u/Thick_Gap_7499

Dull Szabolcs mai jegyzete:

SULYOK TAMÁSNAK HÁROM VÁLASZTÁSA VAN, ÉS MINDEGYIKNEK A TÁVOZÁS A VÉGE.

A köztársasági elnök még mindig megválaszthatja a távozása módját, de nem maradt nagy mozgástere: aláír, nem ír alá, lemond. Erről is beszéltem az ATV Heti Napló Sváby Andrással című műsorban, a linket majd beteszem kommentbe.

A köztársasági elnök sorsa jogilag eldőlt, a politikai mozgástere minimális. #ötpontban

1. SULYOK ELTÁVOLÍTÁSA EGY MONDATBAN. Magyar Péter szombaton benyújtotta a 17. Alkotmánymódosítást, amely egy személyre szabott rendelkezéssel távolítja el a jelenlegi köztársasági elnököt. Nincs semmilyen általános szabály: az alkotmánymódosítás hatályba lépésének (amikor megjelenik a Magyar Közlönyben) másnapján Sulyok Tamás mandátuma megszűnik.

2. A SAJÁT POLITIKAI HALÁLOS ÍTÉLETÉT KELLENE ALÁÍRNIA. A hatályba lépéshez kell maga a köztársasági elnök is, hiszen alá kell írnia ezt az alkotmánymódosítást. Sulyok eddig a Tisza-kormány alatt is mindent aláírt, ha ezt is szignálja, azzal lényegében a saját politikai halálos ítéletét írja alá. És másnap pakolhat és távozik a Sándor-palotából.

3. VAGY NEM ÍRJA ALÁ ÉS JÖN A MEGFOSZTÁS. A másik választása, hogy nem írja alá ezt az alkotmánymódosítást. Ekkor jogilag egy hosszabb folyamat kezdődik, hiszen a parlament megfosztási eljárást kezdeményezhet ellene. Politikailag ezzel Sulyok éppen Magyar Péter érvelését támasztaná alá, miért szükséges eltávolítani Sulyokot: hiszen ezzel olyan módosításokat is hátráltatna, mint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása.

4. LEMONDHAT AZNAP IS. Sulyok még mindig dönthet úgy, hogy lemond. Politikai és szimbolikus szempontból az alkotmánymódosítás parlamenti elfogadásának pillanata kínálkozik ilyen momentumnak. Ezzel elkerülné az előző két pontban említett dilemmát, de a végeredmény ugyanúgy a távozása.

5. SULYOK EGYELŐRE MÉG DÖNTHET A TÁVOZÁS MÓDJÁRÓL. Sulyok Tamás vasárnap is úgy nyilatkozott egy lengyel lapnak, hogy “nincs okom a lemondásra”. A Fidesz által elindított önkényuralmi tiltakozás is inkább azt a forgatókönyvet teszi valószínűvé, hogy az elnök nem akar a pályáról levonulni. Pedig ebben a pillanatban még mindig az ő kezében van a döntés, milyen lesz a távozása.

Török Gábor friss posztja:

"A két leghitelesebbnek tartott közvélemény-kutató intézet, a Medián és a 21 Kutatóközpont is szinte ugyanolyan eredményekkel jelentkezett a héten: minden 10 magyar választóból 6 a Tiszát támogatja és mindössze 2 maradt a Fidesz mögött (Medián: 60-18, 21K: 57-20).

Azzal mindenki tisztában van, hogy a Tisza rekordmagas adatai nem tartanak ki örökre. Nagyon nem mindegy azonban, hogy mikor és hogyan indul be az olvadás, a lemorzsolódás. Emlékeztetőül: 2010 júniusában a Medián a teljes népességben 50 százalékra mérte a Fideszt, két év múlva, 2012 júniusában pedig már csak 21 százalékra. A jelentős visszaesés azonban csak jó fél évvel a kormányváltás után vett lendületet. 2010 végén a teljes népességben még 45 százalék körül állt a Fidesz, azaz a bizalom legalább eddig biztosan kitartott.

