u/notino_mz_x

8 éve vagyok benne egy kifejezetten jól működő párkapcsolatban. Annyi mindenen mentünk már át együtt, ott voltunk egymásnak a sikerekben és a kudarcokban is, tényleg egy erős szövetségnek gondolom a miénk.
De nyilván, ennyi idő után nem repkednek már a pillangók a hasamban, ha csak rá gondolok, a szerelemnek egy egészen más szintjét éljük, mint a legelején.

Észrevettem, hogy irigykedve tekintek azokra a közvetlen környezetünkben, akik friss kapcsolatba kerülnek bele. Mondván, hogy az milyen izgalmas lehet, érzelmekkel teli, tök jó lehet a nulláról megismerkedni valakivel, teljesen tiszta lappal indítani. Nálunk meg már mindketten nyitott könyvek vagyunk a másik számára. Tudom, hogy ennek is meg van az előnye, csak ennyi idő után nehéz benne meglátni. Ugyanakkor eszembe nem jutna eldobni a meglevő kapcsolatomat az újdonság varázsa miatt, csak érdekelne, más is szokott-e így érezni hosszútávú kapcsolatban, mi segít a helyzet realizálásában.

Köszi

Sziasztok! Kisfiamnak keresünk játszósátrat, és a legtöbb helyen a Kid’s Concept sátrai jönnek velünk szembe.

Van aki ilyet használ? Mennyire vagytok vele megelégedve? Félek, hogy az anyaga nagyon rossz lesz a 100% poliészter miatt. :/ Illetve mennyire nagy, egy felnőtt is be tud ülni a gyerek mellé?

Köszi! :)

Sziasztok! Sajnos sosem volt érték nálunk otthon a stílus, az anyukám nem volt előttem példa otthon ebben. Szerintem idővel egész jól kialakult, hogy mi az ami tetszik, mi az ami kevésbé, de valahogy mégsem tudok egy olyan ruhatárat kialakítani, amivel elégedett lennék: nehezen párosítom egymással a ruhadarabokat, sokszor nem látok a farmer-fekete póló kombón túl. Pedig annyira irigykedve nézem, amikor az utcán látok egy jól öltözött nőt, akinek ráadásul be van szárítva a haja, kellemes az illata, és a sminkje is tökéletes. Tudjátok, amikor minden klappol.

Hogyan tudnék ebben fejlődni? Színtanácsadás? Profi stylist? Azon már túl vagyok, hogy Pinteresten/Instán inspirálódjak.

Ami nehézkes még, hogy nem vagyok standard méret, pedig a testalkatom vékony. Emiatt csomószor van, hogy tetszik valami, de felvéve nem jó.

Nagyon köszi, ha segítetek! Nagyon szeretnék egy csinos, megjegyezhető 30-as nő lenni. 🙈❤️

Sziasztok! Hamarosan egy éves lesz a kisfiam. Szerintetek a lentiek közül mi az, ami tényleg jó vétel lenne ebből az alkalomból? Néhánynál azt érzem, nem ennek a korosztálynak való, néhánynál lehet csak a hype nagy…

1. Montessori/szivárvány hinta
2. Benti mászóka (ami a szivárvány hintàhoz is rögzíthető)
3. Benti óriás habszivacs építőelemek
4. Valamilyen 3 kerekű jármű/futóbicikli
5. Kisszék + kisasztal
6. Gyereksátor
7. Muffik

Edit: 8. Tanulótorony

Ha egyet lehetne választani ebből a listából, ti mit választanátok? Van olyan köztük, ami később pl. 1,5 evesen jobb ajándék lenne már?

Sziasztok! 1 éves kisfiúnk haját szeretnénk levágatni. Budapesten tudtok jó szívvel ajánlani hozzá fodrászt? Nem szeretnénk semmi extràt, csak egy ízléses kisfiú frizurát. Nézegettem a Tincses-szigetet és egyéb hasonló helyeket, de ezek egyrészt nem a mi ízlésvilágunk mint brand, másrészt sok rossz véleményt és referenciafotót találni róluk a neten.

Köszi

Sziasztok! Csak szeretném kiönteni a lelkem, nem igazán tudok senkihez sem fordulni a nehézségemmel. 10 év együttlét után érkezett hozzánk 1 éve a kisbabánk. A 10 év alatt voltak hullàmvölgyek a férjem és köztem (nem segít, hogy borzasztóan különbözünk), de a szerelmünk erősebbnek bizonyult minden helyzetben, így teljesen tudatosan vállaltunk gyereket. Az elmúlt 1 év alatt azonban rettenetesen eltávolodtunk egymástól. És itt nem csak arra gondolok, hogy kevés időt tudunk együtt tölteni, a más élethelyzet miatt nehezebb a kapcsolódás, stb. ami egy normatív krízis során normális, hanem arra is, hogy érzelmileg mintha teljesen “leváltunk volna egymásról” (= a hétköznapokban szerelemnek, de még csak szeretetnek sincs nyoma). Idegesít amit a másik csinál, sokszor rosszat feltételezünk egymásról (“ezt biztos azért mondtad, hogy bánts…”- közben egy ártatlan kérés volt), kedvességnek, gyengédségnek nyoma sincs (szexuális életet ugyan élünk, de baba mellett ritkábban), nem fontos már, hogy a másik hogy lát minket, a vita hevében olyanokat megengedünk magunknak, ami régen elképzelhetetlen volt. Ha pedig nem vitázunk, akkor is csak eléldegélünk egymás mellett, a gyerekkel kapcsolatos logisztika a fő témánk. Borzasztóan bánt, mert nem gondoltam volna, hogy ide jutunk egyszer. És sajnálom a kisbabám is, mert nem ilyen családot érdemelne.

Volt már hasonló helyzetben más is? Mi lett a megoldás? Van még innen visszaút? Hogyan?

Köszi 🩷

Sziasztok! Bele csúsztunk egy olyanba, hogy a 10 hónapos babám túl sokat aludt napközben, így éjszak 00:30-02:30 között virrasztottunk.

Nektek ilyenkor hogy telik az ébren töltött idő? Aktívan próbáljátok visszaaltatni a bébit? Vagy esetleg hagyjátok kiéberkedni magát (akár játszhat is)? Az én picikém összevissza forog ilyenkor az ágyban, rám dől, egy idő után folyton azt hiszem, hogy na most hátha bealszik (mert csukva a szeme pár mp-ig), de nem. A klasszik altatós módszereket (pl. ringatás, cici) viszont élből elutasítja.

Segítsetek lègyszi, mi segít ilyen anyának és a babának is túlélni.

Köszi