r/Baloldal

A közeljövőben elengedhetetlenül elő fog kerülni a közbeszédben, hogy milyen választási rendszert akarunk az új alkotmány mellé. Mivel a téma sokat foglalkoztat, gondoltam készítek egy kis összefoglaló oldalt, hogy jelenleg milyen rendszerek vannak használatban, hisz valószínűleg Itt is ezekhez hasonlót fogunk használni.

Az oldal az alábbi link-en található. Kb 20 perc alatt fel lehet fedezni, telefonon és gépen is használható.

Ha valamit kihagytam, vagy szertnétek még extra tartalmat, akkor nyugodtan jelezzétek!

Nem lehet napirendre térni a tegnapi Radnai Márk nyilatkozaton, amiben megerősíti azt, amit már Vitézy is elpöttyintett, hogy nem fogják a NER-es cégeket is "NERteleníteni" a gazdaságból, mert blabla...

Tisztelettel kérdezem, hogy hogyan lehet versenyezni holnaptól olyanokkal, akik az elmúlt 16 évben, a tőlünk ellopott pénzből akkora erőfölényt építettek fel, hogy esélytelen ellenük bármilyen területen nyerni? Akkora előnyből indulnak, mint egy-egy választáson a fidesz anno.

Én türelmes vagyok azzal kapcsolatban, hogy még csak 3 hónap, meg nem állt fel a rendszer..., de ha a szándék sincs meg, akkor hova fog ez kifutni?

Hogy jutottunk el abból a hozzáállásból - "hogy a Tisza feladatokhoz keres embert..."- oda, hogy számtalan kiválasztott (és tényleg rosszul kiválasztott) és kinevezett embert egyből leszednek, ha nagy az ugatás a redditen?

Ez koncepció? Mert szerintem nem az. Elfogadom, hogy kurvára nehéz lehet egy fidesz által nem korrekten átadott intézményt átvenni és elkezdeni benne dolgozni úgy, hogy valószínűleg tényleg sok csontváz dőlhet ki a szekrényből, de annak idején egy sima, nem 2/3-os többséggel is csodát igért nekünk a Tisza.

Én nem azt várom el, hogy pontos ütemtervet, adózási szabályokat meg intézményeket villantsanak már most, de azt azért jó lenne látni, hogy mi az irány. Én abban bíztam, hogy a korrupció teljes felszámolása az, de ez eddig kurvára nem így látszik.

Azért kaptatok ilyen felhatalmazást, mert az emberek rendet szeretnének végre, nem mísmás sunyiskodást!

u.i.: nem azért kritizálom a Tiszát, mert fideszes lennék, hanem pont azért, mert elég sok energiát, pénzt és érzelmet raktam ebbe bele '24 óta és nem szeretném, hogy megint átverjék a népet, mint 2010-ben a fidesz!

Van egy fogalmi problémám, amit kíváncsiságból bedobnék ide, mert szerintem a kapitalizmus kritikájában sokszor összecsúszik három különböző dolog: a kapitalizmus, a piac és a verseny.

Én a kapitalizmust elsősorban egy tulajdoni és termelési rendszerként értem: magántulajdonban lévő tőke, bérmunka, profit, tőkefelhalmozás stb. A piac ennél sokkal régebbi jelenség, és a verseny sem feltétlenül következik kizárólag a kapitalizmusból.

Ha egy városban öt ember süt kenyeret, akkor már pusztán abból kialakul valamiféle választási helyzet, hogy öten csinálják ugyanazt a gazdasági tevékenységet, miközben a vásárlóknak eltérő preferenciáik vannak. Valakinek az ár számít, másnak a minőség, valakinek a kovászos kenyér, másnak az, hogy közel legyen a pékség.

