r/KapcsolatiMegoldasok

49 éves nő vagyok, házas, 6 éves gyerekkel. A férjem 4 éve ki akart lépni a házasságunkból, végül nem tette, viszont én elvesztettem benne a bizalmamat. A kapcsolatunk nem jött rendbe, együtt élünk, de részemről érzelmek nélkül felé. Ő (most) azt állítja, hogy szeret és szeretné rendbe hozni, a gyerekét nem akarja elveszíteni.

A munkahelyemen megismerkedtem valakivel, kb fél éve érzem, hogy szeretne többet. 3 hete átléptünk egy határt, "randizgatunk", ismerkedünk. Ő már elvált, a 15 éves gyerekét ő neveli, rendbe rakta magát és az életét.

Teljes a káosz bennem, nem tudom, hogyan lépjek előre. Szeretnék elválni, de a gyerekünk miatt nem tudom, hogyan oldjuk meg (az apja váltott gondoskodást szeretne, én nem tudom, az mennyire jó egy gyereknek). Közben pánikolok, hogy túl gyors az egész, de jelenleg, ha definiálnom kellene, megcsalom a férjem, és ezt nem akarom így folytatni.

Tanácsot kérek, hogyan bogozzam ki a szálakat és álljak egyenesbe, úgy, hogy közben a gyerekemnek a lehető legkisebb sérülést okozom.

Fuh, igazából nem tudom, hogy ez elér-e bárkihez, most csinálok ilyet először, de annyi mindent olvastam már itt, hogy kíváncsi vagyok az internet ezen bugyrának vadidegen meglátásaira a párkapcsolatomat illetően, és igen tudom, hogyha már itt tartok az régen rossz.

tl;dr: én 27N, a barátom 31F, 4 éve vagyunk együtt, együtt is élünk, nagy szerelem volt köztünk az első perctől kezdve.

POV: érzelmi megcsalás, bizalomtörés.

Kb. féléve történt egy olyan eset, hogy a szülinapomat szerveztem, 3 héttel előre, hogy naptárkompatibilis legyen mindenkinek. A barátom kitalálta, hogy neki pont azon a hétvégén kell elutaznia (egy hónapok óta tudott külföldi utazásról van szó, amire nem vette meg időben a repjegyet és pont akkor jutott eszébe, amikorra a szülinapomat is raktam). Ezen én kiakadtam, hangot adva annak, hogy most már miért nem mindegy mikor utazik, egy nappal a szülinapom után, vagy kettővel, de miért pont akkor?

Konfrontalodtam, hogy úgy érzem nem vagyok elég fontos számára, és elzárkóztam attól az opciótól, hogy én szervezzem át a születésnapomat.

Eltelt egy pár nap, és előállt egy ötlettel, hogy mindenféle átszállással megoldható az, hogy a buli utáni nap induljon.

Szuper, örültem, hogy mégis effortot rak ebbe és nagyon bűntudatom is volt, mert hozzátette, hogy "rosszul esett neki, hogy nem segítettem a keresésben". Fair

Majd másnap valahogy a kezembe került a telefonja, amin meg akartam nézni valamit (nem rejtegetjük egymás elől a dolgainkat, látjuk egymás belépőkódját stb.), szóval alapvetően nem szándékosan nézelődtem, de ahogy kerestem a dolgokat, vmi elemi erő arra tolt, így belementem az előzményekbe is, ahol azt láttam, hogy valóban szervezte az átszállásos repjegyet (közben az átszállás helyszínén el kell töltenie egy estét a következő gépig), így a helyi escort és éjszakai pillangókat is nézegette, de nem az, amikor "jaj véletlenül rakattintottam egy random hirdetésre", hanem így hosszú oldalakon keresztül, különböző szexfantáziákat implementálva a keresésbe...

Nyilván beleolvadtam a kanapéba miután ezt végigrágtam, megnémultam és összetörtem és azon kaptam magamat, hogy már veszem is s cipőmet és el akarok tűnni otthonról.

Két napig nem voltam otthon, neki nem szóltam még, hogy miért, hanem csak, hogy ott alszok x-nél meg az y-nál (barátaink, akikkel amúgy is tervben volt h találkozunk, így nem okozott különösebb furcsaságot, h nem mentem haza) ez idő alatt átgondoltam, megosztottam velük, hogy mivan, mi történt, kiakadtak ezen ők is.

Majd hazamentem és látta, hogy baj van, meg is kérdezte hogy mi a gond?

És kifakadtam, és elmondtam hogy amit találtam a telefonban, az szerintem nem fér bele a kapcsolatunkba, és hogyha így akar büntetni, hogy a szülinapom után elmegy megcsalni, akkor inkább hagyjuk az egészet a picsába.

Azt mondta: nem akart megcsalni, csak dühös volt rám és így vezette le a feszültséget.

Én meg: ???

Szóval ezután elmentünk egyszer párterapiara, ahol továbbra sem értette meg, hogy pontosan mi a probléma ezzel a viselkedéssel, de próbálta helyrehozni a dolgokat mindenféle ajándékkal meg ilyesmi.

Utána egy hónapra elutazott...

Nos, az az egy hónap nekem a pokol volt, ő meg küldte az élménybeszámolóit és próbált kapcsolódni.

Nem szakítottunk mióta hazajött, de nagyon megromlott köztünk a bizalom és az intim odafordulás a másikhoz, javasoltam hogy nekem sokat jelentene, ha elmennénk újra párterapiara, amire annyit reagált, hogy persze szervezzem meg és menjünk.

De úgy érzem, hogy jó lenne, ha nem érezném, hogy egyedül vagyok ebben a szituációban, hogy: majd, ha én előkészítem a terepet, akkor megérkezik ő is a kapcsolat érzelmi munka részébe.

Szóval meg vagyok lőve azóta is, alapból sem bízom meg az emberekben könnyen, sosem volt így, de ezután úgy érzem, hogy ebből nem igazán van számomra visszaút, és mégis benne maradtam.

Pls ne szedjetek nagyon szét, így is idiótának érzem magamat.

25 éves nő vagyok, 7 éve párkapcsolatban. A párom 30 éves férfi. Ő a második férfi az életemben, a mindenem és számomra a tökéletes pár, akivel gyereket vállalnék stb. Jegyesek vagyunk jelenleg, közösen vettünk házat, jelenleg felújítunk.

Tudom, ahogy most leírom ezeket nincs kérdés, de muszáj visszacsatolást szereznem valahonnan.

Az első szerelmemmel majdnem 3 évig voltunk együtt. 15-18éves koromig. Igen, a kettőjük közt alig telt el idő, a jelenlegi párom ilyen rebound volt.

Viszont, amióta szakítottunk az első párommal, tehát 2019 óta, HETENTE álmodok vele. NEM viccelek, hetente és már az őrületbe kerget. Hogyan szabaduljak tőle?

Nehezen váltunk el, amolyan jó ember rossz időben szitu, meg is egyeztünk hogy bármikor egymásra találunk, újrakezdjük. Idén beszéltünk egy haláleset kapcsán, és azóta sokszor gondolok rá.

Ha őszintén belegondolok, nincs közös jövőnk, és bármennyire a fejemben jár, nincs hatással a jelenlegi párkapcsolatomra. Rám igen, és nem tudok szabadulni tőle. Mit tegyek?