r/parkapcsolat

Sziasztok!

A történetem röviden annyi, hogy 14 éves koromban ismertem meg a férjemet. Elkerülő kötődő, gyermekkorában folyamatosan bántalmazták.

Én dezorganizált vagyok, a párkapcsolataim terén inkább szorongó, minden egyéb társas kapcsolatok terén elkerülő.

Mivel mi közösen nőttünk fel, közösen értünk el mindent (végzettség, jogosítvány, saját autók, saját ház) bennem az soha nem merült fel, hogy mi bármikor is elszakadhatunk egymástól, egészen kb 1.5 évvel ezelőttig.

Ekkor kezdtem el önismerettel foglalkozni.

Rájöttem, hogy a kapcsolatunk toxikus és ő bántalmaz engem, amit én folyamatosan normalizáltam.

A válásunk folyamatban van.

Közben megismertem egy férfit, aki szintén elkerülő.

Ebbe a kapcsolatba rengeteg energiát fektettem, azonban feleslegesen. Ő soha nem tett semmit értem/értünk.

Ugyan abba a mintába kerültem bele. Idealizáltam, szorongtam, távolodtam, ellöktem, szorongtam, vissza akartam szerezni.

Mind a két kapcsolatban ezt a dinamikát követtem.

Most jelenleg nagyon magányosnak érzem magam. Barátaim nincsenek, egy barátnőm van.

A családomtól elzárkózom. Nekem édesanyám volt az első bántalmazóm. Az ő viselkedését is sokáig normalizáltam. Vannak testvéreim, de nem érzem azt, hogy nyitnom kellene feléjük. Sok a negatív tapasztalatom.

Nem járok társaságokba, nem ismerek embereket.

Hogyan kellene ezen változtatnom?

Ha bele kerülök egy közösségbe kívülállónak érzem magam. Egyszerre vágyom a társaságra és egyszerre taszít a gondolata.

Tudom, hogy kell szakembert felkeresnem, felvettem már párral a kapcsolatot. Viszont érdekelne külső emberek meglátása és észrevétele.

28/N

A minap hallottam egy hölgytől, amit a párjának mondott:

„Kezdesz már férfias lenni, de még van hova fejlődnöd.”

Ahogy ezt hallottam, az első gondolatom az volt, hogy ez a mondat valószínűleg többet ártott, mint használt.

De közben egy érdekes kérdés is megfogalmazódott bennem:

Mitől lesz valaki igazán férfi? És mitől válik egy férfi azzá a férfivá, akivé maga is válni szeretne?

Vajon létezik egyáltalán olyan pont, amikor egy férfira azt mondhatják: „na, most már elég férfi”?

Vagy a férfiasság nem egy elérendő állapot, hanem egy folyamatos fejlődés?

 

Két problémám van, az egyik hogy magányos hobbijaim vannak, a másik pedig hogy eseményekre barátokkal szoktam járni, így nem szoktak ott sem leszólítani. A társkereső appokat már próbáltam, elég lélekölő szerintem, nem tudtam mély, komolyabb kapcsolatot kialakítani ezeken, hamar fel is adtam.

Most már elértem arra a pontra, hogy vagyok szinte bármire. Már arra is gondoltam, hogy csak kiülök olvasgatni a Duna partra, hátha valaki kedvet kap egy beszélgetéshez.:D

Nektek milyen helyek váltak be, hol ismerkedtetek meg a párotokkal?

