Tanácstalan vagyok teljesen.
Sziasztok. Megprobalom kifejezni ezt a leheto legjobb modon megis miert erzem magam igy, de mivel az elso ilyen posztom ezert lehet picit osszevisszan fogom leirni. Koszonom elore is ha elolvassatok!
En,(18N) es a baratom (19F) 3 eve vagyunk egyutt, es fontos leszogezni hogy kapcsolatunk elejetol kezdve tavkapcsolatban.
O az elso baratom, mindenben az elsom volt, es ezelott voltak problemak amiket hamarabb meg kellett volna beszelni, de valahogy az elmult napokban jott ki, es szepen szolva felrobbantam.
Tavkapcsolat volt ide vagy oda, megoldottuk mindig is hogy jol mukodjon, es valamilyen szinten erosebbnek ereztem ezt mint barmelyik mas ismerosomnel. Azonban az elmult 1 evben egy olyan szinte leptunk amit mar nem tudok szo nelkul hagyni, es teljes kod van a fejemben.
Tavaly, egeszen januartol juniusig volt egy olyan idoszakunk, ahol mind a ketten extrem modon ki voltunk egve, es sajnos neki volt egy olyan pont ahol pszichologus segitsege nelkul keptelen lett volna kijonni abbol a mentalis helyzetbol. Abban az idoszakban egy hatalmas stressz harult ram, de ugyanugy ra is, de en minden mast megprobaltam, csak ne rajta vezessem le a feszultsegem, es ha ugy volt akkor felre is raktam a problemaim hogy itt legyek neki. Azonban o az ellentetet csinalta, es elkepesztoen bantott engem, sokszor teljesen felesleges dolgokert. Azota sajnos nem olyan a kapcsolatunk, es tobbszor volt olyan hogy fel kellett oldodjak mellette ha a talalkoztunk( ha mindketten suliba vagyunk, altalaban egy honapban egy hetveget tudunk egyutt tolteni, kiveve ha valamilyen szunet van). Elojottek olyan problemak is, amiket nem hittem volna hogy valaha tapasztalok, es ez mind hatalmas kodkent ul ra a fejemre.
Szuleim fogalmaztak meg ezt. Teny es valo hogy a szuleim manapsag rengeteget veszekednek, ezzel igy rajtam csattan minden, ezaltal en is frusztralt vagyok, amiket a baratomnak elmondok. O benne van egy harag a szuleim fele, amiert igy bannak velem, de ugy hiszem az nem ad okot arra hogy tiszteletlen es tajparaszt legyen veluk ugy gondolom. A masik problema ami nagyon aggaszt, az az hogy mennyire ugymond kozvetlen mindenkivel. Ferfiakkal nem banom, mert az nem zavar, de nokkel ugyszinten. Nyilvan az hogyha a barataimmal joban van az nekem csak egy elony, de ott mar felforr az agyvizem ha azt latom hogy koszonesnel megoleli az egyik baratnom majd felkapja. Es az egesz megjobban rosszul esik, hogy velem sose teszi meg, es mindig arra hivatkozik hogy mert faj a hata. Lehet egy kicsi dolognak tunik ez masoknak, de nekem nagyon sok kerdest tesz fel a fejemben. Arrol ne is beszeljunk, hogy amikor oda kerult a sor hogy az egyuttese ( egy par baratjaval). A gitarosuk hozott egy jo lanybaratjat, akivel elkezdett beszelgetni, es akarhanyszor lattam hogy mennyit beszeltek a gyomrom felfordult. Sokkal tobbet mint valaha velem szerintem, es megint, rohadtul kozvetlen. Megkertem szepen hogy legyenszives es ne beszeljen vele, mert ez engem kikeszit, majd egy honappal kesobb bevallotta hogy en ezzel ugy erzi elszalasztottam az eselyet arra hogy az almat csinalja, tehat egy bandaban jatszott, mivel hogy a gitarosuk nem volt hajlando az adott csajszi nelkul jatszani. Majd miutan elengedtem es azt mondtam neki hogy akkor hajra beszelj vele, egybol ugy allitott be a csajszinak mintha en tonkretettem volna az egeszet.
Ezek a kesz tortenesek mellett pedig nagyon nem erzem magam megbecsulve, meghallgatva. Lusta, keptelen felallni ha szolitom, anyaek lattak az o elmondasuk szerint hogy nagyon “csicskaztat” is, es egyaltalan nem erzem magam meghallgatva.
Ha idaig elolvastad, megkoszonom. Azt is meghallgatom ha esetleg velem lenne e a baj, barmit szivesen elfogadok.
De nagyon elveszett es tanacstalan vagyok, es szuksegem van a velemenyetekre.
Elore is, megegyszer, nagyon koszonom!!