Szerelmi háromszög. Ti mit tennétek a helyemben?
Kb. 10 éve ismerek egy férfit, akivel kezdettől erős a vonzalom és nagyon jó a kapcsolatunk, de hivatalosan sosem voltunk együtt. Az évek során mindkettőnknek voltak kapcsolatai, én viszont a saját kapcsolataim vége után rendre visszatértem hozzá. Volt, hogy akkor is tartottuk a kapcsolatot, amikor valamelyikünk foglalt volt.
Ő kb. 8 éve él ugyanazzal a nővel. A kapcsolatukról rendszeresen panaszkodik nekem és másoknak is: szexuális problémák, háztartási és életviteli konfliktusok, közös programokon való veszekedések stb. Anyagilag egyikük sem függ a másiktól, gyerekük sincs, és a férfi állítása szerint az egyedülléttől sem fél. A párját mégis a „biztos pontnak” nevezi, és ennyi év alatt sem szakított vele.
Közben köztünk háromszor volt szex - igen, a 10 év alatt 😅 - korábban jellemzően alkohol hatása alatt. Emellett rengeteget beszéltünk arról is, milyen lenne, ha mi lennénk együtt. Ő többször mondta, hogy szerinte működnénk, szeretnénk egymást, és ha mellettem köteleződne el, akkor hűséges lenne (na, persze😒). Ugyanakkor rendszeresen azt kérdezi tőlem, hogy mit tudnék én adni neki, ami más vagy jobb lenne a jelenlegi életénél?
Az utóbbi időben változott valami: korábban főleg alkohol mellett közeledett, mostanában viszont már józanul is keres és kezdeményez. Néhány napja pedig először teljesen józanul is történt köztünk szex. Ő kíváncsi volt arra, hogy józanul is meg merem-e tenni, én pedig belementem. Azóta viszont pár napja semmilyen kontakt nincs köztünk.
Én szingli vagyok évek óta, és ő pontosan tudja, hogy nagyon régóta vannak iránta érzéseim, illetve hogy kapcsolatot is el tudnék vele képzelni. Viszont tartós szeretői viszonyba nem vagyok hajlandó belemenni. Egy korábbi hasonló helyzet nagyon súlyosan megviselt, ezért nálam ez kemény határ. Attól, hogy őt akarom, nem vagyok hajlandó hónapokon vagy éveken keresztül titokban a második nő lenni.
Ami miatt kívülállók véleményére lennék kíváncsi: mit jelenthet egy férfinál, hogy közel 8 éve folyamatosan panaszkodik a kapcsolatára, egy másik nőt 10 éve nem tud teljesen elengedni, vele kapcsolat lehetőségéről beszél és egyre bátrabban közeledik hozzá, mégsem hagyja el a jelenlegi párját?
Tényleg arra várhat, hogy biztos legyen benne, hogy a másik kapcsolat jobb lenne? Lehet valaki ennyire ragaszkodó pusztán a megszokáshoz és a „biztos ponthoz”? Vagy a legegyszerűbb magyarázat az, hogy bármit is mond, valójában nem akar eléggé kilépni a jelenlegi kapcsolatából?
Arra is kíváncsi lennék, hogy kívülállóként mit tanácsolnátok: érdemes még várni, teljesen hátralépni és hagyni, hogy a férfi végre saját döntést hozzon, vagy 10 év után maga a döntés hiánya tekinthető válasznak?
31/N és 39/F