Én pl csak simán bérlő vagyok, akitől meg bérlem a tulajdonos.... de pl egyik nap lépcsőházban egy random emberrel elkezdtem beszélgetni és kérdezi hogy ki az én lakásomnál a főbérlő...
Az átlag bérlőnél ezek a jogi kategóriák hogy vannak megoldva meg lapapírozva?
body text
Szóval, odamegyek egy random, ismeretlen lányhoz / nőhöz, aki megtetszik, megkérdem tőle hogy van-e pasija. Szerintetek ez mennyire jó vagy mennyire gáz? Én úgy vagyok vele, ha nem jó a fogadtatás, akkor csak simán nem jövök be neki és más szöveg se működött volna.
Egyszerűen elegem van már! Próbáltam társasági ember lenni, de azt vettem észre, hogy az emberek nem kíváncsiak rám. Nem érdekli őket a mondanivalóm. Magányos vagyok! Nulla karizmám van, nincs jó / érdekes szövegem és nagyon gáz vagyok! Ezzel mit lehet kezdeni?
Sztem pl egy fekete boka vagy boka alá érő zoknival egy hófehér strandpapucs jól néz ki, jobban mintha zokni nélkül a fehér papucsban mutogatnám a lábujjaimat.
Body text
Pl aki azt mondja, hogy helytelen, az még sose mondott olyan mondatot, hogy "be van zárva az ajtó" ??
A magyar fociról köztudott hogy piaci alapon nem tudna működni, legalábbis a jelenlegi formában biztos nem, mert ki vannak tömve közpénzzel. Külföldön ez hogy megy? Ott a focisták és a csapatjaikhoz tartozó mindenféle dolgozó "magukat tartják el"?
Egy kis témaváltás: Az előző kormánynak miért volt ennyire szívügye a pénz ömlesztése a magyar fociba? Vagy ez csak arról szólt, hogy haveroknak adunk pénzt? Mi értelme van a focira költeni? Tartsák el magukat piaci alapon. Ha egy NB2 vagy NB3 csapat nem tudja magát piaci alapon fenntartani (jegybevétel + szponzor) akkor ne kapjanak fizetést.
Beszélgetőartnert keresek kötetlen, elvárások nélküli online beszélgetésekhez, chateléshez.
Magamról: 30-35 közötti, vidéki egyedülálló ffi vagyok, egyedül élek egy bérelt lakásban egy olyan helyen ahol szinte senkit nem ismerek. Nők is férfiak is jöhetnek. Hetero vagyok, de nem a "csajozás" az elsődleges cél. (kort intervallumban adtam meg, mert minél kevésbé akarok beazonosítható lenni).
Voltak barátaim, illetve vannak is, csak messze lakok tőlük a költözések miatt + ugye a munka, többüknek nője vagy akár gyereke van már, ezek miatt nehéz a találkozás. Az új lakóhelyemen elveszettnek, egyedül érzem magam.
Introvertált felnőtt férfi vagyok (jó pár éve felnőtt, pontos kort szándékosan nem írok, nem egy ismerősöm olvassa a redditet...)
Nem vagyok érdekes se a férfiak (mint barát / haver), se a nők számára (mint párkapcsolat), sosem voltam az. Ez a munkámra is negatívan kihat, attól félek elküldenek. Ez egy olyan munka, ahol tudni kell emberekkel bánni, tudni kell menőnek, vagánynak meg népszerűnek lenni.
Nem vagyok túl beszédes / cserfes, sok esetben egyszerűen nincs mit mondanom az embereknek, nem jut eszembe semmi. Vagy ha megerőltetem magam és mondok valamit, látom hogy nem érdekes számukra a mondandóm.
Többször elhatároztam már életem folyamán, hogy igenis társaságibb ember leszek, beszélgetéseket fogok kezdeményezni, odamegyek emberekhez stb. Odáig eljutottam hogy odamegyek valakihez és beszélgetést kezdeményezek, de ami utána jött szinte mindig rosszul sült el. Erőltetett volt az egész, láttam rajtuk hogy nem érdeklem őket, nem kíváncsiak rám.
Már olyan is volt hogy bejelöltem valakit facebookon és nem jelöltek vissza (pedig való életben ismertük egymást). Gáz alaknak tartanak az emberek. A nőkön sokszor azt látom hogy mintha tartanának tőlem és / vagy irtózatos nagy balfasznak gondolnak.
Ezzel lehet valamit kezdeni? Mint írtam, többször nekifutottam a dolognak, de kudarcbafulladt mindig. Alapból amikor így kell erőltetni valamit, ott már nem stimmel valami. Ez vagy jön természetesen vagy nem. Szerintem én genetikailag vagyok ilyen.
Viszonylag fiatal vagyok, de évek óta meddő, aminek megvan az oka. Én arra is gondoltam, hogy legelején elmondom neki, de az nem jönne ki hülyén? Hogy egyből ilyenekről beszélek? Ha meg később mondom el, akkor meg raboltam az idejét.
Gyakorlati jegyes a tárgy, de az lett megbeszélve a tanárral, hogy vizsgaidőszakban is le lehet adni a beadandókat. Viszont most olvasom, hogy "aláírás megtagadva" abból a tárgyból. Ez ilyenkor végleges? Valaki futott már hasonló szituációba, mi lett a vége?
30-as éveimben járó férfi vagyok. Számomra nehéz a határok meghúzása. Introvertált, visszafogott, konfliktuskerülő személyiség vagyok. Mit tudok kezdeni a fenti szituációval? Nem csak ezen a munkahelyen jön fel mint téma, hanem korábbi munkahelyeimen is megtörtént.
Valami felhasználható tippet kérek azon kívül hogy leírjátok hogy "ez szemétség tőlük, semmi közük hozzá"
A neten egyelőre találtam három potenciális megoldást:
- Orrtapasz: https://www.facebook.com/61551844807737/videos/1556217262385122/?rdid=GEnp42n3znEMjAW9
- Szájbarakós bigyó:
- "Kórházi ágy" otthonra, aminek emelhető az egyik fele: hanyattfekvésnél ha törzsem meg van emelve, akkor feltételezem nem fogok horkolni, mert a szám nem nyílik meg a nyelvem nem esik hátra, hanem lefele húzza a gravitáció mindkettőt.
- Bővebben magamról:
Számon veszem a levegőt alvás közen és horkolok rendszeresen, ezt onnan tudom hogy ki van száradva felkeléskor a szájnyálkahártyám és "kómás" (fáradt, álmos stb) vagyok egész nap, hiába aludtam 7 vagy 8 órát.
Orvosnál meg alvásdiagnosztikás központban már jártam, nem jutottunk semmire. Megállapították hogy alvási apnoém nincs és ennyi, a horkolással nem tudnak mit kezdeni.
A probléma onnan indul ki nálam, hogy hátamon tudok csak aludni, aminek az az oka hogy ha oldalamra fekszek akkor fázik a hátam. A hanyattfekvés meg ugye hajlamosít a horkolásra. 180 cm és 80 kg vagyok szóval kövér se vagyok (sokan azt mondják hogy le kell fogyni és akkor nem horkolsz).