Kb. 10 éve ismerek egy férfit, akivel kezdettől erős a vonzalom és nagyon jó a kapcsolatunk, de hivatalosan sosem voltunk együtt. Az évek során mindkettőnknek voltak kapcsolatai, én viszont a saját kapcsolataim vége után rendre visszatértem hozzá. Volt, hogy akkor is tartottuk a kapcsolatot, amikor valamelyikünk foglalt volt.
Ő kb. 8 éve él ugyanazzal a nővel. A kapcsolatukról rendszeresen panaszkodik nekem és másoknak is: szexuális problémák, háztartási és életviteli konfliktusok, közös programokon való veszekedések stb. Anyagilag egyikük sem függ a másiktól, gyerekük sincs, és a férfi állítása szerint az egyedülléttől sem fél. A párját mégis a „biztos pontnak” nevezi, és ennyi év alatt sem szakított vele.
Közben köztünk háromszor volt szex - igen, a 10 év alatt 😅 - korábban jellemzően alkohol hatása alatt. Emellett rengeteget beszéltünk arról is, milyen lenne, ha mi lennénk együtt. Ő többször mondta, hogy szerinte működnénk, szeretnénk egymást, és ha mellettem köteleződne el, akkor hűséges lenne (na, persze😒). Ugyanakkor rendszeresen azt kérdezi tőlem, hogy mit tudnék én adni neki, ami más vagy jobb lenne a jelenlegi életénél?
Az utóbbi időben változott valami: korábban főleg alkohol mellett közeledett, mostanában viszont már józanul is keres és kezdeményez. Néhány napja pedig először teljesen józanul is történt köztünk szex. Ő kíváncsi volt arra, hogy józanul is meg merem-e tenni, én pedig belementem. Azóta viszont pár napja semmilyen kontakt nincs köztünk.
Én szingli vagyok évek óta, és ő pontosan tudja, hogy nagyon régóta vannak iránta érzéseim, illetve hogy kapcsolatot is el tudnék vele képzelni. Viszont tartós szeretői viszonyba nem vagyok hajlandó belemenni. Egy korábbi hasonló helyzet nagyon súlyosan megviselt, ezért nálam ez kemény határ. Attól, hogy őt akarom, nem vagyok hajlandó hónapokon vagy éveken keresztül titokban a második nő lenni.
Ami miatt kívülállók véleményére lennék kíváncsi: mit jelenthet egy férfinál, hogy közel 8 éve folyamatosan panaszkodik a kapcsolatára, egy másik nőt 10 éve nem tud teljesen elengedni, vele kapcsolat lehetőségéről beszél és egyre bátrabban közeledik hozzá, mégsem hagyja el a jelenlegi párját?
Tényleg arra várhat, hogy biztos legyen benne, hogy a másik kapcsolat jobb lenne? Lehet valaki ennyire ragaszkodó pusztán a megszokáshoz és a „biztos ponthoz”? Vagy a legegyszerűbb magyarázat az, hogy bármit is mond, valójában nem akar eléggé kilépni a jelenlegi kapcsolatából?
Arra is kíváncsi lennék, hogy kívülállóként mit tanácsolnátok: érdemes még várni, teljesen hátralépni és hagyni, hogy a férfi végre saját döntést hozzon, vagy 10 év után maga a döntés hiánya tekinthető válasznak?

31/N és 39/F

Felmerült bennem a kérdés.. rengeteg idősebb 40+ embert ismerek/láttam/hallottam akik simán nudiznak, naturisták vagy voltak sokszor ilyen helyeken. Illetve a swinger közösség is ez a korosztály.

Szerintetek a korral nyílik meg az ember? Vagy történt valami ami miatt szemérmesebb lett a fiatalabb generáció?

10 éve vagyunk együtt a párommal, az utolsó két évben viszonyom volt egy másik lánnyal. Ez most kiderült és a párom szakítani akar velem. De én nagyon megbántam, anit tettem és nagyon szeretem a párom. Volt már, hogy megcsaltam sajnos, de azt meg tudtuk beszélni. Más már volt ilyen helyzetben? És ha igen, hogy sikerült visszaépíteni a bizalmat? Az biztos, hogy soha többé nem fogom megcsalni. Remélem, nem túl későn jöttem rá, hogy rosszat tettem.

Edit: Köszönöm az építő jellegű válaszokat! Erőt adtatok, hogy igenis lehetséges még a reménytelennek tűnő helyzetekből is felállni! Hozzá is kezdek a helyreállításhoz!

