miatt, ez is egy nagyon érdekes dolog.

Tulajdonképpen evolúciós szempontból nézve a fogamzásgátlásnak nincs értelme, hiszen egy jól működő, természetes testi funkciót próbálunk nem működővé tenni és saját genetikai állományunkat megszakítani. Ugyanakkor kulturálisan már az ókorból is vannak feljegyzések erről, hogy milyen módszerekkel próbálták gátolni a fogantatást. De ez már a letelepült, mezőgazdaságra épülő társadalmak működése, mert ott már megjelent a magántulajdon, szóval nyilván nem volt mellékes ki ki után örököl, hogyan osztódik a vagyon, hány gyerek van. Viszont előtte, amíg a vadászó-gyűjtögető életmód volt, addig vajon volt igény a fogamzásgátlásra? Mert elvileg, ha több gyerek volt egy törzsben, mint amennyit etetni tudtak, akkor szintén nem nagyon volt mit csinálni, valószínűleg egy részük meghalt. Ellenben akkor viszont nem volt érdek, hogy ne szülessen új, mert a törzsnek fent kellett maradnia. Aztán persze később, hogy a vallások meg a kulturális normák hogyan építették magukba ezt az elvet az megint más kérdés.

A napokban néztem egy műsort egy neves hazai biológussal, aki így a szépségipar meg a kozmetikumok káros hatásairól beszélt és így mellékszálként megemlítette, hogy őt is sokan támadják kommentekben, hogy nem néz jól ki, csúnya, de hogy ezzel ki van békülve és ettől függetlenül a családja elfogadja, neki ez elég. És nem tudom, de ez nekem annyira inspiráló volt, mert itt a neten tényleg semmi másról nem szól a világ csak, hogy kinek milyen külseje van, milyen magas, milyen izmos, milyen karcsú, mennyire arányos az arca, hány pontos a tízes skálán, hova lövi be a szintjét és akkor jön ez az ember és látszik rajta, hogy túlsúlyos, alacsony, de olyan intelligens és sugárzik róla, hogy jól érzi magát a bőrében. Hát természetes, hogy neki lesz egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolata, nem annak, aki mindenben tökéletes akar lenni és ezeken filózik, hogy vajon ő hány pontos és milyen kategória felett hajlandó csak valakivel szóba állni.

Persze, álszent dolog lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem számít a külső, de hogy nincs annyira erős korreláció a párkapcsolati elégedettséggel, azt lehet. Vagyis igazából ennek az identitásnak vagy önbizalomnak a belső felépítése érdekel, hogy "igen, objektíven lehet, hogy nem vagyok vonzó külsőre, de attól még lehetek egy tök jó társ", hogy ehhez mégis lelki erő kell, de nagyon felnézek azokra, akik elérik.

Tehát nem arra gondolok, amikor valamilyen társkeresőről találkoztok, hanem egy baráti társaságba vagy közösségbe jársz valakivel, van egy alap ismeretség, nevezzük akár barátságnak is. És így idővel az egyikben mondjuk felmerül, hogy esetleg több is lehetne. Hogyan lehet ilyen esetben áttörni azon a gáton, hogy ki kell mutatni, hogy romantikus értelemben érdekel a másik? Mert, ha rosszul sül el, akkor az visszahat a már meglévő kapcsolatra, ha újra kell találkozni, a közösségben is észrevehetik és elindulhat egy pletyka is.

​

Gyerekkoromban ismertem egy plébánost, rajta időnként lehetett érezni, a beszédén is hallatszott meg voltak kínos helyzetek mikor mások kellett felsegítsék a földről.

Nyilván az alkoholprobléma nem csak a papokat érinti, a civil társadalomban is elég gyakori jelenség, de azért egy olyasvalaki esetén, aki elvileg jó példát kéne mutasson a közösségnek azért más megítélés alá esik.