Lehet erre azt mondani, hogy tulajdonképpen mindegy is, mi történik az első fél évben, hiszen a kormányoldalon most még a bab is hús, ilyenkor az ellenzéknek csak rossz és rosszabb lehetőségei vannak. Van persze igazság ebben az állításban, de azt látni kell, hogy az alternatíva milyensége, vagy egyáltalán a létezése jelentősen befolyásolja a mézeshetek hosszát - és különösen azt, hogy mi lesz a mézeshetek után.

Ebből a szempontból az, ami a választás óta a Fideszben történt, illetve nem történt, az ellenzéki párt számára majdnem annyira tragikus, mint a választási eredmény.

A személyi és tartalmi megújulás egyelőre teljes hiánya egyszerűen elvesztegetett idővé teszi a párt számára ezt az időszakot. Lehet, hogy 2026 végén vagy a jövő év elején már többen figyelnének majd arra, amit a Tisza ellenzéke mond, de ha ott ugyanazt látják (vezetőkben és mondanivalóban), mint ma, akkor esélytelen lesz a Fidesz arra, hogy növelje a táborát.

Amikor a Fidesz azt mondja, hogy ráérnek majd egy év múlva dönteni a változásokról, valójában elvesztegeti ezt az időszakot, ami a politikai munka, az építkezés szempontjából kulcsfontosságú lenne.

Ha már új vezetője és új irányvonala lenne az ellenzéki pártnak, valószínűleg ma sem állna jobban,** **mint amit a kutatások most mutatnak (sőt, az is lehet, hogy még gyengébb adataik lennének). Amikor viszont megmozdul az inga, esélyük lehetne arra, hogy növekedjenek, hogy elkezdjen beérni az a munka, amelyet most elkezdtek. Megújulás, változtatás nélkül viszont az a legvalószínűbb, hogy az inga lassabban mozdul, s még az sem kizárt, hogy végül inkább másfelé indul el."

Tizenöt kilométeres kocsisor, ezrek próbálják elhagyni a félsziget. Ez most Krím, az oroszok egykori büszke üdülőparadicsoma a nyár közepén.

Péntek óta szükségállapot van a Krímben. Napok óta tartó ukrán dróntámadások sötétítik el a városokat és ürítik ki a benzinkutakat, mostanra az oroszok hivatalosan is elismerték, hogy gáz van. A maga oroszbarát krími kormányzó, Szergej Akszjonov nyíltan beismerte, hogy Oroszország jelenleg nem tudja megvédeni a félszigetet a dróntámadásoktól.

A drámai jelenetek színhelye a Kercsi-híd, az egyetlen közúti kapocs Oroszország felé: az oroszok éjszakára lezárták egy légiriadó miatt, és mire kivilágosodott, közel háromezer autó torlódott fel előtte. A műholdfelvételeken a sor 10–15 kilométer hosszan kígyózik.

Számos sofőr üzemanyagos kannával indult a szárazföldi Oroszország felé tankolni, mert a krími kutak kiürültek. A helyzet olyan súlyos, hogy a határátkelőn megduplázták az átvihető üzemanyag mennyiségét is. Fejenként 100 helyett már 200 liter „engedélyezett folyadék" mehet.

Közben a hétköznapi élet is akadozik. Szevasztopolban (Oroszország fekete-tengeri flottájának otthonában) az áramingadozás miatt még a víznyomás is leesett. A vonatok felét törlik (napi 14-ből 7 marad), a gyerektáborokat szeptemberig bezárták, a tengeri személyhajózást felfüggesztették.

És ami egy nyaralóhelyen a leglátványosabb csapás: kong az ürességtől. A Kommerszant szerint a szállodai foglalások lemondása nagyjából 88 százalékon áll. Az ukrán hadsereg gúnyosan így foglalta össze a helyzetet:

>„lezárjuk a krími strandszezont"

A háttérben Kijev tudatos stratégiája áll: dróncsapásokkal próbálják „szigetté" tenni a Krímet, elvágva a hidakat, üzemanyag-terminálokat és vasútvonalakat, hogy nyomást helyezzenek Moszkvára. Putyin korábban azt az utasítást adta, hogy „nullára" csökkentsék a támadások következményeit. A pénteki szükségállapot inkább azt jelzi, hogy ez egyelőre nem sikerült.

Sulyok eltávolítása nem puccs. De nem is jogállami szépségverseny.

