u/AmbitiousDecision403

Hogy lesz még.talán valami, miután annyi energiát belefektettek az egészbe, és alig lett valami haszna?

(Nyilván nem fogom megtenni, ahhoz túl gyáva vagyok)

Szóval a szerény keresetemből ismét kicsit kiruccanok külföldre. és megint egyedül. Csak nyugtassatok meg, hogy mások is vannak, akik szenvednek. Különben lehet, hogy tényleg csak oda lesz a jegy, és nem jövök már haza.

It's draining and bleak. Doing shopping, going alone to everywhere, doing everything on your own, and no one awaits you at home.

Society tries to sell us the "you have to be happy alone" mantra, but we all know it's a scam.

They have a diffferent culture, different upbringing, different codes.

Me? I'm a 34 year old 'old dude' for them. Impossible to find them at real life gatherings, they are with their own peers and age group. Anyone else in the same boat?

Sem a barátok, sem a párkapcsolat terén nem sikerült egy egészséges közeget kialakítani. Akit én kerestem, az engem nem keresett, aki meg velem akart jóban lenni, attól meg én menekültem.

Nem vagyok "érdekes" ember a többség szemében, és ezen az egyedi érdeklődési kör sem segít. Nincs meg az a valami, amiért engem keresnének. A vonzóság, a szikra. Az emberek megérzik, ha valaki kilóg a sorból.

Azt figyeltem meg, hogy "átlagoséK" mindig könnyebben barátkoznak. Van valami egyenkonformizmus, valami "defaultság" a kapcsolataikban. Nem többnek lenni, nem többnek látszani, és ezt rühellem. Még a különcök, akiket ismertem, azok is beilleszkedtek egy sémába. A pszichológustól kaptam néhány útmutatást, de őszintén 34 évesen ez már halottnak a csók kategória.