u/Upset-Resident-9456

Sziasztok!

22 hónapja nincs egyetlen átaludt éjszakánk sem mit csinálnátok a helyemben?

Kezdek teljesen kétségbeesni, mert a kisfiam 22 hónapos, és gyakorlatilag születése óta borzalmas alvó. 22 hónap alatt egyetlen éjszakát sem aludt át, és nappal sincs olyan, hogy én egyszerűen letegyem és legyen 1-2 órám magamra.

Minden apró hangra,mozdulatra felébred. Délben csak úgy alszik, ha végig mellette fekszem. Ha megpróbálok felkelni vagy kimenni, sokszor azonnal felébred. Éjszaka ugyanez, ráadásul még rengetegszer szopizik,sokszor gyakorlatilag minden ébredésnél ezt keresi.

A mai nap is tökéletes példa: 9-kor kelt, 14-kor szépen elaludt a délutáni alváshoz, én pedig megpróbáltam kimenni mellőle. Erre az ágy egyet recsegett, ő pedig felébredt 5 perc alvás után és onnantól nem volt hajlandó visszaaludni. 😭

És már ott tartok, hogy azt érzem, semmi életem nincs. Amikor ő alszik, akkor sem tudok szabadon felkelni, pihenni, elintézni valamit vagy csak egyszerűen egyedül lenni.

Ráadásul kiderült,hogy rendszertelen semmi ciklus mellett úton van a kistesó és ettől most még jobban rám nehezedik az egész. Fogalmam sincs, hogyan fogom ezt megoldani két gyerek mellett, ha továbbra is az lesz, hogy az egyik mellett feküdnöm kell minden alvásnál, és éjszaka is folyamatosan rám van szüksége.

Nem az a célom, hogy sírni hagyjam vagy egyik napról a másikra elválasszam a cicitől. Inkább szeretném megérteni, hogy mit tehetnék,hogy legalább nappal és éjszaka is legyen valamennyi önállósága az alvásban.

Volt valakinek hasonlóan extrém éber, könnyű alvó gyereke? Mi segített végül? És hogyan kezdtétek el úgy alakítani az alvást, hogy anya jelenléte nélkül is vissza tudjon aludni? Hova forduljak? Menjek vele orvoshoz? Milyenhez? Ez idegrendszeri probléma? Minden másban normális gyerek, szépen fejlődik mondatokban beszél,énekel és mondókázik időben beindult minden.

Nagyon örülnék konkrét tapasztalatoknak, mert jelenleg tényleg úgy érzem, hogy teljesen elfáradtam.

Sziasztok!

Mennyire gyakori a vetélés szerintetek? Már a második babámmal vagyok várandós de még csak 3 napja pozitív a teszt és kicsit úgy érzem nem merem magam beleélni mert annyira rosszat hallottam és olvastam az elmúlt időszak alatt,hogy automatikusan rettegek attól,hogy elmegy a baba. Ez mennyire gyakori? Mert itt nagyon gyakran olvasom, és Facebookon is de a környezetemben csak egyetlen anyukáról tudok ahol megtörtént méhen kívüli terhesség miatt. 😭 Segítsetek kicsit megnyugodni, én első terhesség alatt nem rettegtem.

Sziasztok!

Ti,hogy viselitek akiknek nincs barátnője és otthon van a gyerekkel?

Mióta szültem mindenki eltűnt körülöttem felszívódtak és nem hívnak sehova , van olyan barátnőm aki 3 gyerekes anya de még ő is minden hétvégén valami buliba van. A nem családos barátnőm minden hétvégén valami buli/fesztiválon van. Nekem meg most annyira fáj ez. Azthittem vége a bulizós korszakomnak de ezekszerint mégsem. 😞

Nem igazán van kivel lógni, csak a gyerekemmel de még ő is olyan pici.

30 éves vagyok, egy gyerekem van. Nincs semmi segitsegem, szóval nem tudom senkire hagyni, és nem is aludtam tőle soha még távol egy éjszakát sem.

Nagyon rossz anyának érzem magam amiért vágyom újra arra a gondtalan életre amit a többiek még élhetnek.

Van valaki hasonló érzésekkel?

2 éves gyerekem van, és egy természetközeli faluban élünk. A közelben van egy kisebb város, de őszintén szólva sokszor úgy érzem, nagyon ingerszegény a környezet kisgyerekkel.

Nincsenek baba-mama foglalkozások, ringató, játszóház vagy olyan programok, ahová csak úgy spontán el lehetne menni. Szinte mindenért autóba kell ülni, és általában legalább 20–60 percet utazni.

Ma például elindultunk egy közös programra, de leszakadt az eső, és ilyenkor szinte nincs B terv. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy egy nagyvárosban valószínűleg lenne tíz másik lehetőség.

