u/AnyClassic2300

​

Egy 2001-es Toyota Yarisról beszélünk , ami már 5 éve velem van.

Elég sok mindent megéltünk együtt. Ráadásul akkor vettem, amikor 500 ezer forint volt az összes pénzem és kb az egészet erre az autóra költöttem.

Sajnos viszont egyre több a baj vele. Alul teljesen megette az idő. Nemrég a kipufogódob adta meg magát, most pedig az egyik hátsó futómű szakadt le. Lakatolni sem igazán lehet már, mert nincs ép felület, amihez hozzá lehetne építeni. Gyakorlatilag az egész alját ki kellene cserélni.

És itt jön a probléma: nagyjából annyiba kerülne a javítás, mint amennyit az autó ér.

Időközben már simán megengedhetnék magamnak akár egy 8–9 milliós autót is, én mégis ezt próbálom toldozni-foldozni. Sokan kérdezik, hogy miért nem veszek már egy újat.

Valahogy nem csak egy autó lett számomra. Az elmúlt 5 év alatt annyi emlék köt hozzá, hogy szinte az egész személyiségem összenőtt vele. Tudom, hogy racionálisan valószínűleg el kellene engednem, mégis nagyon nehéz.

Van itt valaki, aki érzett már hasonlót egy autóval kapcsolatban?

Hogy tudtátok, hogy ideje elengedni, mégis érzelmileg képtelenek voltatok rá?

​

A kampány során ez elég erős vállalás volt. A TISZA programjában konkrétan az szerepelt, hogy azonnali 25%-os béremelést hajtanak végre a gyermekvédelmi és szociális szektorban.

Szerintem ez minimum egy pozitív nulladik lépés lenne. A szektor gyakorlatilag ezer sebből vérzik: óriási a fluktuáció, rengetegen hagyják el a pályát, és van olyan dolgozó, aki már harmadik állást vállal azért, hogy normálisan meg tudjon élni.

A módszertan elavult, a hivatást végzők eszköztelenek, és olyan hogy szociális háló gyakorlattal megszűnt létezni Magyarországon.

Ehhez képest most azt érzem, hogy a téma kissé eltűnt a háttérben.

Azt értem, hogy az új kormány rengeteg problémát örökölt, és a korábbi rendszer rombolását nem lehet egyik napról a másikra helyrehozni. Tagadhatatlan tény. De lassan eltelik az első 100 nap, és én személy szerint még mindig kevés konkrétumot hallok arról, hogy pontosan mi a vízió a szociális és gyermekvédelmi rendszerrel, milyen reformok jönnek, és főleg: mikor.

Kátai-Németh Vilmos részéről sokszor hallani arról, milyen állapotban vették át a rendszert – ami önmagában teljesen jogos –, de engem már jobban érdekelne, hogy mit kezdenek vele innen tovább.

A 25%-os emelés legalább egy nagyon kézzelfogható vállalás lenne, de a szakszervezetek még válaszlevelet sem kapnak arra, hogy mikor lenne ez az "azonnali" bérrendezés ?

Szerintetek megvalósul még 2026-ban?

Autóvásárlás előtt állok, nagyjából 5–6 millió Ft-ból szeretném megúszni a dolgot. Jelenleg ez a három modell van képben:

Nissan Qashqai – 1.6 benzines

Kia Sportage – 1.6 benzines

Toyota Verso – dízel vagy benzin

Nagyjából 2016–2018-as évjáratokban gondolkodom.

Elsősorban az érdekelne, hogy hosszú távon melyik lenne a legjobb és legmegbízhatóbb választás, illetve melyiknek milyen tipikus hibái, gyenge pontjai vannak.

Méret szempontjából is érdekelne a dolog: melyik mennyire nagy a másikhoz képest, és városban/parkolásnál mennyire érezhető a különbség?

Akinek van vagy volt a három közül valamelyik, nagyon kíváncsi lennék a tapasztalataira. Melyiket vennétek a helyemben, és miért?

Jöhetnek az érvek és ellenérvek is, szeretném minél okosabban meghozni a döntést. 🙂

Nem csak Budapestre gondolok itt. Rengeteg közösségi oldalakon szinte már csak arról szól minden bejegyzés, hogy kihez lehet fordulni a környékükön letáborozott, nem túl bizalomgerjesztő karakterek miatt, akik bemindenezve inzultálják az ottélőket.

Én Cegléden lakom. Ez a város tavaly viszonylag nyugodt volt, mostanában itt is egyre gyakoribb, hogy 5-10 fős,csoportok tűnnek fel, piálnak, fekszenek a padokon, de senki nem tudja honnan jöttek, kik ők.

Ti mit tapasztaltok?