u/PresentationSad9233

Akárhányszor levizsgázom valamiből 5-ösre, az anyám megkérdezi, hogy a vizsgáztató férfi volt-e, ezzel úgy érzem, próbálja elvenni az érdemeimet. Persze ha rá világítok erre, akkor hárít. Többször találkoztam már ezzel az életben, hogy az érdemeimet a külsőmnek tudják be, miközben rengeteg energiát fektetek a tanulmányaimba vagy a munkámba. Itt Magyarországon ha nem érsz el valamit, akkor annyit is érsz, ha elérsz valamit, akkor biztosan jogosulatlanul tetted. Asszem csak dühös vagyok, érdekelnének a tapasztalataitok. A szépség fogalma felett most nem polemizálnék, azokra gondolok, akik sok pozitív visszajelzést kapnak a kulsejukre. És tudom, a kevésbé attraktív emberekkel kapcsolatban is sok az előítélet, de most erre se térnék ki.

Tudom, hogy tabufeszegető téma, és biztosan sok negatív érzést, kommentet ki fog váltani, de higgyétek el, nem mások bosszantása a célom, hanem megoldást keresek, és mások valós életből származó tapasztalatát kérném egy szerintem többünket érintő kérdéssel kapcsolatban:

Sokat beszélgetünk a pasimmal arról, hogy más nők látványa és az ebből fakadó energiák hogyan kezelhetőek úgy, hogy én ne sérüljek. Nekem nagyon fáj, ha észreveszem, hogy mások felkeltik a figyelmét (Kb 2 percenként látunk egy elképesztően vonzó, semmiben flangáló nőt, nyilván ő is, én is megnézzük). Tudom, hogy nem fogadott vakságot, és hiába próbál kevésbé látványosan nézelődni, nekem már kialakult erre egy radarom, mivel régen jobban elfeledkezett magáról, ha meglátott egy szexi nőt.
A leginkább személyes vélemények és tapasztalatok érdekelnének, hálás lennék, ha ilyet megosztanátok.

Hogy elkerüljük az általánosítást, az alábbiakat fontos tudni:

Rendben vagyok a testemmel, a külsőmmel, nem innen fakad a féltékenységem.

Foglalkozok önismerettel, ez a része is progress, szóval nem kell terápiát ajánlani

Próbál odafigyelni rám és a viselkedére, de attól még teljesen egyértelmű, hogy ezek a szexuális energiák jelen vannak és komoly féltékenységet szülnek bennem.

Megoldani szeretném a dolgot, nem szakítani, bár utóbbi lenne a könnyebb, sőt indokolható, és tudom mondani fogják néhányan, hogy ne legyek olyan kapcsolatban, ami ennyi frusztrációt okoz, de már nem hiszek a menekülésben, mert ilyen vagy olyan módon mindig eljött egy kritikus pont a kapcsolataimban. És most megküzdeni szeretnék ezzel.

Sokszor azt érzem, hogy én alapvetően egy szorongó, boldogságra és lazaságra a csak ritkán képes ember vagyok, így kicsit attól is tartok, hogy a féltékenységem csak egy újabb megjelenése az elkerülő kapcsolódásnak - ezzel foglalkozom, hogy megoldjam. De ha épp nincs ez, akkor tudok nagyon jó fej és kisimult lenni. :D