Hogyan beszéljek vele, miután kijózanodik a kórházban?
A sógornőmről van szó, 45 kg körüli, 165 cm magas nő. Régóta nagyon sokat iszik, gyakran egész nap sört, közben alig eszik és vizet sem nagyon iszik.
Az a probléma, hogy nála az alkohol nem egyszerűen azt jelenti, hogy berúg és elalszik. Gepszijas alkoholista. Van amikor hónapokig nem iszik. De amikor iszik többször teljesen kontrollálhatatlanná válik: tör-zúz, gyújtogat, meztelenül kimegy az utcára, és volt már olyan is, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Korábban előfordult, hogy a mentő bevitte, majd körülbelül egy órával később taxival hazajött, sörrel a kezében.
Most 4 év szünet után újra nagyon sok alkoholt ivott, majd gyógyszereket vett be azzal a szándékkal, hogy öngyilkos lesz. Öngyilkossággal fenyegető üzeneteket is küldött. A mentők bevitték a kórházba. Amikor a mentők még a házban voltak, ő odament a hűtőhöz sört kivenni. Tehát ennyire leszarja.
Amikor józan, márpedig sok ilyen pillanat van (pl. az utolsó négy év is) kenyérre lehet kenni. Tiszta, ápolt, szép, kedves, senki meg nem mondaná, hogy problémája van az alkohollal. De ha iszik, maga az ördög.
Én vagyok a sógornője, és őszintén szólva nagyon dühös és kimerült vagyok. Közben természetesen féltem is, és örülök, hogy most kórházban van.
Az érdekelne, hogy hogyan érdemes megszólítani, amikor már kijózanodott a kórházban? Nem akarom leteremteni vagy szégyeníteni, de azt sem tudom őszintén mondani, hogy „semmi baj, minden rendben”.
Mit mondanátok neki az első beszélgetésnél? Hogyan lehet egyszerre együttérzőnek lenni és világos határokat húzni?
Illetve ha valaki élt már át hasonló helyzetet családtaggal, nagyon érdekelne, hogy mi segített és mi nem segített.