u/ssweetsummerchild

Sziasztok,

Nemrég lett felírva nekem 75mg Sertraline, és sajnos rettegek elkezdeni…. Rettegek a hatásától és a mellékhatásoktól, és titkon reménykedek hogy jobban leszek.

Kevert szorongásos-depresszív zavar lett megállapítva nálam, ami rendkívül hullámzó, jó és rossz időszakok váltják egymást konstans. Most egy év alatt volt két szakításom (két külön kapcsolat), és mindkettő után a béka segge alá kerültem. Egy éve járok pszichológushoz, az önismeret része rendben van, azzal jól haladunk, de az ezzel járó szorongás, bűntudat, szégyen kezelésében már teljesen elveszve érzem magam… úgy érzem az önismeret önmagában nem elég.

Igazából bármilyen tapasztalat, tanács jól jönne. CBT vagy EMDR terápián is gondolkoztam, nem tudom az jó irány-e.

30 körüli szingli nőként egyre többször találkozok ilyen férfiakkal, biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem ismerős a jelenség. Nyilván nem szeretnék általánosítani, de van egy bizonyos férfi típus, akiknek jellemzően volt egy feldolgozatlan szakításuk X idővel ezelőtt, és azóta zátonyra fut minden ismerkedésük, leginkább olyan okok mentén, hogy “már senki nem fog meg”, “senkivel nem érzem azt mint régen”, “kihűlt a szívem teljesen”, “képtelen vagyok már szeretni/érezni”, “egyedül fogok meghalni”. (Lásd: BSW - Egyedül c. száma, konkrétan leírja ezt a jelenséget). Ezek a férfiak általában folyamatosan ismerkednek, mert próbálják megtalálni az igazit, de paradox módon minél többet ismerkednek, annál hamarabb kifullad egy-egy ismerkedési kísérlet, és annál gyorsabban megpattannak. Többségüknek volt korábban párkapcsolata és volt szerelmes fiatalabb korában, tehát nem örökös szinglik. Mindemellé általában jól kinéző, tehetős, kívánatos pasik, akiknek amúgy nem esik nehezére bevonzani a lányokat. És nyilván egyértelmű magyarázatnak tűnne, hogy csak a szexre mennek - de én inkább azt látom, hogy ezek a férfiak őszintén szeretnének kapcsolódni és társat találni, de valahogy nem megy nekik, és 30 felett is beragadnak a “haverokkal drog és buli minden hétvégén” életstílusba, hajszolják és meg is szerzik a nőket, mégsem képesek tartósan kötődni, és legbelül magányosak.

A kérdésem az, hogy szerintetek pszichológiai szempontból mi áll emögött a jelenség mögött? (Vagy ha esetleg férfiként valaki magára ismert, az is érdekel, hogy milyen ezt belülről megélni). Ezeknek a férfiaknak mind van egy “fantom ex” akihez hasonlítják a többi lányt, es ugyanazt az érzést keresik mindenkiben? A túl sok ismerkedéstől/szextől vannak kiégve? Vagy csak tényleg nem találják az igazit és válogatósak, mert megtehetik? Érzelmi éretlenség? Esetleg extrém elkerülő kötődés, vagy durva anyaseb? Vagy mi az, amiért mintha teljesen kihalt volna az érzelmi világuk? És miért ilyen gyakori ez a jelenség férfiak körében (főleg 25-40 közötti, jómódú és jól kinéző agglegény korosztály), míg nőknél kevésbé jellemző?

Men, does it matter to you in dating, whether the woman has a lot of friends or not?

When you’re dating a woman, does it affect your interest in her / potential relationship with her, whether she a big social life with lots of friends groups, one small group of friends, or no friends at all? How old are you and how does your social life look like, and does that affect what you prefer in a woman? Also, do you prefer a woman to have lots of hobbies or a big social life?

EDIT: To add, I’m 27/F, and I have 4 friends separated into two friend groups whom I’d consider my ride or dies, I have 2 friends that I’m not close with but keep in touch, and I consider my sister and cousin close friends as well. Sometimes I get insecure that I don’t have a big enough social life and that might be a turn off for men.