Régebben éltünk Budapesten, de a férjemnek itt van egy évek óta működő vállalkozása, amit nem tudunk átköltöztetni. Ha máshová költöznénk, az egész élete utazással telne, ezért ez jelenleg nem igazán opció.

Estig tudnék sajnos panaszkodni de inkább próbálom pozitívan látni.

Ezért kíváncsi vagyok, hogy mások is megélik-e ezt akik hasonló helyen élnek:

Ti is úgy érzitek, hogy kevés a lehetőség kisgyerekkel?

Ti mennyit autóztok egy-egy programért?

Hogy találtatok közösséget vagy más kisgyerekes családokat?

Meg lehet tanulni más szemmel nézni a környéket, vagy nektek is hiányzik a nagyvárosi programkínálat?

Nem panaszkodni szeretnék, inkább érdekelne, hogy mások hogyan oldják meg ezt a helyzetet, és milyen tapasztalataik vannak.

Én nagyon rosszul, gyerek előtt nem zavart annyira de most úgy érzem az egész életét tönkreteszem itt az isten háta mögött.

Nem beszélve az óvoda és iskola választásról majd. Helyben szinte csak roma gyerekek járnak, ti ilyen helyre beíratnátok? Nem vagyok rasszista de teljesen máshogy nevelik a faluban a gyerekeket,mint mi.

Rengeteg félelem van bennem, azthittem menni fog itt de egyre nehezebben élem meg.

Sziasztok!

Szeretném megkérdezni azokat, akiknek 20–24 hónap körüli gyermekük van, hogy nálatok is volt ilyen időszak?

A kisfiam 20 hónapos, és az utóbbi egy hétben mintha teljesen kicserélték volna. Már reggel úgy kel, hogy mindent irányítani szeretne. Folyamatosan azt mondja: Anyalaaaa,, ne csináld ezt! Ne menj el! Menj el! Ne pisilj! Kapcsold ki, aztán ha megcsinálom, amit kér, az sem jó. 😅

Az altatás is nagyon nehéz lett. Ma például azért volt hatalmas sírás, mert becsuktam az ajtót a szobában. Megkérdeztem, hogy ő csukja be vagy én, mire azt válaszolta nem csukjuk be. Aludt húsz percet felkelt és ment minden elölről.

Emellett mostanában szándékosan dobálja az ételt a földre, kiönti az italát, kiborít mindent, és szinte mindenre az első reakciója az ellenkezés. Folyton feszegeti a határokat, eddig egy angyal volt.

A beszéde szépen fejlődik, sokat mond, igazából konkrétan már folyékonyan beszél,mindent egymás után 4-5 szavas mondatokban ,jókedvű volt eddig de most állandóan sír mindenért , de ezek a dühkitörések és az állandó ellenkezés teljesen kifárasztanak. Néha már azt érzem, hogy egész nap csak konfliktus van. Most egyedül vagyok mindennel mert a férjem arat.

Ez még a dackorszak része? Nálatok is volt ennyire intenzív? Mit csináltatok, ami segített? Vagy egyszerűen csak túl kell élni ezt az időszakot? 😅

Nagyon kíváncsi lennék a tapasztalataitokra, mert most úgy érzem, egyedül vagyok ezzel és megőrülök!!!

Sziasztok!

Teljesen el vagyunk keseredve, ezért szeretnék tapasztalatokat kérni, hátha valaki volt hasonló helyzetben.

Találtunk egy házat vidéken, Borsod megye szlovák határhoz nagyon közel ami konkrétan az álomházunk lenne. 4 szoba, télikert, normális állapot, kert, garázs, pince, állattartásra is alkalmas – tényleg olyan, amibe csak beköltözni kellene. Van már egy kisfiunk és vállalnánk még egy babát, ezért gondoltuk, hogy CSOK Plusz + hitel lehetne a megoldás.

Viszont a bankos teljesen letört minket és azt mondta, hogy mivel kistelepülés/falu, 40% önerő kellene,plusz kezes is, miközben máshol azt olvassuk, hogy akár 10% önerővel is lehet lakáshitelt kapni.

A ház 30 millió Ft lenne.

Ami még fontos:

Én jelenleg gyed-en vagyok a férjem dolgozik, egyébként is szerettük volna még egy babát tehát ez nem akadály. Tényleg ennyire nehéz falun hitelt kapni? Van olyan bank vagy hitelközvetítő, aki rugalmasabb ilyen településeknél?

Nagyon hálás lennék bármilyen tapasztalatért vagy tanácsért, mert most eléggé összetörtünk.

Mindig is itt éltünk a környéken, mi szeretjük a falusi életet. Húsz kilométerrel arrébb kb 5 ezer fős településen ismerősök most kaptak 50 millio hitelt,10% önerővel.

Probléma a vidék elnéptelenedése, mégis kb lehetetlen itt házat venni.