Lehet, hogy velem van a baj, de tényleg ennyire nehéz most munkát találni, vagy csak a hozzáállással van gond?
Sziasztok! Nem bántásból írom, tényleg őszinte kíváncsiságból, mert napi szinten olvasom itt a posztokat a sikertelen interjúkról meg a megalázó fizetésekről. Én idén váltottam pozíciót (marketing/projektmenedzsment vonal, szóval még csak nem is a túlfizetett IT). Összesen 4 helyre küldtem el az önéletrajzomat, ebből 3 helyről hívtak be, és a második kör után meg is kaptam az ajánlatot. Nem vagyok egy zseni, átlagos egyetemet végeztem, de azt vettem észre a környezetemben, hogy aki hónapokig nem talál semmit, az általában: Ragaszkodik a teljes HO-hoz: Szerintem heti 2-3 nap iroda teljesen reális és elvárható, mégis sokan drámaként élik meg. Nem beszél legalább két nyelvet tárgyalási szinten: Ma már az angol alap, a német/spanyol/francia nélkül meg nehezen rúg labdába az ember egy multi környezetben. Túlmagas az bérigénye a tapasztalatához képest: Amikor valaki 2 év tapasztalattal nettó 800-900 ezreket kér, azon a HR-esek is csak mosolyognak. Én beértem egy szerényebb, nettó 650-es kezdővel a váltásnál, mert tudom, hogy bizonyítani kell. Nyilván tudom, hogy a piac most nehezebb, mint 2 éve volt, de tényleg ennyire rossz a helyzet, vagy csak sokan túlértékelik a saját tudásukat a piacon? (Ui.: A lakhatási válság témát hagyjuk, albérletben élek én is a párommal, de kettőnk fizetéséből teljesen kényelmesen félre is tudunk tenni heti 1-2 éttermezés mellett.)