u/porondmester

Gimi utolsó évében megfogalmazódott bennem, hogy a helyi egyetem helyett Budapestre szeretnék járni.

Sajnos az ismerőseim közül egyedül én jelentkeztem arra az egyetemre, így teljesen egyedül, ismerősök nélkül kellett volna elköltöznöm, messze a családomtól és barátaimtól, de mindig is vonzott a főváros.

A sógornőmmel osztottam meg a kétségeimet, azt kérdeztem, hogy mi lesz, ha egyedül leszek?
Erre azt válaszolta: “Most is egyedül érzed magad, nem?”

Ez a mondat akkorát ütött (altered my brain chemistry), hogy végül megléptem a jelentkezést, majd a költözést, ami életem legjobb döntésének bizonyult.

Nektek mit mondtak, ami ennyire betalált?