Tényleg én látom rosszul a helyzetet?
20as eveim elejen jaro no vagyok ferjem a 30as evek elejen jar. 33 hetes terhes vagyok.
Sajnos volt egy vetelesem, aztan ujra terhes lettem es terhessegi depressziom lett. Emiatt voltak duhkitoreseim es eldurvult koztunk a helyzet a ferjemmel es ezert februar vegen kirakott otthonrol a draga anyjaek hatasara, akik miatt az egesz vita volt koztunk. 80 szazalekban miattuk veszekedtunk es ok alaztak folyton ami miatt egyre melyebbre kerultem. Soha semmi nem volt jo amit csinaltam. Az anyja mindig mindenbe jobb volt nalam. Az apja pedig mindig veleszolt a penzugyeinktkk kezdve mindenbe. Es konkretan ok raktak ki a lakasbol is es teljesen manipulaltak a ferjem… En akkor nagyon osszetortem es ezert szakember segitseget kerve teljesen jol lettem. O ezalatt nem tamogatott, nem is keresett, de telesirta az osszes ismerosunket, hogy o mennyire szeret es mennyire azt akarja hogy jol legyek.
Na hat jol lettem, elkezdtunk ujra beszelni. Voltunk parterapian is de keptelen volt eldonteni hogy mit akar. Hogy bekulni akar e vagy valni. Ha vele voltam minden jo volt, majd egyik pillanatrol a masikra bedepressziozott es ellokott magatol. Majd aztan nala aludtam, osszebujva aludtunk. Majd megint valni akart es ez igy ment 2 honapon keresztul. Mire nekem volt anyukammal egy vitam es sirva kertem, hogy had koltozzek haza es had vigyem oda haza a babat, mert szeretnem ha rendes otthona es csaladja lenne. O kozolte hogy nem, mert fel attol hogy mivan ha ujra vitak lennenek a kapcsolatunkban. Es folyamat ezzel ervelt, hogy mert mi van ha, mi van ha ujra vitak lesznek, mi van ha ujra depresszios leszek stb stb. Kozben en teljesen jol vagyok honapok ota es o az aki teljesen depresszios. Volt olyan hogy magzatpozban sirt a foldon es en nyugtattam, mert o nem akar elvesziteni. Barmikor mikor sirtam mert mar elegem volt hogy szivat, o mindig sokkal jobban kiborult, es vegul mindig en nyugtattam ot. Nekem ez is faj mert engem hagyott egyedul terhesen es velem szorakozik. Nekem kellett elkoltozzek a kozos itthonunkbol, megis mindig o az aldozat. Na hat mikor utoljara talalkoztunk, kozolte hogy neki ujfent idore van szuksege hogy eldontse mit akar, velunk lenni vagy nelkulunk. Azota nem keresett pedig volt terhesgondozasom is, meg se kerdezte mi volt ott. A vedonom mindig biztat hogy adjak neki idot, higyjem el eszhez fog terni es majd ha megszuletik a baba akkor ugyis rajon arra hogy mi vagyunk a csaladja. De en mar nemtudom hogy erre van e esely. Az a baj hogy az o csaladja nagyon nem birja elengedni es emiatt is lettem en depresszios, mert nem birtam, hogy folyamatosan beleszoltak az eletunkben. Mindenrol tudni akartak, mindent iranyitani akartak es nem tartottak tiszteletben a kereseimet. Na azota a ferjemet teljesen ellenem forditottak es ok tomik a fejet, hogy ez a hazassag mar nem negmentheto. Kozben ferjem elvileg minden este sirva alszik el mert hianyzunk neki…
Van ra esely hogy tenyleg a baba majd eszhez teriti es le tudja majd allitani a csaladjat? Es minket mint csaladjat fog valasztani es nem az anyjaekat? Oszinten nagyon tanacstalan vagyok…