Rendkívüli politikai aktus egy rendkívüli helyzetben, és szerintem pontosan így kell kimondani. Ez most nem tankönyvi alkotmányosság. De a régi rendszer sem valami sértetlen intézményi rendet véd most.

Jogtechnikailag azért csúszós, mert egy alkotmánymódosítás általános szabály. Ez viszont most nem az: egyetlen emberről szól, csak generális norma jelmezében.

Megkerüli a megfosztási eljárást, amit pont ilyen esetre találtak ki. A köztársasági elnök fix mandátumát politikai indokkal, "bizalomvesztéssel” szünteti meg, holott a határozott idő egész értelme épp az, hogy immunis legyen a változó többségre.

Az Alkotmánybíróság pedig tartalmilag bele se szólhat, mert ezt a korlátot annak idején maga a Fidesz építette be. A saját csapdájukba sétáltak bele, de ettől még nem lesz tiszta a megoldás.

És mégis védhető. Mert a NER éveken át arra használta az Alaptörvényt, hogy a saját hatalmát túléltesse a választói akarat után is. Nem semleges intézményeket épített, hanem túlélőállásokat.

Most az új többség kimondja: a bebetonozott lojalitás nem élvezheti automatikusan a jogállami folytonosság védelmét. Ez politikailag érthető, egy pontig szükségszerű.

De itt a határ: attól, hogy a NER mocskosul használta az alkotmányozást, még nem lesz az erő jogállami, ha végre a jó oldal hivatkozik jó célra.

Ezért nem ünnepelném. Tudomásul venném. Támogatom, ha valóban átmeneti műtét.

A valódi kérdés nem az, hogy Sulyok marad-e, és ez most jogilag teljesen tiszta-e. Hanem hogy az átmeneti kaput rövid időn belül felváltja-e egy valódi jogállami struktúra.

Három dolgot húznék alá a mai alkotmányos fiaskóból a NER erejére nézve:

Az első:

Az apparátus nem monolit. Valójában ez a mai fő hír.

Polt és néhány szövetségese támogatta volna Sulyok beadványát, el is készült a támogató előterjesztés. Ezzel akár meg is akadályozhatták volna Sulyok elmozdítását. Vagyis a régi rendszer egyik kulcsembere még vitte volna a pajzsot, de a saját testülete nem állt be mögé.
Ez arra a kérdésre is válasz, ami most Orbánt igazán izgathatja: újraszerveződik-e mögötte a régi NER-gárda? A válasz inkább nem. Épp széttöredezik. Polt lojális maradt, az alkotmánybírák viszont elkezdtek menekülni.

A második:

A „vészfék” mögött önérdek is van. A bírák nyilván értik, hogy ha az AB beleáll ebbe az ügybe, politikai arénába lép. Ráadásul olyan jövőbeli módosításokról kellene előre állást foglalnia, amelyek később akár a saját mandátumukat is érinthetik. Ezért nemcsak intézményvédelemről van szó. A bírák olvassák, merre megy a hatalom, és nem akarnak elsőként ütközni az új kétharmaddal.

A harmadik:

Orbán blokkolóképességének mítosza jókorát sérült. A NER eddig arra épült, hogy a formálisan független intézmények kritikus pillanatban kiszámíthatóan a politikai centrum érdekei szerint mozognak. Most nem ez történt. Nem ellenzéki hőstettet látunk, hanem önvédelmi kihátrálást.

De a politikai jelentése így is súlyos: ha már az AB sem akarja elvinni a balhét Sulyok védelmében, akkor gyengül a "majd az intézmények megfogják a Tiszát” narratíva.

Elállt az ügyészség a vádképviselettől abban az ügyben, amit még miniszterként indított Perintfalvi Rita ellen.

A publicista egy történetet osztott meg, ami alapján a fideszes politikus minősíthetetlenül beszélt egy nővel egy külföldi rendezvényen. Emiatt jelentette fel Gulyás, akinek Perintfalvi szerint a mostani döntés ellenére is meg kell jelennie tanúként.

Török István a Pázmányon oktató teológus-pszichológus tollából jelent meg egy cikk a Magyar Nemzetben "Magyar Péter bukni fog" címmel. (TL;DR: a miniszterelnök egy kétlábon járó nárcisztikus.)

