u/Old_Network_5252

Tudom nagyon tini kérdésnek hat pedig bőven nem
vagyok már az, de vannak esetek ahol nem tudok feltétlen objektív lenni és mivel nem tudom hova tenni csak ki kell írnom magamból😅🙈

Szóval van egy kollégám, akivel nincs egyébként közös munkánk vagy projekt csak egy helyen dolgozunk, de tök mást. Alapból egy nagyon közvetlen, vicces, jó kedvű pasas, nagyon laza, tök sok édekes dolgot csinál.

Eleinte csak összefutottunk a konyhában, mosolygott köszöntünk és ennyi. Aztán úgy alakult hogy valakihez segítséget kellett kérnem egy kollégától aki pont őt ajánlotta erre, épp akkor sétált be, és ennek a problémámnak a kapcsán kezdtünk el többet beszélgetni majd egyre többet.

Mostanra már elég sokszor beszélgetünk kettesben a konyhában ha összefutunk, volt olyan a munkám során amiben nagyon készségesen segített. Ez még semmi, de az utóbbi pár hónapban már egyre többször megérint. Pár hónapja volt egy céges rendzevény ahol ettem vagy ittam valamit amin tejszínhab volt és véletlen olyat lett az orrom 😅erre mosolygott, odahajolt és letörölte, sétáltunk le valahol ahol csúszott mert tél volt erre kézenfogott hogy kapaszkodjak bele. Legutóbbi rendezvényen is tök sokat volt a közelemben, meg-megérintette a karom csak úgy miközben vigyorgott. Ma reggel kávéztunk kint a teraszon páran, erre valami témánál megint megsimogatta a karom és nevetett (nem kinevetett).

Tudom, tudom hogy tini szintű kérdés de nagyon rég nem volt velem ilyen hogy így spontán nem tudom valakinek a viselkedését hova tenni. Bevallom kicsit élvezem, de nem tudom eldönteni hogy szimpla jófejség és közvetlenség vagy sem.

Életemben nem írtam még ki ilyet, mert általában érzem hogy kivel szeretném folytatni és kivel nem, de most nagyon nem tudom.

Rólam annyit, hogy elég kritikus vagyok ami azt jelenti, hogy megvan kb. mire vágyom egy kapcsolatban és milyen társat szeretnék. Ennek vannak persze pozitív és negatív oldalai is. A volt kapcsolatom is olyan volt, hogy az első randi szo-szo, de aztán a második nagyon jól sikerült és majdnem nem adtam neki esélyt, de utólag belegondolva igazából tetszett nekem az exem. Szóval ha online randizásról van szó kicsit löködnem kell magam, hogy nyitottabb legyek más típusokra is mint ami a fejemben él. Nem kifejezetten külső, inkább a vibe a hangulat az emberrel, az össz élmény. Az offline ismerkedésben viszont sokkal nyitottabb vagyok. Ez csak kontextusnak.

Tegnap voltam egy randin amit nem tudok hova tenni. Tanult, értelmes, udvarias, normálisnak tűnő fiatal férfi aki egyértelműen komoly kapcsolatot keres. Eddig ezzel semmi baj. Külsőre elsőre nem kifejezettem az esetem, nem tudom hogy tetszik-e nekem úgy de ha megismerem vagy többször látom még megtetszhet amúgy objektíve meg elég jóképű.

Viszont -és itt jön a lényeg - a randi alatt RENGETEG kérdést tett fel, és ezt úgy kell érteni hogy a randi nagyobb része nem egy “sima vagy normál” beszélgetés volt, hanem konkrétan kérdésekkel bombázott egymás után. Értem én hogy meg akar ismerni, hisz azért vagyunk ott, de két dolgot éreztem:

1. mintha egy rendőrségi kihalgatáson lennék ahol róla alig esik szó (én is kérdeztem de nem sok esélyem volt, mert MINDIG jött egy újabb és újabb kérdés)
2. vagy mintha interjúznék a feleség szerepére.