Vegulis max leégetem magam igaz...

36 éves múltam, mindig komolyabb kapcsolataim voltak ezt úgy értve, hogy 9 év és 5év, tehát nem vagyok egy ismerkedésben pasizásban gyakorlott. Az egyik volt párommal egy faluban nőttünk fel , a másikat meg közös ismerős által ismertem.

Jelenleg egy boltban dolgozom, és oda szokott bejárni ez a pasi.

Annyit tudok, hogy hol lakik, hol dolgozik , és elvileg elvált jah és 39 éves.

Hogyan kezdeményezhetnék hogy ez ne legyen erőltetett? Mármint ott mhkahelyen ...egyszerűen ha ő ott van elolvadok tőle és nem jut eszembe semmi, bárki mással simán elbeszélgetek.

Komolyan úgy érzem magam mint egy tini.

Vagy volna egy másik opció, bár ezen nevetnem kell mert elég filmes ötlet, de ha egyszer ez az igaz. Tudom hol dolgozik futárként, rendeljek onnan kaját és hívjam be a lakásomba?

Vagy ez azért kicsit erős lenne?

Esetleg egy kollégája is vásárol ott, tőle próbáljak meg érdeklődni?

Mit gondoltok? Valami otlet, vélemény, bármi?

Köszönöm mindenkinek aki segítő szándékkal ír.

Sziasztok! Egy 30 és 25 éves Budapest környéki fiatal pár vagyunk, és olyan hasonló korú vagy szemléletű pár-barátokat keresünk, akikkel szívesen eljárnánk közösen textilmentes szaunázni, vagy nyáron nudista/naturista kempingbe sátrazni, illetve külföldre nyaralni.A jelenlegi baráti társaságunk sajnos elég prűd ebben a témában, mi viszont teljesen természetesen kezeljük a meztelenséget, és hiányzik az életünkből, hogy ezt társaságban is megélhessük.

Barátnőmet az egyik barátnője elhívta egy szórakozóhelyre, ahonnan átmentek egy másik szórakozóhelyre ráadásul. Erről már nem tudtam. Ott elvileg találkoztak egy közös ismerőssel, egy sráccal. Az említett 1-2 felesből lett 5-6 feles, és az 1-2 órás szórakozásból lett egy jóval több órás történet. A barátnőm azt állítja, hogy esetlen a srác, és ezért tanítani akarta csókolózni. Ekkor már nem tudott magáról, azt mondta, és nem tudja hogy kezdődött az egész. Pedig mondta, hogy tanítani akarta csókolózni. 2 percen keresztül zajlott ez az egész elvileg úgy, hogy akkor is az eszében jártam. Keszekusza ez az egész. Utána állítólag ki rohant a mosdóba sírni, hogy engem el fog így veszíteni. Aznap reggel nem vallotta, valamikor dél körül jött az üzenet messengeren. Nem bírta tovább magában tartani, állítja. Családja persze előbb tudta, mint én, hogy mi történt. Miután ez megtörtént, a srác haza is kísérte, mert nem tudott volna egyedül haza menni, taxira nem volt pénze, és nem jutott eszébe, hogy családtagnak szóljon. Azt mondta, hogy barátnőjével, aki megteremtette ezt az alkalmat, megszünteti a kapcsolatot, de semmi tiltás, csak némítás történt messengeren.

Sírva könyörög, hogy adjak neki egy második esélyt, és felnő hozzám (19 éves a lány amúgy, én 28). Illetve váltig állítja, hogy szeret engem, tanult a hibájából, és ő nem ilyen típusú ember és tényleg tud változni. Az anyukája azt mondta, hogy apja vére, mert ő is ezt tette az anyjával. A bizalmam a lány felé a béka segge alatt, jelenleg nem tudok csodálattal nézni rá. Nemrég azt mondta, hogy nem fogok benne csalódni, erre tessék. Azt is állítja, hogy neki még nehezebb most, mint nekem.

