u/Dependent_Media2597

Sokszor ez a legelérhetőbb, várakozáskor, utazáskor, stb. De olyankor nagyon zavar mikor otthon szeretném folytatni, hogy papír helyett a mobilt kell bámuljam.

Elveszett lenne manapság a beszélgetés művészete? Egyre ritkábban, egyre nehezebben találkozom olyannal akinek a beszélgetés nem csak egy felszínes időkitöltés lenne.

Vannak helyek ahol érthetően ennyi a funkciója, de úgy érzem a komolyabb beszélgetésekre már nem vevők az emberek. Nehéz megtalálni hogy kinek és mikor lehet bizonyos témákat felhozni, anélkül hogy oda nem illőnek tűnjön.

Találkoztam már olyannal mikor valaki a semmiből bedobta a traumáit és az addigi laza hangulatot agyon is csapta vele, nem passzolt a közeghez a téma, szóval érthető is egyben, de mégis, ha valaki beszélne másról is az időjáráson meg azon kívül hogy milyen kerti asztalt meg járólapot választott, hol tehetné meg?

Baráti társaságban is azt tapasztalom hogy kb mindenki (néha én is) arra megy hogy hova szúrhat be egy poént, hogy szórakoztató legyen, ne legyen unalmas, de ennyiben kifújt a dolog, aztán egy idő után ezt megunja mindenki és kifújt a program.

Annyi lehetőség lenne ezekben a beszélgetésekben, mégis mintha senki sem merné ebbe az irányba terelni a szót. Mondjuk úgy, az is ehhez a művészethez tartozik hogy arra tudd terelni a témát amerre szeretnéd, anélkül hogy elhaljon a beszélgetés.

Hogy lehet az ember biztos magában egy olyan környezetben, jó példa erre a munkahely, ahol mindenki elolsősorban a saját malmára hajtja a vizet, akár azon az áron is hogy másokat lehúz, azzal emeli feljebb magát hogy a másikat leszólja, akár a háta mögött. Ha valami megoldandó ügy merül fel, első az hogy a maguk felelősségét nullára redukálják, anélkül hogy biztosak lennének benne hogy nekik nem volt részük benne. A hiba feltárása nem lényeg, az a lényeg hogy véletlen se érhesse szó a ház elejét, úgyhogy annyit akar csak bizonyítani hogy nem ő hibázott, hanem te, bármi legyen is a hiba.

Hogy lehet egy ilyen környezetben normálisan működni?

Sziasztok,

Google playen sok ingyenes ekönyvet lehet látni. Ti olvastatok már ezek közül? Ha igen, mit és milyen volt? Gondoltam akár szúrópróba szerűen olvasnék ezekből kíváncsiságból, de amúgy is annyi olvasnivalóm van, nem találok erre időt.

Akár konkrét könyvről is érdekelne vélemény, de csak úgy általánosságban is érdekelne milyen színvonalúak.

Találkoztatok már olyannal akinek nagyon sokáig szerencséje volt az élet legtöbb területén, ezen a szerencsén evickélt el az életben egy pontig, aztán ott váratlanul megtorpant? Hogy kezeli ezt az ember?

Sziasztok! Mit gondoltok, nem érzitek kicsit szűknek az átlag ember lehetőségeit? A 9 to 5 életmódot? A legtöbb embernek ez jut és rettentő hogy mennyire bekorlátozza hogy mit kezdhetsz egy napoddal. A szabikkal szűkösen gazdálkodhatsz. Meló után is figyelembe kell venni hogy másnap szintén ott kezdesz, szóval eszerint tervezz. Lehet vállalkozni, de akkor csak többet dolgozol míg be nem fut, ha egyáltalán.

Furcsa belegondolni hogy hányféleképpen élhetné az ember az életét, de helyette minden nap bezötyög a melóba és eltölti ugyan úgy a sokezredik napját is.

Ti hogy viszonyultok a reddithez? Mennyire van jó/rossz hatással a napotokra? Sokáig úgy voltam vele hogy se facebook, insta, tiktok, semmit nem használok, csak a redditet és azt is mérsékelten, szóval semmi gond. Viszont észrevettem hogy bár megvannak az előnyei, ebben is órák vesznek el egy nap ha nem vigyáz az ember.

Ti mennyi időre vesztek el egy nap a redditen és milyen okból? Gondoltam rá hogy sokszor a szocializálódás pótlása is lehet az ok. Gyorsabb, ki se kell mozdulni, mégis úgy érzed, emberekkel beszéltél valami olyanról ami érdekel, hiába személytelen az egész, hiába nem építesz valós kapcsolatokat az esetek döntő részében. Végső soron emiatt inkább árt mint használ, ha emiatt használja az ember.

Elég elkeserítő azt látni, mikor a neten nem is olyan kevesen azt hangoztatják büszkén, hogy ők nem olvasnak. Természetesen nem fokmérője az olvasás az intelligenciának, de az hogy valaki még büszke is rá hogy baromságnak tartja az olvasást, már enged következtetéseket levonni.

Sokkal több ilyenbe belefutni mint gondolná az ember és talán vonhatunk eközött és az élet egyéb területei között nem épp kedvező párhuzamokat.

Általában olyan posztok alatt, ahol paranormális jelenségekről kérdeznek, előkerül a téma, hogy valakinek a gyereke egy állítólagos előző életéről beszélt pici korában, vagy legalábbis olyasmiket mondott amire ezt rá lehet fogni. Itt valaki tapasztalt ilyet?