Sőt, nekem néha még a verseny szó is félrevezetőnek tűnik erre. Nem feltétlenül arról van szó, hogy az öt pék egy futóversenyben megpróbálja megsemmisíteni egymást, és végül csak egy maradhat. Lehet, hogy mind az öt megél, mert valamennyire eltérő igényeket szolgálnak ki. Inkább folyamatos alkalmazkodás történik egymáshoz és a fogyasztók különböző preferenciáihoz.

Ugyanezért vagyok néha bizonytalan abban is, amikor bizonyos problémákat automatikusan a kapitalizmus hibájaként írunk le. Ha például valaki elvégez egy olyan szakot, amire nincs túl nagy igény az önmagában mitől kapitalista probléma? (csak mert sokszor hallom ezt is)

Mondjuk van ezer bölcsészdiplomás, de csak kétszáz olyan állás, ahol kifejezetten erre a végzettségre van szükség. Valamilyen módon el fog dőlni, hogy ki kapja meg azt a kétszáz állást. Piaci rendszerben jelentkeznek rá és kiválasztják őket. Egy másik rendszerben lehetne központilag kiosztani a helyeket, sorsolni, várólistát vezetni vagy valamilyen pontrendszert alkalmazni, de attól még ugyanaz az alaphelyzet marad: ezer ember szeretne valamit, amiből kétszáz hely van.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt érdemes versenynek nevezni abban az értelemben, ahogyan sokszor használjuk a szót. Inkább egyszerűen arról van szó, hogy az emberi igények, képességek, vágyak és a rendelkezésre álló lehetőségek nem tökéletesen fedik egymást.

Nyilván létezik valódi gazdasági verseny is, és létezik olyan kapitalizmus, amely nagyon erős versenykényszert hoz létre. De maga az a jelenség, hogy több ember szeretné ugyanazt a munkát, több vállalkozás kínál hasonló terméket, vagy a fogyasztók egyik szolgáltatót választják a másik helyett, szerintem nem valami mesterségesen létrehozott kapitalista sajátosság.

Ezért elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy akik itt kapitalizmuskritikusak vagy antikapitalisták, pontosan mit értenek kapitalizmus alatt.

A magántulajdont? A bérmunkát? A profitot? A tőkefelhalmozást? A nagyvállalati tulajdont? A piaci árképzést? A szabad vállalkozást? Vagy ezek valamilyen kombinációját?

És ebből mi az, amit megszüntetnétek, illetve mi az, amit megtartanátok?

Mert nekem az az érzésem, hogy nagyon különböző dolgokról beszélünk ugyanazzal a kapitalizmus szóval, és néha olyan jelenségeket is hozzá kötünk, amelyek valószínűleg bármilyen gazdasági rendszerben megjelennének.

>A kritikai kritika a természet egyes termékeiről annyit tud, „hogy mi megesszük és megisszuk őket”. Minden tiszteletem a kritikai kritika természettudományának! A kritikai kritika teljesen következetes, amikor azzal a kényelmetlenül tolakodó követeléssel, hogy tanulmányozni kell a „természetet” és az „ipart”, a következő vitathatatlanul szellemes, szónoki felkiáltást állítja szembe: „Vagy” (!) „úgy véli ön, hogy a történelmi valóság megismerése már véget ért? Vagy” (!) „tud ön egyetlen olyan történelmi időszakról, amelyet valóban már megismertek?” Vagy azt hiszi a kritikai kritika, hogy eljutott a történelmi valóság megismerésének akár csak az elejéhez is, ameddig az embernek a természethez való elméleti és gyakorlati magatartását, a természettudományt és az ipart kizárja a történelmi mozgásból? Vagy úgy véli, hogy bármely időszakot valóban már megismert, anélkül, hogy például ez időszak iparát, magának az életnek a közvetlen termelési módját megismerte volna?

– Marx-Engels: A szent család, VII. fejezet (MEM 2. kötet, 148–149. o.)