Hullámokban szakad fel újra és újra a seb, nagyon vívódok. Rettegek, hogy xy idő, akár év után ez megismétlődik. Volt dolgom 19 évessel, 7 évig voltunk együtt, de ilyen nem történt (legalábbis nem tudok róla). Elmondtam a lánynak egyenesen a kapcsolat elején, hogy miért rettegek egy párkapcsolattól, többek között emiatt is.

Az anyukája a legelején tőlem féltette a lányát, erre a saját lánya alázott meg engem. Most én vagyok a családban a kis kedvelt, mert nem szakítottam. Csak belül szenvedek, nem baj. Nem tudom hogyan dolgozzam ezt fel, 2(!) perc csókot... Mondta is a srácnak, hogy rosszul csókolt.

Váltig állította egyébként, hogy nem jelentett neki semmit ez a csók. Így párkapcsolatban ezek szerint megengedett lehetne nekem is ennyi erővel. Nem tudok úgy hozzá érni, mint azelőtt.

Szóval, odamegyek egy random, ismeretlen lányhoz / nőhöz, aki megtetszik, megkérdem tőle hogy van-e pasija. Szerintetek ez mennyire jó vagy mennyire gáz? Én úgy vagyok vele, ha nem jó a fogadtatás, akkor csak simán nem jövök be neki és más szöveg se működött volna.

Már egy ideje nem érzem hogy jó lenne a kapcsolatunk.Nem szivesen bujok hozza.Nem szivesen csókolom meg.Ehhez hozzájárultak viták amik nem olyan rég történtek.Nekem a legfájóbb az volt hogy a közös munkahelyünkön a főnököm megtámadott (szóban de majdnem tettlegességig fajult) és ő nem tett semmit.Szerintem le kellett volna állítsa vagy minimum ellökni őt de ő ott állt mint egy f&sz a lakodalomban.Kértem másnap ne menjen be dolgozni, mondjon fel de nem tette meg.Úgy érzem cserbenhagyott, leégetett…teljesen összedőlt bennem a kép amit róla hittem.Ezek után zaklatottan hazamentem és mondtam h feljelentést teszek a rendőrségen.Csak röhögött és mondta h felesleges mert csak én húzom a rövidebbet.Mert a főnökünk “nagy ember” itt ahol lakunk. Még annyit mondott majd visszakapják tőle ha eljön az idő…. (Amugy nem csinált semmit csak felmondott de azt is fél évvel utána miután ez történt)

Ja és aznap éjszaka nagyon zaklatott voltam jártam az utcát gondolkodtam mit tegyek.Ő nem jött utánam,nem hivott fel hogy mi van velem.Szart rám.Sőt utána való napokban is mogorva volt velem es engem hibáztatott hogy így alakult a szituacio.Konfliktusom volt a főnökével,inkább nem részleteznem.Ezek után hónapokig pánikbeteg voltam és paráztam a férfiaktól.

Utána többször is elhajtott a saját lakásunkból majd másnap sírva könyörgött hogy fogadjam vissza.

Bevallom megtettem mert egyébként csak jókat tudok róla mondani.Kedves,hízeleg,főz nekem,mindent áll anyagilag ha kérem,segít nekem,házimunkát megcsinálja helyettem.Mindig kérdezi mivel tehetne boldoggá hova szeretnék menni….de egyszerűen ezek a dolgok amiket a múltban tett mindig feljönnek bennem.Nem tudom elfelejteni se megbocsátani neki.Már 1-2 hónapja kedvem sincs hozzá,rosszul vagyok attól ha a közelembe jön.Ő szeretné ha rendbe hoznánk a kapcsolatunkat én viszont nem vagyok benne biztos.Azóta àllítólag nem beszél se a főnökével,se annak a feleségével.(ami nem igaz mert hallottam többször is telefonalni velük és elég seggnyaló volt a telefonban) Neki régi jó baratai de engem nem érdekel.Ha valaki megbántja a páromat én minimum hogy megvédem!