Példák:
-nyilván szóbakerültek hobbik, az ő egyik hobbija a vitorlázás, mesélte hogy itt és itt volt meg ez hogyan zajlik. Aztán elkezdte mondani hogy az ősszel menne x helyre, de nem egyedül és miket szokott csinálni a túra során, ez tetszene-e nekem. Nekem ez kicsit fura volt ahogy előadta, mintha konkrétan már arra interjúztatna hogy beleillek-e abba a szerepbe. Ugyanez a nyaralással, NAGYON részletesen hogy mit szeretek és hogy ide meg oda elmennék-e, utalgatott hogy ő hova menne és hogy abba benne lennék-e.
-említettem hogy van egy (egyébként szuper rendes és normális) lakótársam. Erre elkezdte kérdezgetni hogy neki van-e pasija, mennyit van ott ha van, van-e mindenkinek külön tere, mennyit vagyunk együtt, hány négyzetméteres a lakás (??) stb stb.
Egyébként teljesen normálisak a körülményeink, számomra alap hogy mindenkinek saját tere is van meg magánszférája stb.
-szóbakerült hogy van egy 5 évvel idősebb bátyám és akkor elkezdte levezetni hogy kb. akkor annyi idős mint ő és erre olyan fura fejet vágott (mintha ez baj lenne). Amúgy az exem idősebb volt a bátyámnál is és nem volt ebből probléma.
-milyen gyakran látogatom a családom (nemsokára megyek), meddig leszek ott, mettől meddig pontosan, hogyan, mit csinálok stb.

Szóval nem csak sima érdeklődés volt hanem faggatás.
De emellett meg voltak jó pillanatok is, nevetés stb.

Ti találkoznátok még vele? Én ha magamra hallgatok azt mondom hogy nem, mert too much volt de közben meg tudom hogy sokszor túl kritikus vagyok és nem adok még esélyt az embereknek.

Már egy hosszú ideje küzdök vele hogy mindig tele van molyokkal a lakás, de nem tudtam honnan jönnek, mire mennek stb. Na a múltkor megtaláltam, sajnos az egyik konyhaszekrényben azon belül is a két felső polcon lévő élelmiszer egy részébe belemásztak.

Mindent ami ott volt kidobtam, rengetegszer kitakarítottam. Kíváncs voltam visszamennek-e, úgyhogy egyelőre semmit nem raktam vissza csak az alsó polcon vannak fűszerek lezárva, de azok rendben. Tettem csapdát a szekrénybe a felső polcra, illetve a szekrény tetejére is, hát basszus mindkettőben vannak már molyok.

1. Nem tudom mire mennek ha nincs ott semmi. Mire?
2. Nem tudom hogyan jut be a szekrénybe. Hogyan?
3. Mit tudnék csinálni? Mivel tudnám őket onnan kiírtani/eltüntetni végleg?

Sajnos kicsi a konyha szóval a pakolj máshova nem annyira opció, meg a problémát nem oldaná meg sajna.

Kérlek segítsetek, nem akarok még egy egész garnitúra száraz élelmiszert kidobni.

Tudom valszeg hülye kérdés, mert nem lehet egyformán szeretni, meg embere válogatja, meg nem is mindenki szereti sajnos se a gyerekét és/vagy az unokáját.

De tételezzük fel hogy egy egészséges családról van szó ahol szeretet van, mind a gyerekek és mind az unokák is tervezettel voltak/akarták őket.

Ez az a kérdés akit pl.: a saját nagyszüleimnek soha nem tettem fel. Nekem (mivel még fiatal vagyok) se gyerekem se unokám.

Én szerencsés vagyok, mert mind a szüleim szeretnek és a nagyszüleim is, nagyszülők 26 éve amióta élek segítenek, kényeztetnek, mama mindig elmondja hogy mi vagyunk a mindenei stb.

Lehet különbséget tenni?
Anyukám szerint mindig a fiatalabb generációt kell inkább segíteni az előrelépésben pl.

Szóval tényleg sorry a hülye kérdésért de vajon létezik olyab aki előrébb helyezi egyiket vagy másikat és jobban szereti egyiket vagy másikat? A fent vázolt egészséges családban.

A kérdés adott. Nem arra gondolok amikor kifejezetten idős emberekről van szó akikhez sok türelem kell már sokszor. Nem is arról amikor a láthatóan/érezhetően szellemileg nem túl erős betegekről van szó.

Hanem amikor teljesen normális felnőtteket úgy kezelnek mint egy (olykor rossz) gyereket.

Borzasztóan dühít a dolog, az is amikor passzív-agresszívak velem, ez engem is azzá tesz.

Kérdem én, akár nővér/asszisztens, recepciós vagy orvos az ember, aki EMBEREKKEL dolgozik, az minek dolgozik emberekkel ha utálja őket/nem tud velük tiszteletteljesen, normálisan, kedvesen bánni?
(És igen oké mindenkinek lehet szar napja ez tiszta sor, ezt most hagyjuk).

Most kifejezetten az edzőteremre gondolok. Nem szoktam telezsúfolni a napokat, ma pl.: lábaztam az mindig 4 gyak és többnyire 3 szett, ha szarul megy akkor inkább csak 2 a végén. Esetleg ha van kedvem még vádlizok pl kicsit a végén de az gyorsan megvan.

