Emberek miért nem tisztelik meg az utastársaikat azzal, hogy nem érnek hozzájuk szándékosan?
Nem arra gondolok, hogy véletlen belekönyökölünk egymásba a tömegben, vagy hasonló. Azt is tudom, hogy az utcáta kilépve a személyes tér beszűkül. De a minap történt egy olyan, hogy a vonatról leszálló vonuló tömegben egy nő agresszíven megkopogtatta a vállamat, és közölte, hogy nyitva a táskám. Felkészületlenül ért, és okozott egy mikro szívrohamaot, hogy tudassa velem azt, amivel tisztában vagyok, mert én pakoltam bezárhatatlanul tele azt a táskát. Nem vagyok social fóbiás, de azt gondolom, hogy két teljesen idegen közt ez nem fér bele, ha nem veszélyhezet elhárításáról van szó (pl visszarántani a közeledő jármű elől valakit, vagy leültetni az émelygőt). Ti hogy vagytok ezzel, ha nektek belefér, miért?
Másodlagos dolog, de piszkál ez a csukott táska fétis. Heti rendszerességgel szólnak, de nem tudom becsukni, mert minden vackot beleteszek. Ha valaki el akarja emelni a filléres barkácscuccaimat, lelke rajta, ha meg a kajámat, akkor neki nagyobb szüksége volt rá. Emberek meg azt gondolják, az aranytartalékomat rejtem a lobogó táskafül alá?