Ha nem ismerném a magyar pszichológiai és egyetemi elit egy részének szelekciós gyengeségeit, azt hihetném, hogy a cikk szerzője szándékosan állított össze egy tankönyvi ellenpéldát: ennyi mindent egyetlen publicisztikában elrontani pszichológiai fogalmakkal szinte teljesítmény.

A cikk ugyanis nem attól problémás, hogy elfogult. Az elfogultság a műfaj sajátja.

Attól problémás, hogy olyan magabiztossággal tulajdonít tudattalan motivációkat, személyiségszerkezetet és pszichodinamikai folyamatokat egy embernek, akit sosem vizsgált, amilyet egy szakdolgozatban is megrónának.

Mégis megjelenik. És ami ennél nyugtalanítóbb: a hazai pszichológiai közeg nagy része valószínűleg a szemöldökét sem húzza fel.

Pedig itt ez a tét.

A modern pszichológia száz éve próbál eltávolodni az impresszionisztikus embermagyarázatoktól. Popper klasszikus kritikája épp arról szólt, hogy egy elmélet nem attól tudományos, hogy mindenre választ ad, hanem attól, hogy vállal cáfolható, kockázatos állításokat.

Ez a cikk ennek az ellentéte. Ha a politikus reagál, az nárcisztikus düh; ha hallgat, manipuláció; ha támad, projekció; ha visszafogott, taktika; ha nyer, grandiozitás; ha veszít, a diagnózis beteljesülése. Minden kimenetel igazol. Ez nem elemzés, hanem önmagát hizlaló narratíva.

A mélyebb probléma azonban nem a szöveg, hanem a közeg, amelyben az ilyen szövegek újratermelődnek.
A magyar pszichológia egyik régi betegsége, hogy a tekintély gyakran többet nyom a latban, mint a módszer.

A nyilvánosságban rendre olyan „pszichológiai” magyarázatokkal találkozunk, amelyek közelebb állnak az irodalmi esszéhez, mint az érveléshez, és a szakma egy része feltűnően kényelmesen mozog abban a szerepben, hogy társadalmi vagy politikai jelenségeket néhány ember lelki konfliktusára vezessen vissza. Mintha egy választás kimenetele végső soron tudattalan komplexusokból következne. Intellektuálisan csábító. Szakmailag többnyire gyenge.

Ehhez jön a belterjesség. Kis világ ez: ugyanazok ülnek a bizottságokban, bírálják egymást, szerepelnek a konferenciákon, a szaklapokban és a médiában.

Az ára az, hogy az önkorrekció gyengébb a kelleténél. Egy egészséges tudományos kultúrában az első kérdés ez volna: „Honnan tudja? Milyen adatból? Mi cáfolná?” Nálunk túl gyakran az első kérdés inkább ez: „Ki írta? Milyen pozícióban van? Melyik műhelyhez tartozik?” A tekintély még mindig túl nagy súllyal dönt arról, mit fogadunk el szakmai állításként.

És ez összefügg a képzéssel is. A magyar pszichológusképzés hagyományosan erős az elméletek átadásában, de gyengébb a módszertani szkepszis és az episztemológiai önfegyelem tanításában.

A hallgató megtanulja, mit mondott Klein, Kohut vagy Winnicott, de kevesebbet arról, honnan tudjuk, hogy igazuk volt-e, milyen bizonyítékok támasztják alá az állításaikat, és hol húzódnak a modellek alkalmazhatóságának határai. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy valaki rengeteg fogalmat ismer, mégsem érzi, hol végződik az értelmezés és hol kezdődik a spekuláció.

Pedig éppen ez a határ a lényeg. Az értelmezésnek a terápiás térben, a pácienssel közösen, az anyag ellenállásán mérve van helye. Egy idegenre, tévéfelvételekből és Facebook-posztokból ráolvasva ugyanaz a mondat már nem értelmezés, hanem találgatás analitikus díszletben.

A „Magyar Péter bukni fog” Kleinre, Kohutra és Rosenfeldre hivatkozik, mintha a nevek maguk bizonyítanának. De a nevek nem bizonyítékok, hanem keretek , ráadásul részben egymással versengő keretek.

