u/mindenisvagyok

Sziasztok,

gyerekkorom óta tudom, hogy én egyedülálló szeretnék lenni, se párkapcsolat, se férj, se kutya, se macska, csakis kizárólag saját magam.

1. nincs ingereciám arra, hogy házi állatom legyen, mert azt az állatot el is kéne látni, nemcsak babusgatni, az meg túl nagy felelősség. Inkább ne legyen, mintsem hogy egy szerencsétlen állatnak tegyem tönkre az életét az esetleges hanyagságom miatt.

2. Gyerekkoromban eleget szívtam már a férfiakkal. Ugyan akkor beleszólásom nem volt, hogy milyen nevelőapám legyen, de felnőttként igenis van beleszólásom abba, hogy hány férfit zárjak a szívembe (engedjek közel magamhoz) és az terveim szerint a 0-val lesz egyenértékű.

Na már most még csak 22 éves vagyok, úgyhogy még baj nincsen ezzel. Egyedül vagyok (amennyire csak tudok), korábban befigyelt egy-egy egyéjszakás kaland, de azt abbahagytam, mert úgy éreztem, hogy a lelkemet túlságosan lerombolja.

Na már most: az a félelmem, hogy ha majd elérem a 30-40+-t, akkor nem leszek olyan boldog, mint ahogyan gyerekkoromban elképzeltem magamat.

Szeretném megkérdezni, hogy akik tartósan egyedül élnek, azok hogyan bírják ki? Mit csináltok, hogy ki tudjátok bírni?

Hatalmas nagy ölelést mindenkinek, puszi🩷