Mit tegyek ha a szabadság végének közeledtét és a munka újbóli felvételét nem bírom másképp elviselni csak úgy ha nappal frontint szedek éjszaka meg altatót?
Ha nem így teszek sem nyugodt nappalom sem éjszakám nincs. nappal halál ideg vagyok a puszta gondolatra is, éjszaka meg nem alszom csak hánykolódok...
és erre egy megoldást tudok: gyógyszer. más nem.
A "ne gondolj rá" nem követhető tanács mert semmire, de semmire nem tudok gondolni csak erre.
Na így mi legyen?
Kötél? Vonat? Vagy mégis mi? Frontinon éljek?