Felsőtest is ugyanez max. 5 gyak. Bemelegíteni is szoktam és az edzések után letolok még egy 40 perc aerobot. Ebből (sem) akarok leadni, mert akarok picit szálkásodni és ahhoz egy pár kg-nak le kéne mennie.

Viszont most nézem hogy ma már 2 órája itt vagyok és még kardiozom.

Főleg azért tart ennyi ideig, mert egy-egy gépre/helyre rengeteget kell várni. Épp ezért amit tudok szabad súllyal végzek (meg amúgy is jobb szeretem) de mindent nem lehet.

Fel lehetne kicsit gyorsítani ezt anélkül hogy kihagyok dolgokat? Vagy fogadjam el?

Már egy ideje gondolkodom, hogy vennék egy hátizsákot ami a reptéri méret előírásoknak megfelel. Van egy de az sajna nagy. Olyat keresnék ezen felül (ugye a méret feleljen meg az előírásoknak) amibe praktikusan lehet pakolni rövidebb utakra, na meg persze másra is használható legyen. Pluszpont ha strapabíró.

Kinek mi vált be?

Sajnos eleve nagyon édesszájú vagyok, de a menstruáció előtti pár napban gyakorlatilag meg tudok bolondulni és eszméletlen mennyiségeket meg tudnék enni édességből, néha másból is😅

Ez egyrészt nem csak hogy nem egészséges, de a diétámban is hátráltat. Nem vagyok kövér, egy kb. 5-6kg plusz van rajtam, de azt nagyon el akarom tünteni, nagyon zavar.

Szóval egyrészt a diétába is belezavar, de nagyon, másrészt amúgy sem oké.

Ilyenkor valahogy nincs önkontrollom, bevallom.

Van-e valakinek valami bevált tippje erre? Rengeteg vizet iszom, nem segít. Iszom napi kb. 2 kávét is az kicsit édességpótló. Sok rostosat meg fehérjét eszem alapból. Valami más kéne de természetes módon.

Tippek?😊

Nem utálom Linát, szóval ez nem egy rosszindulatú poszt, tényleg érdekel. Régebben kedveltem, ma már annyira nem, de néha-néha megnézem mizu vele.

Pár évvel vagyok csak fiatalabb nála és komolyan érdekelne, hogy ennyire jól fizetne az influenszerkedés?😅

Azt tudom, hogy a lakás amiben lakik az a családjáé, az adott volt. Az is oké, hogy a munkája (bár vitatkoznék azzal, hogy az instagram mennyire munka, a youtube más, abban látom a munkát, de azért az ő videói pl nincsenek nagyon extrán vágva, szerkesztve stb.) miatt sok ingyen cuccot kap.

De huszonévesen már a második ingatlant veszi (?) meg stúdiónak. Az is rendben van, hogy biztos az elsőből ami bevétel jött annak egy nagy részét gondolom visszaforgatta a másodikba.

De valahogy nekem még mindig olyan hihetetlennek tűnik, hogy valaki ennyi idősen csak úgy egymás után veszi az ingatlanokat, miközben folyton utazik stb.

Másnak meg egy saját lakás is csak álom, nemhogy egyéb ingatlan.

Félreeértés ne essék, nem irigylem tőle, bármennyire sem szimpi már, okos lánynak tűnik (vagy okosabb mint az átlag influ), ezért sem követem már részben, mert mentálisan nem tesz jót.
De ilyen ingatlanárak mellett miből??

NEM a szüzesség elvesztésére gondolok, hanem arra amikor egy pár vagy két ember akik randiznak, ismerkednek, mikor fekszenek le egymással először.

Van aki szerint van jelentősége, van aki szerint mindegy. Lehet erre is, arra is példát és ellenpéldát olvasni. Valakik szerint a férfiak hamar(abb) elvesztik az érdeklődésüket ha túl hamar van szex. Van aki szerint ez baromság.

Én speciel kalandban vesztettem el, amit bár nem bántam meg, de szerintem másképp/jobban alakultak volna a dolgok ha nem.

Az exemmel vártam kb. egy 1-1,5 hónapot (felnőttek vagyunk mindketten) már kb. együtt voltunk szerintem, szóval kapcsolatban történt, mégis sokszor az volt az érzésem hogy jobb lett volna ha még többet várok. De lehet az sem oldott volna meg mindent. Passz.

Nem is konkrétan az én életem vagy példám a lényeg. Kíváncsi lennék a Ti véleményetekre, tapasztalatotokra. Férfiaknál különösen érdekelne ez az érdeklődés elvesztése dolog. Valid-e vagy sem, gondolom egyéne válogatja ezt is, de érdekel hogy szubjektíve ki mit gondol.