A cikk valódi érve nem az, hogy ezt figyeltük meg, tehát ez következik, hanem hogy létezik egy pszichoanalitikus történet, amelybe az alany beleilleszthető.
Csakhogy ugyanebbe a történetbe beleillik Orbán, Trump, Gyurcsány vagy szinte bármelyik domináns politikai vezető. Ez a leleplező próba: ha egy magyarázat majdnem mindenkire ráhúzható, akkor nem keveset mond az adott személyről, hanem semmit.

A végén tehát nem is a politikai elfogultság a legbeszédesebb, hanem az a szakmai önbizalom, amellyel valaki egy idegen ember tudattalanjának hivatalos tolmácsává nevezi ki magát egy újságcikk terjedelmében. Miközben a nemzetközi szakma egyre inkább a módszertani szerénység, a bizonytalanság vállalása és az evidenciák felé mozdult el, nálunk időről időre visszatér a régi értelmiségi póz: néhány nagy név, néhány kulcsszó és elég magabiztosság, és kész a lélektani ítélet.

A pszichológia ennél nehezebb szakma. Pontosan ezért érdemes a legnagyobb gyanakvással azokat fogadni, akik a legbiztosabbak benne, hogy tudják, mi zajlik másvalaki tudattalanjában.

Dull Szabolcs friss jegyzete:

MEGSZAVAZZÁK, HOGY MAXIMUM NYOLC ÉVIG LEHET VALAKI MINISZTERELNÖK. A tiszások a hatalom korlátozásáról, a fideszesek Lex Orbánról beszélnek. Az alkotmánymódosítás előbb a Fideszt hozza nehezebb helyzetbe, de később a Tiszát is. #ötpontban

1. ÍGÉRET. Magyar Péter már a kampányban megígérte, hogy az elnöki rendszerekhez hasonlóan korlátozni fogják a miniszterelnöki mandátumok számát. Az üzenet szerint ezzel elkerülhetik, hogy egy miniszterelnök Orbánhoz hasonló hatalmi rendszert tartósan kiépíthessen. Ezt az ígéretet a Tisza-programba is beleírták.

2. ELSŐ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS. Az első tiszás alkotmánymódosítás rögtön erről szól, ezt ma minden bizonnyal simán meg is szavazza a tiszás kétharmad. Melléthei-Barna Márton javaslata alapján a korlátozás számításakor az 1990. május 2. után betöltött miniszterelnöki megbízatásokat kell figyelembe venni. Azaz Orbán Viktor a jövőben nem választható ismét miniszterelnökké - kivéve persze, ha újra alkotmányozó többséghez jut a Fidesz.

3. “LEX ORBÁN”. A fideszesek rögtön “lex Orbánt” kiáltottak, miszerint jogilag Orbánt megfosztják attól, hogy újra miniszterelnök lehessen. Ennek ellenére szombaton újra Orbánt választották elnöknek teljes egyetértésben - a kongresszuson egy fél mondatban sem említve, hogy mégis hogyan választják ki a Fidesz következő miniszterelnök-jelöltjét.

4. KI INDUL 2030-BAN? A Fidesz számára tehát már rövidebb távon problémát politikai okoz a módosítás: ugyanis ebben a ciklusban asztalra kell tenniük, kit állítanak ki miniszterelnök-jelöltnek, ha az elnök, Orbán Viktor nem lehet. Ez a módosítás gyorsabban elindítja az utódlási harcot az ellenzéki oldalon, mint bárki gondolná.

5. KI INDUL 2034-BEN? A Tisza számára 2030 után jelent megoldandó politikai problémát a módosítás. Hiszen Magyar Péter - ha még ő lesz a miniszterelnök - az alkotmánymódosítás után nem indulhat újra. Vagyis a Tiszának 2034 előtt kell az utódlással foglalkoznia. Hol van az még? - mondhatjuk, de ez a 8 éves szabály szép példája annak, hogy egy szimbolikusnak tűnő módosítás vízbe dobása milyen nagy politikai hullámokat képes előidézni.

A 444.hu beszámolója szerint Ukrajna több mint 900 km-re a frontvonaltól mért csapást orosz célpontokra saját fejlesztésű FP-5 Flamingo drónokkal.

