u/juuul_t9

Sziasztok!

Mindig gyantáztattam magamat, de az elmúlt pár évben annyira benő a lábszáramon (főként az oldalsó részeken) a szőr a bőr alá, hogy a kozmetikusom többszörös átmenéssel és huzavonával se tudja kiszedni őket és ott marad sokszor akár a fele is. Kb. egyesével kéne felkapargatni, szálanként.
Ő annyit tanácsol nekem mindig, hogy 1-2 héttel mielőtt megyek hozzá minden fürdésnél körömkefével kaparjam át a lábszáramat, ezzel felszedve azt a vékony kis réteget, ami alá bemegy a szőr. Na, hát sokáig nem csináltam, aztán egyszer kipróbáltam és működött, aztán azóta csináltam és megint nem működik😅 mást még nem nagyon próbáltam, nem vészesen szokott zavarni, de néha azért egy fokkal kényelmesebben érezném magamat pl. társaságban, kilógó, csupasz lábakkal, ha ezt meg lehetne oldani valahogy:D

Kérdésem, kérésem az lenne, hogy tapasztalt-e valaki hasonlót, esetleg van valakinek tanácsa, megoldása a benövés ellen?:)

Előre is köszi✨

Sziasztok!

A pár hónap múlva már 16 éves húgommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni.
10 éves volt, mikor bejött a Covid és a karantén, gép elé kényszerült az iskolai feladatok és órák miatt, azóta nem lehet levakarni a monitorról. Amint hazaér az iskolából estig ott ül, hétvégente pedig délig (ha nem tovább) alszik, majd felkel és utána települ be a gép elé. Ez nyáron persze csak rosszabb. Előfordul, hogy néha süt/főz valamit, de azon kívül otthon szinte az ágy és a gép között mozog.
A szüleim nem voltak következetesek, nem figyeltek rá eléggé, anyukám szintén telefonfüggőségben szenved, kapott sok rossz programot tőlük ezzel kapcsolatban is. Vannak barátai, szokott is velük találkozni, nem minden héten, de hozzá képest egészen sokszor. Egyáltalán nem szociális alkat, de szerencsére összeszedett jó pár barátot már az évek folyamán, akikkel úgy látom, szeret lógni. Közben látom, hogy a kortársainál is hasonló a helyzet, a húgom elmondása szerint még rosszabbak is. Borzasztó, hogy mit tesz ez a monitorfüggőség egész generációkkal…
Mindenféle furcsasága alakult ki, kb. minden zavarja, amit élő ember csinálhat: a rágás, a kaják szaga, a zenehallgatás, a hangos beszéd, az emberek lénye, mivel teljesen a filmekhez van szokva a szociális interakciók helyett. Nem szeret suliba járni, nem szeret kimenni a lakásból, semmi nem jó neki, évek óta az állandó nyűglődés és nyaggatás megy reggeltől estig. Sokszor olyan ez a családi légkörben, mintha egy óriási dinoszaurusz lenne a nappali közepén, akit óvatosan, de feltehetőleg sehogy se közelíts meg.
A múlt héten felkerestem egy autizmussal foglalkozó szakembert, mert gyanakodtam, hogy ez több, mint puszta lustaság nála. Kiderült, hogy mentálhigiéniával és családterápiával is foglalkozik szóval több szempontból is tudott nekem segíteni. Gyerekpszichiátert, viselkedési függőséggel foglalkozó szakembert és családterápiát is ajánlott. Nyilván ebből a szempontból szinte minden a szüleimtől és a húgomtól függ. Tervezek egy nagyobb beszélgetést erről a szüleimmel, hátha tudok akár egy kisebb előrelépést is tenni a megoldás felé.

A kérdésem az lenne, hogy tudtok-e bármit, amit én, mint nővére be tudnék vetni és segítene a helyzeten?
Szüleim szempontjából egyelőre nem tudok nyilatkozni, de óriási fejlődést nem várok azon a téren.
Van esetleg ilyen közösségi csoport, ami egy kicsit segíti a hozzá hasonló fiatalokat, hogy jobban a világ felé nyíljanak? Mint látom, nem ő az egyetlen, aki ilyen problémával küzd.
Nagyon nehéz bárhova elrángatni, de ha valamiben látnám a segítő kezet, akkor mindenképp megpróbálnám.
Nem látom teljesen menthetetlennek a helyzetet, lehet, ha kicsit megérik, akkor rájön, hogy ez egyáltalán nem oké így, ha nem, akkor viszont bajban leszünk. Mindenesetre nagyon szeretném segíteni az útját, így is sok baja lesz ezzel még. Szörnyen elkeserítő néha ezt nézni..