u/belpesti_ertelmisegi

Van egy fogalmi problémám, amit kíváncsiságból bedobnék ide, mert szerintem a kapitalizmus kritikájában sokszor összecsúszik három különböző dolog: a kapitalizmus, a piac és a verseny.

Én a kapitalizmust elsősorban egy tulajdoni és termelési rendszerként értem: magántulajdonban lévő tőke, bérmunka, profit, tőkefelhalmozás stb. A piac ennél sokkal régebbi jelenség, és a verseny sem feltétlenül következik kizárólag a kapitalizmusból.

Ha egy városban öt ember süt kenyeret, akkor már pusztán abból kialakul valamiféle választási helyzet, hogy öten csinálják ugyanazt a gazdasági tevékenységet, miközben a vásárlóknak eltérő preferenciáik vannak. Valakinek az ár számít, másnak a minőség, valakinek a kovászos kenyér, másnak az, hogy közel legyen a pékség.

Sőt, nekem néha még a verseny szó is félrevezetőnek tűnik erre. Nem feltétlenül arról van szó, hogy az öt pék egy futóversenyben megpróbálja megsemmisíteni egymást, és végül csak egy maradhat. Lehet, hogy mind az öt megél, mert valamennyire eltérő igényeket szolgálnak ki. Inkább folyamatos alkalmazkodás történik egymáshoz és a fogyasztók különböző preferenciáihoz.

Ugyanezért vagyok néha bizonytalan abban is, amikor bizonyos problémákat automatikusan a kapitalizmus hibájaként írunk le. Ha például valaki elvégez egy olyan szakot, amire nincs túl nagy igény az önmagában mitől kapitalista probléma? (csak mert sokszor hallom ezt is)

Mondjuk van ezer bölcsészdiplomás, de csak kétszáz olyan állás, ahol kifejezetten erre a végzettségre van szükség. Valamilyen módon el fog dőlni, hogy ki kapja meg azt a kétszáz állást. Piaci rendszerben jelentkeznek rá és kiválasztják őket. Egy másik rendszerben lehetne központilag kiosztani a helyeket, sorsolni, várólistát vezetni vagy valamilyen pontrendszert alkalmazni, de attól még ugyanaz az alaphelyzet marad: ezer ember szeretne valamit, amiből kétszáz hely van.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt érdemes versenynek nevezni abban az értelemben, ahogyan sokszor használjuk a szót. Inkább egyszerűen arról van szó, hogy az emberi igények, képességek, vágyak és a rendelkezésre álló lehetőségek nem tökéletesen fedik egymást.

Nyilván létezik valódi gazdasági verseny is, és létezik olyan kapitalizmus, amely nagyon erős versenykényszert hoz létre. De maga az a jelenség, hogy több ember szeretné ugyanazt a munkát, több vállalkozás kínál hasonló terméket, vagy a fogyasztók egyik szolgáltatót választják a másik helyett, szerintem nem valami mesterségesen létrehozott kapitalista sajátosság.

Ezért elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy akik itt kapitalizmuskritikusak vagy antikapitalisták, pontosan mit értenek kapitalizmus alatt.

A magántulajdont? A bérmunkát? A profitot? A tőkefelhalmozást? A nagyvállalati tulajdont? A piaci árképzést? A szabad vállalkozást? Vagy ezek valamilyen kombinációját?

És ebből mi az, amit megszüntetnétek, illetve mi az, amit megtartanátok?

Mert nekem az az érzésem, hogy nagyon különböző dolgokról beszélünk ugyanazzal a kapitalizmus szóval, és néha olyan jelenségeket is hozzá kötünk, amelyek valószínűleg bármilyen gazdasági rendszerben megjelennének.

I know Achilles dies long before the Trojan Horse, so I'm not talking about adding him to the main story. I'm talking specifically about the Underworld sequence.

In Homer's Odyssey, Odysseus meets Achilles there, and their conversation is one of the most powerful moments in the entire epic. Achilles, the greatest of all Greek heroes, says he would rather be a poor laborer alive than rule over all the dead. To me, that completely reframes the heroic ideal established in the Iliad. It turns glory into something tragic rather than triumphant, and it reinforces Odysseus' own journey, where getting home becomes more important than everlasting fame.

I really enjoyed the film, and I thought the Underworld sequence looked incredible. But I couldn't help feeling that leaving this encounter out meant losing one of the Odyssey's most important philosophical moments.

Did anyone else feel this way, or do you think Nolan made the right choice?

Edit: Thanks for all the thoughtful replies. I think many of you made a fair point.

The conversation with Achilles is one of my favorite moments in the Odyssey, but several of you pointed out something I hadn't really considered from a filmmaking perspective. For movie audiences who haven't read Homer, Achilles would essentially appear out of nowhere. His speech wouldn't carry the same emotional weight without first establishing who he is, what he sacrificed, and why his words matter. That would require introducing him much earlier in the film, which would add runtime and complicate the narrative.

I also agree that Sinon was a much more practical choice for the adaptation. His role connects directly to the Trojan Horse, his death ties into Antinous, and he serves the movie's central story much better than Achilles would have.

So while I still miss that conversation because of its philosophical significance, I can see why Nolan left it out. If there had been room for one more emotional reunion in the Underworld, I actually think giving Odysseus a little more time with his mother would probably have been the better choice for this adaptation.

Thanks again for all the great perspectives.