Találat érte a csebokszári VNIIR-Progress hadiipari üzemet, amely drónokhoz, Kalibr és Iszkander rakétákhoz használt navigációs rendszereket és antennákat gyárt, valamint egy szamarai olajfinomítót és további olajipari létesítményeket is.

Az ukrán vezérkar szerint a gyárban tűz keletkezett. Az orosz hatóságok elismerték a támadást, három sérültről számoltak be. Zelenszkij közölte, hogy folytatják a nagy hatótávolságú csapásokat az orosz hadiipar és energiaipar ellen.

A 444 (fizetős) cikke hét volt vagy jelenlegi indexes munkatárs beszámolói alapján készült. E szerint Fekete-Szalóky Zoltán főszerkesztő rendszeresen külső politikai és tulajdonosi nyomásra módosíttatott címeket, bekezdéseket, hangsúlyokat, vagy akár egész anyagokat.

Többen látták felvillanni Rogán nevét a főszerkesztő telefonján, és köztudomású volt a szerkesztőségben, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn köztük. Hasonló befolyást gyakorolt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is: esetenként a tárca referense komplett bekezdéseket küldött előre megírt „forrásidézetekkel”, amelyeket az újságíróknak szó szerint el kellett helyezniük megjelent cikkeikben

A cikk szerint Fekete-Szalóky nem nyílt parancsuralommal működtette a lapot, hanem bizalmaskodással, mikromenedzsmenttel és öncenzúrára késztetéssel. Sok munkatárs úgy érezte, a főszerkesztő egyszerre mutatta magát védelmezőnek és áldozatnak: mintha ő is csak elszenvedné a „fentről” érkező nyomást.

Ha egy újságíró Rogán nevét leírta egy anyagban, Fekete-Szalóky azonnal látványosan reagált. Az ellenzéki önkormányzattal szemben keményebb hangnem megengedett volt – de Rogánra, az Orbán-családra vagy Lázár János riválisára nézve kellemetlen anyagnál azonnal megváltozott a helyzet.

Egy volt indexes szerint: „Ha leírtad Rogán nevét, Fezónak már habzott a szája. Következőre inkább nem írtad le.”

Az Index különösen fontos volt a hatalomnak, mert a régi Index öröksége miatt még mindig volt elérése kormánykritikusabb olvasók felé. Ezért használták alkalmas csatornaként Magyar Péter hiteltelenítésére is. A cikk szerint Magyar színrelépése után szigorodott a kontroll: a Rogánra nézve kellemetlen részeket törölték, az Index pedig negatív keretben kezdte kezelni Magyart.

A koholt Tisza program

A folyamat csúcspontja a fabrikált Tisza-program ügye. 2025 nyarán az Index valótlan dokumentumokat közölt a Tisza Párt állítólagos gazdasági tervéről: először egy 33 százalékos adókulcsot tartalmazó anyagot, majd ősszel egy 662 oldalas, valószínűleg mesterséges intelligenciával előállított szöveget, amelynek alapján a kormány 12 milliárdos nemzeti konzultációt szervezett.

Az Indexre hivatkozva Orbán Viktor is videóban reagált a „baloldali megszorításokra.” A lap hónapokon át kitartott az iratok valódisága mellett – miközben a bíróság 2026 márciusában kimondta, hogy azok nem a Tisza anyagai. A lap forrásai szerint magát a fabrikált anyagot sem a szerkesztőségben állították elő: azt Fekete-Szalóky külső nyomásra helyezte el az újságban. A főszerkesztő többször benyújtotta lemondását, de a lapvezetés a választás előtt nem fogadta el. Végül május 5-én mondott le – két nappal azt követően, hogy az Index nyilvánosan beismerte: valótlanul állította, hogy az iratok hitelesek.

Fekete-Szalóky a választás után távozott, de nem bukott nagyot: Vaszily Miklós maga mellé veszi tanácsadónak a TV2-höz. A 444 értelmezése szerint ezzel védelmet és csendet is kap. Az Indexben most lazább a hangulat, de a cikk végkövetkeztetése kemény: az elmúlt években az Indexet politikai nehézfegyverré alakították.

Lendületben.