Tönkremegy a barátságunk, hogy tudnám megmenteni?
A volt (lány, én is lány vagyok) lakótársam, akit a mai napig nagyon szeretek már egy hónapja nem ír vissza. Legyen a neve B. Beszélgetés közepén teljesen eltűnt. Azóta mással is kerestem, egyszer sem kértem tőle semmilyen szívességet, nem voltam bántó sem, vagy fárasztó. Ez azért is volt érdekes nekem, mivel nyáron meglepetés szülinapot rendeztek nekem és egy másik volt lakótársamnak, viszont gyanús hogy a másik laktárs miatt volt megünnepelve az én szülinapomon is. Együtt voltunk fesztiválokon is. Ősszel az új lakótársának, (aki az én lakótársam is volt, legyen a neve Á.) szülinapjára is meghívott, amit ő szervezett, azonnal felajánlottam hogy segítek bármiben, sajnos nem lett megtartva a szülinap. Szóval az első másfél hét alatt nem volt nekem se probléma, hogy nem írt vissza. Viszont beszéltem barátokkal, akiknek rendszeresen visszaírt. Olyanoknak is, akik tudom hogy távolabb állnak tőle, mint én. Egy hónap ignorálás után már azért fáj a dolog. A volt lakótársakkal elkezdtünk szervezni egy összejövetelt, először nálam találkozna mindenki. Ezzel is kerestem már, viszont ugye nem válaszol, pedig meglepetést szerettem volna csinálni neki is. Közben Á. felhívott, hogy szeretne velem és B-vel tanulni, amúgy is rég nem találkoztunk. Megbeszéltük az alkalmat, és hallottam a telefonban, ahogy B. köhög a háttérben. Azonnal szóltam erről, hogy hallom B-t, viszont Á. bevédte, és azt mondta hogy ő volt. Éreztettem vele, hogy tudom hogy hazudik, de nem mondtam ki konkrétan, egyszerűen témát váltottam. (évekig lakótársak voltunk B-vel és Á-val, felismerem, hogy köhög. A lokátoron láttam, hogy ugyanott vannak. Ráadásul nehéz lenne úgy beszélni megállás nélkül hogy ugyanabban a pillanatban köhögsz is...) Megkérdeztem Á-t a telefonban, tud-e valamit B-ről, hogy jön-e hozzánk ő is a megbeszélt időpontban, amikor a lakótársakkal találkozunk. Azt mondta, hogy nem tudja, amikor már volt róla szó, és tisztán hallhatóan B ott ült mellette.
Nem tudom, hogy egyáltalán szeretnék-e többet beszélni velük ezek után. Bánt, hogy nem tudom elérni B-t és így meg sem tudjuk beszélni, mi a probléma. Tudtommal egyszer sem ártottam neki, így csak a személyemmel lehet baja. Egyébként ritkán beszéltünk amúgy is messengeren amióta elköltözött, de akkor is tartani szeretném vele a kapcsolatot. És az is bánt, hogy Á. ahelyett, hogy segítene megoldani ezt a helyzetet, inkább hazudott nekem. Ráadásul nem először.
Szerintetek érdemes egyáltalán küzdenem ezért a barátságért? Nekem nagyon sokat jelentett ez az egész, és akárhányszor magamba nézek, nem értem, mit rontottam el. Kicsit olyan, mintha egy családtagot veszítettem volna el.
Mit gondoltok?