Van egy srác, aki nagyon tetszik. 

Bekövettem, visszakövetett, rögtön rámírt, hogy Mo.-on élek e.

De rögtön kikövetett, törölte az üzenetét utána.

Amikor irtam neki,h láttam az üzit és igen: írta, hogy nem akart a lehetetlennel próbálkozni mégse, mert látta, hogy 1 órával arrébb lakom, de hozzátette: miattam szívesen feljönne 1x a városba.

24-25 évesek vagyunk.

Később írta szívesen átjönne 1x hozzám vacsival beszélgetni.

Amikor mondtam,h nem szoktam áthivni magamhoz senkit és vizsgáim vannak most, írta hogy kivételt se szoktam e tenni?

Írta, hogy nem kell semminek történnie, csak kiváncsi rám és beszélgetne velem, hoz bort és vacsorát is, hogy tudjak lazítani (ismert a szakmájában, emiatt tudtam hova kapcsolni, hatterinfok).

De persze érezhető, hogy nem lenne ellenére a szex, sőt.

Írtam neki, hogy majd 2 hét múlva tudunk találkozni vizsga miatt, írta,hogy megbeszéltük.

Múltkor irta, hogy örülne, ha én is küldenék selfiet magamról, hogy tudja kivel beszél (privát az instám, nem követjük egymást azóta sem miután megbesz hogy találkozunk), de arra is irtam,h majd ha élőben találkozunk, megkedvelem, fogok.

Megbeszéltük, mondta h írjak akkor ha már látom, amikor végzek a vizsgámmal.

Volt, hogy nem irtam vissza az üzenetére, mivel csak egy "haha"-t irt (csakhogy lássam érdeklem e annyira h újrairjon értelmesebb üzenettel), mire újra rám írt megkérdezve hogyan haladok tanulással.

Viszont az utóbbi 3 napban 1-2 üzenet váltás volt csak köztünk. Volt 2x is, hogy eltűnt 1-1 napra.

Érzem persze, hogy szex a fő motiváló ereje ebben, illetve látom hogy mindennap beköveti őt rengeteg nő (nem követi vissza őket, de biztos onnan is beszél néhánnyal követés nélkül), de őszinte leszek: nagyon tetszik ez a srác.

Volt már, hogy így kezdődött ismerkedésetek és több lett belőle?

Tehetek valamit nőként szerintetek, hogy a srác komolyan vegyen akkor is ha jelenleg ebben a korszakában van? 

Akár azzal, hogy nem adom be a derekam jó ideig amikor àtjön.

Egy részem azt mondja azért távtartó, mivel tudja, hogy úgyis találkozunk, nem akar emiatt irogatni vagy többet elárulni magáról. És,hogy attól, hogy átjön, nem jelenti, hogy le is kell feküdnöm vele.Élőben derül ki minden.

Egy másik részemben viszont azt, hogy csak megakar d*gni, emiatt nem akar chatelni annyit és, hogy azért ghostingol, mert így akar triggerelni h alig ír és hamarabb legyen a találkozó részemről emiatt.

Mit gondoltok? mit tegyek, hogyan álljak hozzá, ha tetszik a srác?

És volt már ilyen lábon kiinduló kapcsolatnál pozitív élményetek férfiakkal, aki az elején csak megakart d*gni?

Van egy fiú, akivel körülbelül három hónapja beszélgettünk. Az üzenetváltások alatt megkedveltem, felkeltette az érdeklődésemet, ezért megbeszéltük, hogy találkozunk személyesen. Ez lett volna az első találkozásunk, és már előtte is izgultam, mert nem tudtam, hogy élőben milyen lesz, illetve hogy tényleg tetszeni fog-e.