Vádként is fel lehet fogni de én inkább vitaindítónak szánnám, hiszen számos itteni baloldali elvtársunk fejezte ki a megrögzött szkepticizmusát a politikai változásokkal szemben, az energiapolitikára és az alap (infrastruktúra) felépítménnyel (szuperstruktúra) szembeni elsőbbségére hivatkozva a történelmi materializmusban. Nos, a technokrata hitvallás az, hogy vannak a *szakemberek* és vannak a dogmatikus mozgalmi dilettánsok (ésvagy tudományos bulvárújságírók), akiknek nem is érdemes tudományos kérdésekkel foglalkozniuk, hiszen úgyis értéktelen a munkájuk. (Következésképpen a kiválasztott papi tudományos kaszton túl a köznek nem is nagyon érdemes és lehetséges a modern tudományba az orrát beleütnie.) Ma már úgyis túl specializálódott minden. Pl. Marx is egy ilyen ember volt a mai technokraták szemében, többé-kevésbé, de akkoriban mégse volt ilyen általános ez az előítélet.

A végső kérdés az, hogy meghaladható-e ez valahogy (valamennyi igazságot már én is látok benne hogy lehetetlen sajnos) és vannak-e valakinek további ötletei ehhez? Nekem lennének, de egy fecske nem csinál nyarat.

Ui.: Persze nem kell mindenkivel egy könyvtárat elolvastatni, de nem árt ha van valakinél egy könyvtárnyi természettudomány is amiből ihletet tud meríteni és ő maga is tud másokat segíteni és inspirálni. Ugyebár anno a kommunista és szociáldemokrata munkásmozgalom a tudományos és filológiai ismeretterjesztés egyik nagyon fontos bázisának számított az egész társadalomban, még fiatal ellenkultúra korában is, sőt, nagyrészt csak akkor. Voltaire Candide-ját is.a szocdem sajtónak köszönhetjük magyarul.)

Főleg az illegális lakásfoglalók, búvadászokkal kapcsolatban merül fel ez a kérdés.

Miért nem tudja biztosítani az állam a magántulajdon védelmét?Ez az egyik legalapvetőbb feladata lenne, ha már demokrácia van, elvileg.

A hatóságok szöszmötölnek, tökölnek.A rendőrség nem tesz semmit, pedig az ő dolguk lenne rendet tartani.

Ehelyett inkább pózolnak a 3 lábúval.

Elég gyorsan megállapítható, hogy ki illegális lakásfoglaló.

De, ha a rendőrök túl nyámnyilák ehhez, akkor privatizálni kell a végrehajtást.Pár smasszer baseball ütővel,viperával bemegy és kidobják az illegális lakásfoglalókat.

Az a probléma,hogy minél több időt töltenek bent a lakásban, annál inkább amortizálódik,a tulajdonos pedig nem kap kártérítést.

Szerintem jó, hogy van a Tisza, mert végre van valamennyi verseny, és nem biztos, hogy minden előre le van játszva.

De közben nekem az az érzésem, hogy nem biztos, hogy ez a valódi megújulás. Magyar Péter múltja, a Fideszhez való korábbi kötődése, meg az egész Varga Judit-szál miatt szerintem rengeteg dolog el fog sikkadni vagy személyes háborúvá egyszerűsödik.

Én őszintén egy olyan embert/csapatot várnék, akinek nincs köze se a Fideszhez, se a régi ellenzékhez. Nem csak arcokban, hanem gondolkodásban is újat.

Gazdaságilag is teljesen más irány kellene. Kevesebb állam, kevesebb osztogatás, alacsonyabb adók, kevesebb bürokrácia. Nem kell, hogy az állam mindent intézzen, és papíron minden „ingyen” legyen, mert azt valójában úgyis mi fizetjük meg adóban, rossz szolgáltatásban vagy inflációban.

Szerintem ha egyszer tényleg fel akarunk zárkózni Nyugathoz, akkor több piac, több verseny, több egyéni felelősség és kiszámítható szabályok kellenének. Az állam inkább teremtsen normális kereteket, ne próbáljon mindenhol jelen lenni.

Vagy ezzel teljesen egyedül vagyok?

