u/Ok_Afternoon_6733

Tényleg ez a valóság?

Youtubeon láttam egy anyukának egy sztorizós videóját. Elég értelmesnek gondolom, követem. Nem károsak a tartalmai. Kistesó témában mondta,hogy akárhány két gyerekes családot látott étterembe vagy bárhol nem volt vonzó a látvány. 6 hetes vagyok, azthiszem nem voltam eléggé felkészülve a második babára és azon gondolkozom vajon teljesen tönkretesszük a három fős családunk eletét most?

Innentől már semmi nem lesz sem könnyű, sem idilli sem boldog? Ennyire nehéz lesz elmenni bárhová, nyaralni vagy étterembe? Az elsoszulottem annyira könnyű eset idegen környezetben és a mentális állapotomnak szüksége van erre,hogy csavaroghatok vele két éves létére össze vissza.

Nagyon nem tudom most mi történik bennem.

Sziasztok!

Kicsit szégyenlem is magam emiatt de az első gyerekem után nekem nem volt kapacitásom edzeni meg egészségesen étkezni. Tudom,hogy nagyrészt kifogás de egész nap egyedül voltam a gyerekkel a férjemnek pedig fizikai munkája volt elég kemény hajtás volt náluk az utóbbi időkben.

Most érkeztem el addig,hogy szeretnék jobban odafigyelni újra magamra de most ezzel együtt babaprojekt is kezdődött nálunk. 21 hónapos az első gyermekem. Nem tudom hogy legyen a kettő együtt. Már rég bele kellett volna fogjak mert csak rá fog rakódni az újabb terhesség alatti felesleg.

A hasamon van csak probléma, a többi nem lényeges de nagy lett a hasam és nagyon zavar.

Mit csináltok amivel egészségesen tudtok étkezni kevesebb mozgás mellett is?

Sziasztok!

Tanácsot szeretnék kérni azoktól, akik esetleg hasonlón mentek keresztül, vagy találtak olyan terápiás módszert, ami tényleg segített.

30 éves nő vagyok. A szülés után kezdtem el érzelmileg egyre mélyebbre csúszni, és most már úgy érzem, hogy lassan tönkremegy a házasságom is. Fél éve járok pszichológushoz. Vannak jobb időszakok, de aztán újra és újra visszacsúszom ugyanabba a negatív spirálba.

Állandóan azt érzem, hogy válni akarok, közben meg szeretem a férjemet, és nem is tudom elképzelni az életem nélküle. Bármit tesz, valahogy semmi nem elég jó nekem, rengeteget veszekszem vele, és utána bűntudatom van. Voltunk nagyon mélyen és egyszer azt mondta ő is néha közel van ahhoz,hogy öngyilkos legyen annyira kicsinálom. Fél hazajönni mert tudja ,hogy úgyis megint csak veszekedni fogok vele és hasonlók. Ezután kicsit jobb lett a helyzet de most megint látom kívülről magam,hogy borzalmasan viselkedem.

Van egy 2 éves kisfiam, akit mindennél jobban szeretek, és próbálok jó anya lenni, de sokszor teljesen kimerülök a gyereknevelésben. Közben szeretnék még egy gyermeket is, ezért még jobban összezavar, hogy ennyire szélsőséges érzéseim vannak. A gyerekemnek próbálok mindent megadni amit én nem kaphattam meg. Egy rohadék mostohaapám volt apám halála után aki a fél életem tönkretette. Ezek után nagyon félek egy esetleges válástól.

A családi hátterem nem egyszerű. Apukám és a nagypapám is öngyilkos lett, a többi rokonom mind alkoholista volt vagy most is az, anyukámon kívül gyakorlatilag nincs családom, csak a férjem. Anyukám 25 éve él egy alkoholista mellett aki gyűlölt mindig minket de nem volt képes elhagyni,miattunk sem. Mostanában egyre gyakrabban érzem azt, hogy talán én sem vagyok különb a sok lelki problémával küzdő felmenőmnél, és ettől nagyon megijedek.

Nem szeretném feladni a terápiát, de úgy érzem, hogy önmagában a heti beszélgetések már nem elegendőek. Arra lennék kíváncsi, hogy nektek milyen módszer segített igazán. Mit próbáljak ki? Hogyan tovább?

Nagyon szeretném végre nem csak túlélni a napokat, hanem újra nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezni magam.

Köszönöm, ha megosztjátok a tapasztalataitokat.

Sziasztok!

Ti jártok egyedül a gyerekkel/gyerekekkel kirándulni,túrázni?

Hogy kell ezt elkezdeni?

20 hónapos a gyermekem. Mi nagyon ingerszegény környékén élünk, egy határ közeli pici faluban. A férjem rengeteget dolgozik és kicsit elegem lett várni rá. Szeretném felfedezni a környéket. Vannak erdők,túrák, körülöttünk tényleg minden a természetról szól. Igaz kicsit messzebb kell menni pl 40-60 km de a gyerek jól bírja az autóutakat. Minden hétvégén,sőt hétköznap is mehetnék vele de nagyon bátortalan vagyok. Most is néztem egy remek helyet kb 40-50 percre és nyílt ott egy remek pizzázó, a gyerek egy hatalmasat sétálhatna van tó stb de egyből arra jutottam mit fognak gondolni,hogy egyedül beülök egy gyerekkel.