Megbeszéltük, hogy egy konkrét kávézóban találkozunk. Én elmentem oda, ő viszont küldött egy képet egy ugyanolyan nevű, de másik kávézóról, és azt írta/jelezte, hogy ott van. Én rögtön megírtam neki, hogy ez nem az a hely, amit megbeszéltünk. Ezután az üzeneteim már csak „elküldve” maradtak, nem lettek kézbesítve. Körülbelül két órán keresztül nem volt elérhető, annak ellenére, hogy tudomásom szerint volt internetelérése. Hívtam is, de nem értem el.

Közben én ott vártam egy óran keresztül éhes és szomjas voltam gondoltam majd együtt fogunk enni valamit és egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy valami nincs rendben. Azt is furcsának találtam, hogy az általa küldött kép és az a kép, amit én készítettem ugyanarról a helyről, nagyon különbözött. Az ablakok például máshogy voltak, és nekem úgy tűnt, mintha nem ugyanabban az időpontban készült volna a két kép. Emiatt elkezdtem azt gondolni, hogy talán nem is volt ott, és a képet valahonnan máshonnan szerezte.

Végül körülbelül két óra után írt, hogy „visszafordultam, mert nem tudtam, hova menni”. Én ezt nehezen hittem el, és megkérdeztem tőle, hogy miért hazudik. Ő azt mondta, hogy nem volt internet, és azt állította, hogy ő tényleg ott volt, én pedig nem mentem el. Ezután egyre jobban összevesztünk.

Én azt mondtam neki, hogy szerintem hazudik, és hogy a kép, amit küldött, valahonnan le lehetett szedve. Ő pedig azt mondta, hogy „gondolj, amit akarsz”, majd azt állította, hogy én vagyok az, aki nem ment el, miközben ő ott volt. Azt is mondta, hogy „te vagy az egyetlen, aki hazudik”, és amikor tovább vitatkoztunk, azt mondta nekem: „te k\*rva”.

Erre én is nagyon dühös lettem, és visszaszóltam neki, hogy „az anyád és a lánytestvéred az, nem én”. Ő ezután azt mondta, hogy „megmutattad, ki vagy”, „most megmutatkozott az álarcod”, „egy karakter nélküli lány vagy”, és hogy „nincs benned semmi érték”. Azt is mondta, hogy ő „nem megy ki mindenféle lánnyal, akinek nincs értéke”, illetve hogy „nem vagyok az esete, és ő sem az enyém”.

Én azt válaszoltam, hogy ha férfiként viselkedett volna, akkor odajött volna hozzám, és személyesen megmondta volna, ha nem vagyok az esete, ahelyett hogy eltűnik. Ő továbbra is azt állította, hogy én nem mentem el, és rám próbálta hárítani az egész történetet.

Ami bennem most nagyon erősen megmaradt, az a bizonytalanság. Nem tudom, hogy tényleg hazudott-e, tényleg ott volt-e, vagy mi történt valójában. Viszont az nagyon rosszul esett, ahogyan beszélt velem, és hogy egy olyan ember, akivel három hónapja beszélgetek, egy konfliktusban azt mondta rólam, hogy nincs bennem érték és nincs karakterem. Ezután továbbfolytatódott a veszekedés de végig sértegetésből állt ugyanazok a szavaka hangzottak el tőle. Mit gondoltok őszintén erről?

