u/Eletutalo

26 éves vagyok, 2 hónapja vesztettem el édesapámat. Alapból is gyászolok, de most nagyszüleimet is elkezdtem gyászolni előre. Főleg nagypapámat, aki nagyon beteg, decemberben szívműtéten esett át, előtte emeletet zuhant és amiatt volt mozgáskorlátozott, most meg már örökké az lesz a szívműtét miatt, már nem tud például kiegyenesedni. Nagyon közel a vég neki.

Nagyszüleim falun laknak, van egy masszív nagy birtokuk amin földet művelnek, könnyebb lenne felsorolni azt amit nem termesztenek rajta, mint amit igen. Mivel elég nagy a terület, ennek a művelése nagyszüleim egész életét igénybe veszik. Kora tavasztól késő őszig minden nap hajnaltól estig munkálkodnak rajta. Minden vasárnap megy édesanyám és húgom is segíteni, ami természetesen egy egész napos program. Este hazaérve hulla fáradtak, büdösek, nyűgösek, stb.

Amikor már jönnek az első érett zöldségek és gyümölcsök az évben, akkor egészen késő őszig sok kosármennyiségben hozzák haza anyáék ezeket. Viszont olyan mennyiségben, hogy sokszor 80+% ránkrohad mert nem tudunk annyit enni. Úgy kell mindig kihordani a panel kukájába ezeket a rohadt gyümölcsöket és zöldségeket nagy mennyiségben. Ezeknek az eladása mint őstermelő pedig ki van zárva, ők nem szeretnék ezeket eladni és pont.

Na de amiért bűntudatom van, az az, hogy én egész életemben le se f*stam ebből a szempontból a családot, pedig nekik nagyon fontos a birtok. Maximum összesen 2 vagy 3 alkalommal voltam kint segíteni nekik talán, az is legutoljára már 14 éve volt, talán 12 évesen. Eddig is nagy volt a bűntudatom ezzel kapcsolatban. Eddig is megkaptam a gyűlölködést ezzel kapcsolatban a családból folyamatosan és eddig is kaptam a sok-sok könyörgést, hogy menjek segíteni mert nem bírják, és hogy kell a plusz férfi erő a birtokra, de eddig mindig lusta voltam és hidegen elutasítottam a segítségnyújtást, akármennyire is rosszul érintett meg és rosszul éreztem magam miatta. Szeretem a családomat, szeretem a nagyszüleimet, de a birtokot egyszerűen púp a hátamon- és nyűgnek éreztem.

Viszont most már tényleg nagyon gáz a helyzet. Nagypapa kvázi haldoklik, de pihenés helyett nyomja az ipart a birtokon, belegebedésig. Ezzel jön természetesen a család, hogy nagypapa borzasztó állapotban van, meg fog halni hamarosan, én meg otthon lopom a vasárnapot, ahelyett hogy segítenék amíg lehet és hogy majd úgy is lesz nagyszüleim halála után 40-50-60 évem amíg majd nem kell semmit sem csinálni a földeken, úgyhogy lehetnék szíves legalább ezt a kis időt most már segítségre fordítani és kimutatni hogy szeretem őket...

Ma is reggel már elmentek anyáék én meg megint bealudtam és szokásomhoz híven nem mentem. Most már ez a 3. vagy 4. vasárnap, hogy brutálisan fáj a bűntudat ezzel kapcsolatban, bőgök miatta és már most hiányoznak a nagyszülők Viszont tudom magamról, hogy egy brutál lusta ember vagyok és inkább ülök a szögben és nyavalygok hogy fáj, minthogy felálljak belőle mert a felállás túl sok erőfeszítést igényel nekem. Például dolgozni sem dolgozok (erről például van egy 4000+ válaszos kérdésem gyk-n, hogy elviselhetetlen rabszolgaságnak tartom a munkát és inkább lennék halott mint foglalkoztatott ember). De itt Redditen is ha visszanézitek, pár helyen már leírtam ezt.

Ha ti a helyemben lennétek, mit csinálnátok ezzel a nagyszülős résszel az életemben?