A faluban nincs vele egykorú gyermek akivel játszhat, nincsenek más hasonló elvű anyukák. Nem találom annyira a helyem. Kevés a gyerekes család, sok a szlovák állampolgár. Nincsenek barátaim, akik voltak ők nem anyukák és már senki nem néz felém.

Arra gondoltam felfedezem a kisfiammal a környéket. Velem gyerekként anyukám sehova nem ment.

Gyakorlati tanácsokat lenne szükségem,mégis hogyan induljunk el. Én egyébként sem bírok itthon ülni de eddig csak közeli játszótérre, egy két közeli településre és anyukamhoz jártunk.

Köszi az ötleteket. 🥰

Sziasztok!

Kicsit cikinek érzem magam 30 évesen ilyen posztot írni de rám nagyon nincsenek jó hatással a filmek, sorozatok. Most nézem egyet a netflixen. Nagyon tetszik alig bírom letenni de ez is ugyanazt hozza ki belőlem,mint minden romantikus sorozat vagy film.

isOtt vannak benne a szép férfiak, mindenki annyira helyes és halál szerelmesek a nőkbe, szeretkeznek élvezik egymás,izgalmakat élnek át. Őszinte vagyok én a férjem iránt soha nem éreztem ezt. Szomorú vagyok mert úgy érzem soha nem lehet ilyen szerelemben részem. A gyerekemnek család kell ,nem mehetek kalandozni. Van egy apja aki szeret minket de bennem nincsenek erős érzelmek, vagy erős vonzódás soha nem volt senki iránt nem voltam halál szerelmes, a férjemet szeretem de soha nem lángoló szerelemmel szerettem. Nem lennék képes nélküle élni,nagyon tisztelem és jó apa jó férj de azért mikor ilyenekre nézek annyira hiányzik ez,hogy soha nem éltem át hasonlót sem.

Most már a férjem is közeledik a 40 felé, abszolút elhanyagolja magát mármint vékony lett de pocakos ami nagyon zavar de nincs szívem szólni mert tudja magától is de nem érdekli. 2 munkahelyen dolgozik, megértem de hát már nem az a helyes fiatal srác.

Ezek az érzések mennyire károsak? Általában ezért nem nézek semmilyen filmet vagy sorozatot mert képes vagyok valóságosnak hinni.

Sziasztok.

Május 30-án esküvő előtt rendeltem egy emberi csatos pothajat, 46.400 forint volt. Telefonon kerestek,hogy mégsincs készleten a választott szín és majd visszautalják 1-5 napon belül. Azóta semmire nem reagálnak. Írtam Facen,e-malben,üzenetben telefonszámra,instagrammra. Hova forduljak? Békéltető testület?

Sziasztok!

20 hónapos lesz az első gyermekem, még szopizik és rengeteget. Nem tudom még meddig de nekem nem baj. Viszont babát szeretnénk és sok olyat olvastam,hogy emiatt vetélés volt és nem szabad és hasonlók.

A kisfiamnak ez nagyon fontos, nem tudom ha napokra eltünnék kórházba vagy bármi mennyire viselné meg de emiatt van is egy gát bennem,hogy ez fontos és féltem. Egy közeli ismerősöm vételt nemrég, két hetesen kórházba került. Korai terhesség volt de elég durván végződött. Kicsit megijedtem.

Első terhességemnél IR,PCOS és pajzsmirigy alulműködés mellett lettem várandós, Letrozollal segítettek. Most azt ajánlotta az orvos,hogy egy évig természetesen probaljuk. A ciklusom teljesen rendbe jött , kb 5 hónapja menstruálok de időben megjön, nem késik nem fáj. Első terhesség előtt 50-60 napos ciklusom volt, felállni sem tudtam annyira fájt.

Szóval nem tudom, van itt valaki akinek hasonló problémái voltak? Kicsit jó lenne megnyugodni,hogy nem menne el emiatt baba és,hogy működhet együtt a terhesség és a szoptatás.

Sziasztok!

​

Elkezdtünk második babával próbálkozni. Először mióta a kisfiam él. Én nagyon stresszes vagyok, nem tudom magam elengedni mert még erre nem vagyok kész úgy érzem, de a férjem szeretne második gyermeket.

​

Én is szeretnék egyik percben,aztán másikban rettegek. Annyira jó minden így hárman most. Viszont első évben depressziós voltam de most járok terápiára. Ez normális? 20 hónapos a kisfiam. Félek mindentől. Mennyire lenne nehéz az élet kettővel, szeretném-e, a kisfiam szeretné-e? Most még egyáltalán nem érdeklik a gyerekek, nem foglalkozik velük. Olyan kicsi még számomra ez annyira anyás.

​

A kisfiam ovuláció indukciós terápiával sikerült viszont most nem ajánlották csak a normál természetes próbálkozást. Egy ismerősöm a napokban vételt el,kórházba került két hetes terhesen otthon maradt a szintén 17 hónapos kislánya , ez is félelmet keltett bennem. Soha nem aludtam külön még a gyermekemtől.

​

​

Nem tudom mennyire normális ez a fajta idegeskedés ezen, elengedni nem tudom ezt,hogy ne stresszeljek rajta. Ti éltetek át hasonlót?

​

​