Van (volt) egy ismerősöm, akivel egy időben alakulgatott közöttünk valamit értsd: találkoztunk párszor, majd mondta, hogy nincs kedve tovább folytatni az ismerkedést és elköszönt.
Nagyon durva számomra, hogy ez az ember teljesen más arcát mutatja a külvilágnak, mint amilyen valójában. Ha találkozol vele, megnyerő (szerintem) sármos, dolgos, szorgalmas férfi benyomását keltheti benned, aki szépen építi az életét.
Amikor találkozgattunk láttam egy lánnyal, megkérdeztem tőle ki volt az, hogy esetleg a barátnője-e látszódott rajta, hogy ideges lett, végül én éreztem magam kellemetlenül, hogy megkérdeztem tőle, mert szó szerint fel volt háborodva, hogy én megvádolom, nem a barátnőjével láttam, az más valaki volt, egy rokona. Amikor pár hónap később ugyanezt a történet szóba került egy beszélgetés alkalmával, akkor meg azt próbálta elhitetni velem, hogy én rosszul emlékszem erre és ő sosem mondott ilyet, holott tisztán emlékszem az egész beszélgetésre.
Szerintem már akkor is több vasat tartott a tűzben, én csak egy voltam a sok közül. Amikor azt mondta, hogy nem olyan férfit keresek, mint ő, elkezdtem magamban keresni a hibát, hogy én rontottam el, nem kellett volna lassított tempóban haladni, rövid ideig szomorú is voltam, mert örültem volna, ha ennek valami hosszútávú kimenetele lett volna.
Utána megtudtam róla, hogy egyébként prostikhoz jár, meg kb. csak azt nem fekteti meg, aki nem került az útjába. Házas, gyerekes anyával van viszonya, meg még isten tudja kivel.
Illetve vannak hülye dolgai a múltban, és ez a felvett szerep egy jól felépített álca, ő amúgy egyáltalán nem egy jó ember.
Tudom, hogy ezt nehéz észrevenni, főleg, ha valaki ilyen ügyes, csak nem értem miért jó egy 30+ os pasinak így élni, hogy a normális nőkkel szórakozik, sőt lényegében egyáltalán mem tiszteli a női nemet, átgázol másokon, nem érdekli, hogy kiben milyen tüskét hagy, hogy esetleg megbánt másokat, csak kefél össze-vissza, fűvel és fával, és olyan hülye dolgokat csinál, amit egy normális értékrendű ember esetleg nem.
És bocsánatot nem kér, hazudik (nem tudja, hogy ezt tudod) és utána ugyanúgy a szemedbe mosolyog, vagy szimplán, ha kérdőre van vonva és szorul a nyaka körül a hurok, akkor támad, ferdít és elhiteti, hogy te vagy paranoiás, vagy te emlékszel rosszul a dolgokra es különben is, miért kérdezel ilyet, egyből rosszra gondolsz, és vádaskodsz.

Ha a pasitok más nők sztoriát kedveli ti azt hogy reagáljátok le?

Mi a véleményetek erről?

Van közületek olyan akit nem érdekel addig amíg valakivel nem kezd el beszélgetni? Plusz még ha idegen nőket követ be de nem félrelépés céljából.

Mi volt az az utolsó dolog a pohárban, ami feltette az i-re azt a bizonyos pontot a kapcsolatodban? Ami után úgy döntöttél, hogy nem szeretnéd folytatni?

Sziasztok!
Nem tudom hol lehetne így ismerkedni de alig 50+ os pár keres lányt/nőt/asszonyt a a pár nőtagjának kívánságára. Ha tudtok ilyen oldalt azt is írjátok be lécci.. Természetesen amennyiben nem vagy biszexuális akkor az is lehet h csak női oldal találkozik.

Sziasztok!
Nem tudom hol lehetne így ismerkedni de 50+ os pár keres lányt/nőt/asszonyt a a pár nőtagjának kívánságára. Ha tudtok ilyen oldalt azt is írjátok be lécci.. Természetesen amennyiben nem vagy biszexuális akkor az is lehet h csak női oldal találkozik.

Sziasztok. Megprobalom kifejezni ezt a leheto legjobb modon megis miert erzem magam igy, de mivel az elso ilyen posztom ezert lehet picit osszevisszan fogom leirni. Koszonom elore is ha elolvassatok!

En,(18N) es a baratom (19F) 3 eve vagyunk egyutt, es fontos leszogezni hogy kapcsolatunk elejetol kezdve tavkapcsolatban.
O az elso baratom, mindenben az elsom volt, es ezelott voltak problemak amiket hamarabb meg kellett volna beszelni, de valahogy az elmult napokban jott ki, es szepen szolva felrobbantam.