Filmek, cikkek, podcastok, könyvek, videók stb. Ajánljatok dolgokat!

Oké, a bérlakásprogram enyhíthet a lakásárakon, de alapvetően az a baj, hogy a világon mindenhol befektetésként kezelik az ingatlant. Nem tudnánk ebben élen járni?, és nem csak a minimumot betervezni tünetkezelés céljából?

Mi lenne, ha létrehoznának egy állami, nonprofit céget, aminek adnánk egy állami keretet / „zsebet” (pl. a rezsicsökkentési alaphoz hasonlóan), és ebből a cég telkeket venne, nagy, egységes típusú társasházakat építene, majd ezeket egy gov.hu-s oldalon lehetne lefoglalni?

A use case például:

1. Petike belép a magyarorszag. hu/lakhatas oldalra, és egy ingatlan.com-szerű felület fogadja. Megnézi, hogy a környékén van-e szabad lakás, vagy van-e valami, ami már tervezési/építési fázisban van.
2. Petike talál egy lakást pár utcányira. Látja, hogy a tervezett átadás 2027, és mivel típusalaprajzokról van szó, már előre tudja, mire számíthat. Beadja rá az igényét.
3. A rendszer ellenőrzi, hogy Petike jogosult-e rá, például neki vagy Mrs. Petikének nincs-e legalább 50%-os lakástulajdona, illetve nincs-e olyan mértékű eladósodottságuk, ami kizárja a vásárlást.
4. A társasház finanszírozási fázisba kerül. A teljes projekt költsége tartalmazná a telek árát, az anyagköltséget, munkadíjat, közműveket, tervezést stb. Ezeket például az 50 lakás között, a lakások alapterülete alapján osztanák szét, így kijönne az egyes lakások tényleges bekerülési költsége.
5. Petike ez alapján kapna egy mondjuk 35 millió forintos ajánlatot, amit akár banki hitellel is finanszírozhatna.

Tény, hogy ez költséges lenne az államnak, leginkább mert kezdetben nincs eszközkészlete, de még így is sokkal kedvezőbb áron lehetne lakásokat kínálni, mint piaci alapon. Ráadásul a rendszernek nem feltétlenül kellene folyamatosan állami pénzt égetnie: a projekt költségei a lakások értékesítésekor visszajönnének, csak fejlesztői profit nem lenne rajtuk.

Lényegében egy nonprofit, önmagát újrafinanszírozó állami lakásépítési rendszer lenne miután teljes mértékben megtörténne az ezközbeszerzés és nem alválalkozói rendszer lenne. Az állam nem támogatná a lakás árát, hanem egyszerűen kihagyná a profitot és a spekuláció egy részét az egyenletből.

Nagyon utópisztikus, és az egésznek van egy kis régi panelgyártás feelingje, de én speciel nagyon örülnék, ha egy ilyen téma valamelyik minisztérium asztalán lenne. Ha csak tologatják évekig, már az is jobb lenne, mint ha egyáltalán nem foglalkoznának vele.

Nyilván lenne, aki keresztbe tenne neki, mert lenyomná a lakásárakat, és az építőipari cégek sem tudnának versenyezni vele. De egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehetne érdemben javítani a lakhatási válságon erős állami szerepvállalás nélkül.

Részlet az új főszerkesztő hírleveléből:

"A Tisza-kampány demokratikus és emancipatorikus svungját transzfolmálni tudják-e a hatalmi stuktúrákba? Megjelenik-e valódi, helyi függőségi rendszereket átíró, mikroközösségekig leható demokrácia Magyarországon?

És a feladatunk, az én szerepfelfogásom szerint, nemcsak közvetíteni, hogy mi történik, nemcsak válaszolni ezekre a kérdésekre, hanem válaszainkkal, értelmezéseinkkel, téma- és értékválasztásainkkal alakítani is a válaszokat, transzparensen vállalt értékeink és céljaink mentén. "