Mit gondoltok az ajándékozásról?
A most tartottuk a barátnőm 30. szülinapját. Teljes erőbedobással készültem a dekorációval, tortát rendeltem, ajándék is a szíve vágya volt, stb..
Viszont nemrég volt a tesóm és a mamám szülinapja is. Tesóm, aki ugyanúgy 30 lett, kapott egy nagyobb értékű ajándékot, a mamám pedig vendégségben volt aznap náluk. Ennyi. Ezek viszont olyanok, amit a hétköznapokban is megadnék nekik.
Szvl azon filóztam, hogy nem gáz, hogy a barátnőmnek energiát nem sajnálva készültem, a családtagjaimat pedig nem ünnepeltem eléggé?
Aztán eszembe jutott, hogy azért lehet így, mert fordítva is így van. A barátnőim mindig kitesznek magukért. A családi események pedig általában sírással végződnek részemről, mert azt érzem, hogy rajtam kívül senkit sem érdekel. Mindig kiteszem a lelkem, mindenkinek próbálok a kedvében járni, mind az ételeket, mind az ajándékokat tekintve, közben ők meg mindig variálninak, problémájuk van, stb.
Ne értsetek félre, összetartóbb a családom, mint ahogy ebből az írásból látszik, de nagyjából az van, ha én nem kezdeményeznék, akkor valószínűleg nem lenne semmi..
Akkor most mégis miért van bűntudatom azért, hogy az utóbbi időben kicsit belefáradtam ebbe és annyit van erőm adni, amennyit kapok?