Tavkapcsolat volt ide vagy oda, megoldottuk mindig is hogy jol mukodjon, es valamilyen szinten erosebbnek ereztem ezt mint barmelyik mas ismerosomnel. Azonban az elmult 1 evben egy olyan szinte leptunk amit mar nem tudok szo nelkul hagyni, es teljes kod van a fejemben.
Tavaly, egeszen januartol juniusig volt egy olyan idoszakunk, ahol mind a ketten extrem modon ki voltunk egve, es sajnos neki volt egy olyan pont ahol pszichologus segitsege nelkul keptelen lett volna kijonni abbol a mentalis helyzetbol. Abban az idoszakban egy hatalmas stressz harult ram, de ugyanugy ra is, de en minden mast megprobaltam, csak ne rajta vezessem le a feszultsegem, es ha ugy volt akkor felre is raktam a problemaim hogy itt legyek neki. Azonban o az ellentetet csinalta, es elkepesztoen bantott engem, sokszor teljesen felesleges dolgokert. Azota sajnos nem olyan a kapcsolatunk, es tobbszor volt olyan hogy fel kellett oldodjak mellette ha a talalkoztunk( ha mindketten suliba vagyunk, altalaban egy honapban egy hetveget tudunk egyutt tolteni, kiveve ha valamilyen szunet van). Elojottek olyan problemak is, amiket nem hittem volna hogy valaha tapasztalok, es ez mind hatalmas kodkent ul ra a fejemre.

Szuleim fogalmaztak meg ezt. Teny es valo hogy a szuleim manapsag rengeteget veszekednek, ezzel igy rajtam csattan minden, ezaltal en is frusztralt vagyok, amiket a baratomnak elmondok. O benne van egy harag a szuleim fele, amiert igy bannak velem, de ugy hiszem az nem ad okot arra hogy tiszteletlen es tajparaszt legyen veluk ugy gondolom. A masik problema ami nagyon aggaszt, az az hogy mennyire ugymond kozvetlen mindenkivel. Ferfiakkal nem banom, mert az nem zavar, de nokkel ugyszinten. Nyilvan az hogyha a barataimmal joban van az nekem csak egy elony, de ott mar felforr az agyvizem ha azt latom hogy koszonesnel megoleli az egyik baratnom majd felkapja. Es az egesz megjobban rosszul esik, hogy velem sose teszi meg, es mindig arra hivatkozik hogy mert faj a hata. Lehet egy kicsi dolognak tunik ez masoknak, de nekem nagyon sok kerdest tesz fel a fejemben. Arrol ne is beszeljunk, hogy amikor oda kerult a sor hogy az egyuttese ( egy par baratjaval). A gitarosuk hozott egy jo lanybaratjat, akivel elkezdett beszelgetni, es akarhanyszor lattam hogy mennyit beszeltek a gyomrom felfordult. Sokkal tobbet mint valaha velem szerintem, es megint, rohadtul kozvetlen. Megkertem szepen hogy legyenszives es ne beszeljen vele, mert ez engem kikeszit, majd egy honappal kesobb bevallotta hogy en ezzel ugy erzi elszalasztottam az eselyet arra hogy az almat csinalja, tehat egy bandaban jatszott, mivel hogy a gitarosuk nem volt hajlando az adott csajszi nelkul jatszani. Majd miutan elengedtem es azt mondtam neki hogy akkor hajra beszelj vele, egybol ugy allitott be a csajszinak mintha en tonkretettem volna az egeszet.

Ezek a kesz tortenesek mellett pedig nagyon nem erzem magam megbecsulve, meghallgatva. Lusta, keptelen felallni ha szolitom, anyaek lattak az o elmondasuk szerint hogy nagyon “csicskaztat” is, es egyaltalan nem erzem magam meghallgatva.

Ha idaig elolvastad, megkoszonom. Azt is meghallgatom ha esetleg velem lenne e a baj, barmit szivesen elfogadok.
De nagyon elveszett es tanacstalan vagyok, es szuksegem van a velemenyetekre.
Elore is, megegyszer, nagyon koszonom!!